Hazai Tudósítások, 1981 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1981-10-15 / 19. szám
1981.XVIII.évf.19.sz Hazai Tudósítások 6 az 1956-57 fordulóját követő évtizedben alapvető előrelépést nem sikerült elérni. Az adottságoknak megfelelő, korszerű és versenyképes exportágazatok kiépítése rendkívül vontatottan, vagy egyáltalán nem történt meg. Gazdaságpolitikai_modellváltás Hogyan vonható meg az 1956-57 fordulóját követő gazdaságpolitikai átalakulás mérlege? Első helyen természetesen azt említhetem, hogy a vizsgált periódusban, egy évtizéd alatt az iparosítási politika és a mezőgazdaság kollektivizálásának folytatása lényegében mindkét folyamat befejezéséhez vezetett. Ezeket a folytonosságokat vállalva Magyarország a világ mintegy három tucat iparosodott országa közé emelkedett, gazdasági-társadalmi szerkezetében pedig általános érvénnyel váltak jellemzővé a szocializmus alapvonásai. Korántsem elegendő azonban a mérleg megvonásához az iparosítás és kollektivizálás tényét figyelembe vermi. A kérdés 1956 után már úgy jelentkezett, hogy milyen változásokkal valósul meg a kollektivizálás és az iparosítás. A gazdaságpolitika változásai sorában a felszínen, a legátfogóbb gazdasági mutatók által mérhetően jelentős mennyiségi változások tűnnek mindenekelőtt szembe. A növekedés üteme mérsékeltebb,a felhalmozás mértéke alacsonyabb a beruházások ágazati elosztása arányosabb, az életszinvonal, a mezőgazdaság és az ipar fejlődése harmonikusabb lett. Már ezek a változások sem csupán mennyiségi jellegűek azonban. Nem kisebb átalakulásra utalnak, mint hogy az iparosítás már lényegében nem a mezőgazdaság rovására, annak felhalmozási bázisán folytatódott, és a jelenben élő generációkat sem tekintette eszköznek-áldozatnak az elképzelt jövő oltárán. Az uj életszinvonal- és agrárpolitika, valamint a feszitett felhalmozás-iparositás visszafogásának tényei tehát már önmagukban is a gazdaságpolitika stratégiai átalakulásának - ha úgy tetszik modellváltásának - kirajzolódó folyamataira utalnak. Az iparosítási politika ugyanakkor - a felis merésmerések szintje, a körülmények szorítása, vagy egyszerűen tévedések következtében - még súlyos ellentmondásokat hordozott. S alapjában nem tudta meghaladni az extenziv mennyiségi, importpótló fejlesztés útját, és sokszor csak ennek ésszerű megoldására törekedett. Jellegéből adódóan az erőforrások túl nagy részét még mindig egyoldalúan lekötve alárendelte az infrastruktúra fejlesztését. És a lemaradások halmozódásával mind a gazdaság modernizálása, mind az életviszonyok javitása útjába akadályokat gördített. Mindezek közben itt is kibontakozóban voltak fontos uj vonások. Ha lassan is, de egészséges igényű szerkezeti változások és technikai korszerűsödés indult meg. Az
