Hazai Tudósítások, 1978 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1978. XV. évf. 1. sz. Hazai Tudósítások Sikerek a világ minden táján SZÁZ ÉVE SZÜLETETT MOLNÁR FERENC Száz éve - 1878 január 12-én - született Molnár Ferenc iró, publicista, a 20. század magyar polgári drámairodalmának egyik legjelentősebb, külföldön is legismertebb egyénisége. Müveit, elbeszéléseit és színdarabjait több mint 25 nyelvre fordították le, s fiatalabb éveiben maga is sok színmüvet ültetett át magyarra. Egyes müvei filmen, s musicalként élnek tovább. 1952-ben halt meg New York-ban. Molnár Ferenc Budapesten járt gimnáziumba, majd egy ideig a genfi egyetemen nemzetközi jogot tanult. Sohasem lett gyakorló jogász, hanem hazatérve belépett az akkoriban nagytekintélyű Budapesti Napló szerkesztőségébe. Hamar leltünt könnyed, csiszolt stílusával, éles megfigyelőképességével, szellemességével és klasszikusan világos szerkesztésmódjával. Bírálói hamar megállapítják, hogy Molnár ama Írók egyike, aki "mindkét lábával a modern világvárossá fejlődő, századeleji Budapest talaján áll. Vállalja a várost, annak az Írója akar lenni." Gyors egymásutánban jelennek meg novelláskötetei, s aztán feltűnést kelt Az éhes város (1901) cimü társadalmi regényével, melyben éles szemmel fedi fel a polgári világ megannyi ellentmondását. Az első siker további müvekre ösztönzi: 1901 az Egy gazdátlan csónak cimü regényének keletkezési éve, 19Ó7 A Pál utcai fiuké, mely a világirodalom egyik legjobb ifjúsági regénye, s aztán később, 1918-ban kerül ki a nyomdából az Andor, amely egy érzelmekkel teli, a polgári eszményekből kiábrándult, de az ember emberségében hivő Íróra vall. Molnár az ujságiró-krónikás pontosságával ismerte a várost, amelyben élt, s a város megannyi jellegzetes alakját: a nyüzsgő álhirlapirókat, a bürokrata kishivatalnokokat, a panamázó politikusokat, a ligeti kikiáltókat és hintáslegényeket, a finomabb negyedek zsurleánykáit és semmirekellő szépfiuit, a kávéházak ábrándozó-nyomorgó költőit. Későbbi novelláiben, regényeiben (pl. Az aruvimi erdő titka, 1917; Széntolvajok 1918; Kis hármaskönyv 1924) is kitünően - helyenként csillogó humorral - ábrázolja vagy leplezi le a század első évtizedeit átélő "magyar bábéi" polgárságának sokféle arcát, vívódását, problémáit. Az első világháború idején haditudósítóként járta a frontokat, s az Egy haditudósító emlékei (1916) cimü könyvében hitet tett az emberségről és a szolidaritásról vallott hitéről. - Munkásságát nagy figyelemmel kisérte Ady Endre, aki "varázsos Írónak, nagyszerű embernek" nevezte, olyan egyéniségnek, akiben "nyolcvan iró lelke lakik". A sikeres szinmü-iró A kor polgári közízlése, s egyre nagyobb "darab-fogyasztóvá" váló színházai csakhamar fölfedezték az íróban azt a képességet, melyet a maguk javára kamatoztathattak. Sikerült is a jeles elbeszélőt a drámairás számára megnyerni. Már első kísérletei (A doktor ur 1902; Józsi 1904; Az ördög 1907) kirobbanó sikerrel jártak, a következők pedig (a gyors egymásutánban színpadra kerülő Liliom 1910; A testőr 1911; A farkas 1912) meghozták számára a vi-
