Hazai Tudósítások, 1978 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1978-02-15 / 4. szám

1978. XV. évf. 4. sz. Hazai Tudósítások 12. Két csoport Az egyik legfontosabb megállapítása az edényeken található ornamentikák stílus­elemzése eredményeképpen az, hogy szinte biztosra vehető: a kincs két fontosabb csoportra oszt­ható. Két asztali készletről van szó, amelyek sajátos diszitő elemei rokonitják az összetartozó­­kat. A kincs egyik részét a szerző fejedelmi kincsnek tartja, ezek darabjain utólagos bekarcolá­­sok, vagy a diszitmények közötti feliratok formájában rovásirásos jeleket lehet találni. Nagyon érdekes megállapitás az is, hogy mind az Írás, mind pedig az ornamentika természete arra utal, hogy a diszitmények rokonságot mutatnak fel a kora Árpád-kori pénz- és érmeleletekkel. A kincs másik csoportja valamelyik fejedelemasszony tulajdona lehetett. Különösen ez a része az edénynek rendkívül finom gazdag, szinte tulfinomult díszítményeket visel. László Gyula sze­rint a fejedelemasszony asztali készlete minden bizonnyal régebbi keletű és nagy a valószínűsé­ge annak, hogy a késői magyar-bolgár kor stílusjegyeit hordozza. A szerző gondos aprólékossággal külön foglalkozik a feliratok kérdésével, s megállapítja, egyebek mellett, hogy nemcsak görög nyelvű és görög betűs feliratok találhatók, hanem a török nyelvű szövegeket is görög betűkkel írták le az ötvösök. A rovásirásos feliratok pedig több különböző stílust mutatnak fel. Megemlékezik László Gyula az ötvösök munkájának technikai sajátosságairól. Részletesen elemzi és azonosítja a formákat és a mintákat, sőt egye­bek mellett arra is gondot fordít, hogy az edényeken található emberábrázolások arcának fiziognómíai sajátosságait is csoportokba sorolja. László Gyula és Rácz István gazdag, izgalmas megállapításokban bővelkedő, magyarázó szövegei igazi élményt nyújtanak mindazoknak, akiket érdekel a magyar történelmi múlt és vonzódnak a magyar művészet korai évszázadaihoz.-o-o-o-o-o­t- NAGY LÁSZLÓ EMLÉKEZETE. - Január 30-árí, 53 éves korában meghalt Nagy László költő, műfordító, festő, grafikus, a mai magyar irodalom egyik sokoldalú alakja. - A Balaton-felvi­­déki Felsőiszkázon született 1925-ben. Parasztcsaládból származott. Széleskörű egyetemes mű­veltségét erre a népi alapra építette, s az újabb magyar irodalomban az európai népköltészet, a világirodalmi hagyományok és a modern szürrealista gondolkodás- és kifejezésmód szintézisét hozta létre. Egységes életművet teremtett. Folyamatos, kemény munkával szerezte műveltségét, s alakította költői adottságaihoz. A kifejezés rendkívüli fegyelme párosult verseiben lélektani érzékenységgel és bátor kísérletező kedvvel. Kritikusai sokszor Lorcához és Dylan Thomashoz hasonlították. Számos méltatás emlegeti költészetét Bartók Béla szintézisteremtő művészetének rangján is. +

Next

/
Thumbnails
Contents