Hazai Tudósítások, 1980 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1980-05-01 / 9. szám
1980.XVII.évf.9.sz Hazai Tudósítások 6 Mi végett vajon, mikor a barátok, osztálytársak focizni, kerékpározni vagy egyszerűen bódorogni hívnak. Mi végett vajon, mikor az életnek oly rengeteg csábos hangja szólít másfelé, belekötésig, nyakig a mindennapok színes forgatagába? Hát csupán csak azért, amit későbben fog föl a játékából kiröppenő elme; amikor az elhalsztott olvasmányt már nehezen lehet pótolni. Mit is fog föl - néha keserves tapasztalatok árán - az elkomolyult elme? Hogy akármilyen tökéletes az embert nevelő közösség: iskola, pionirtábor, akármilyen gondos, dédelgetve alakitó kezű a szülői otthon: ki-ki önmagát faragja ki végső fokon. Az ember önmagának kovácsa. A nevelés édestestvére: az önnevelés. Legfőképpen pedig a könyvek uttalan utján, elődeink és nagy íróink emlékvilágában. Légy jó mindhalálig! - mondja a tanító néni; nem bizonyos, hogy a figyelmeztetés a gyereknek épp a füle ügyébe esik. Talán épp egy szines dongóra figyel az ablak üvegén. Móricz Zsigmond regénye, amely Nyilas Misi tragikusan és felemelően szépséges történetével sugallja ugyanazt, életünk végéig elkísér. Nem csupán az emlékezetünkbe, mozdulatainkba lopja be magát. Nem hiszem, hogy aki Móricz, Mikszáth, Móra Ferenc, Creanga, Sadoveanu könyveit - vagy azoknak egy részét - olvasta: képes lenne például az orvtámadásra; vagy arra, hogy későbben, amikor az iskola padjából a "felnőtt élet" sűrűjébe kerül: másoknak, munkatársainak, barátainak vagy ismeretlen sorstársainak hátán próbálna magának lépcsőt vágni az előmenetelhez. Érdekes tanulmány tárgya lehetne: fölmérni, mit olvastak gyermekkorukban, ifjúságuk esztendeiben a zsebtolvajok, a sikkasztok, az apagyilkosok. Bizonyos, hogy - talán önhibájukon kívül - már zsenge koruk-’ ban magányosokká lettek, nem fogta kézen őket a Pál utcai fiuk halhatatlan, keser-édes hangulata: az emberségnek az a megtartóbb ereje, amely klasszi[ kus - vagy legjobb mai - könyveinkben rejlik. Néha szemben ülök egy-egy kisdiákkal; első néhány szavából is megsejtem már: ott ül láthatatlanul a háta mögött a mi irodalmunk örökéletü hőseinek védelmező testőrsége. Szokványos kérdés manapság irodalmi találkozókon: mit tanácsol ön a gyermeknek? Mit is mondhatnék ilyenkor? Talán csak ennyit: legyen testőrötök Toldi Miklós, Nyilas Misi, a kis sápadt arcú Nemecsek s a moldvai Fehérló Fia. Ők a legerősebbek minden testőrök között, mert a vigyázkodásért cserébe semmit sem kémek, mert örökéietüek...- o -1
