Hazai Tudósítások, 1980 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1980-06-15 / 12. szám

1980.XVII.évf.12.sz.

Hazai Tudósítások

10

VÁRNAI ZSENI KILENCVEN ÉVES

Egy, a napokban megjelent tanulmány- és dokumentumgyűjteményben- Fegyverrel a hazáért a címe - mint egy ellenállási csoport egyik vezetőjével találkozunk Várnai Zseni nevével. Tudtunk már erről az 1944-ben, a náci-német megszállók ellen partizánharcot vállaló csoportról, a kötet azonban - újonnan előkerült adatok alapján - az eddiginél részletesebben szól a költőnő és Szent-Györgyi Albert által irányított csoportról, amely megtalálta a kapcsolatot az illegális Kommunista Párt különböző tagjaival is.

"A jó ügyeket bátran bizhatjuk az időre" - irta egyik emlékező könyvének, a húsz éve napvilágot látott Fényben, viharban cimü kötetnek lapjain Várnai Zseni, és igaza van saját sorsát illetően is. Hiába hallgatták el különböző módon és különböző korszakokban a sokgyermekes szegény család már a század első évtizedének végén szocialistává - majd szocialista költővé - lett leányának érdemeit; az idő uj meg uj dokumentumokkal bizonyltja, hogy a most kilencvenéves Várnai Zseni mindig felismerte az idők követelményeit, és amennyire csak erejéből tellett, vállalta is a nem könnyű feladatokat. Egyik leghíresebb - annak idején öles plakátokon is olvasható - versét, a Katonafiamnak cimüt ugyan már 1912-ben, egy barbárul elfojtott sztrájk alkalmából irta, de el kellett jönnie a költőnő által különben kitörése pillanatában elutasított világháborúnak, ki kellett törnie a forradalmaknak, hogy a Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek jelszó és program legyen.

De ha talán kevésbé ismertekké váltak is, ugyanolyan harcosok voltaic azok a versei is, amelyekben Várnai Zseni a maga szerepében mint két kisgyerek huszonéves édasanyja tiltakozott a háború és a szegények örök háborúja, a nyomorúság ellen.

Az anyaság különben éveken, évtizedeken át az egyik alapvető, nagy téma volt és maradt Várnai Zseni életművében. Megragadó, ahogy végigkíséri- versben és prózában - festővé lett fia, Peterdi Gábor életpályáját, Úgy megnőttél, szinte félek, - már a válladig sem érek - irta, amikor a még szinte kamasz fiút egy kis kiállításon a s^cértők /ahogyan Várnai Zseni megmoárjaikn írja: Lázár Béla és dr.Mihályfi Ernő/ felfedezték. És fiának szárnyalása - a festészet magas régióiba és földrajzilag is messzi tájakra - idős korában

is egyszerre tölti el a költőt bánattal és büszkeséggel, aggodalommal, és reménnyel. Huzol engem Te fölfelé, - mint a napfény maga felé - fát, virágot, lombos ágat; - fölemeled az anyádat.

Várnai Zsenit a proletársors tudatos megélése, az anyaság és nem utolsó sorban férjéhez, Peterdi Andor szocialista költőhöz fűződő kapcsolata emelte, nehéz időkben is, magasra. A huszas években, többek között, "asszony-