Hazai Tudósítások, 1978 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1978-02-15 / 4. szám

1978. XV. évf. 4. sz.

Hazai Tudósítások

13.

Emlékezzünk régiekről

KÁLMÁNY LAJOS

Napjainkban, néprajzi kutatásunk gazdag virágzásának, honismereti érdeklődésünk újjászületésének idején hálával idézzük föl azokat, akik nemzeti önismeretünknek és műveltségűnknek archaikus, illetőleg népi értékeit kutatni kezdték.

Ilyen volt Kálmány Lajos (1852-1919) is, aki népéletünk halhatatlan papi úttörőinek, Kriza Jánosnak, Ipolyi Arnoldnak sorába tartozik.

Szegedi céhes timárcsalád sarjadéka, aki még diákkorában is ott dolgozott édesapja felsővárosi műhelyében. A piarista gimnáziumba járt, ahol kevéssel előtte az érdemes Csapiár Benedek ifjúsági gyüjtőközösséget szervezett. Osztálytársa, és későbbi legjobb barátja, Lőw Immánuel hires szegedi főrabbi, aki meg a zsidó folklór nagy hirü kutatója lett.

Népköltési kutatás

A Csanád egyházmegye papjaként sok olyan bánáti faluban lelkipásztorkodott, amelyeknek dohánykertész népe Szegedről vándorolt ide a XVIII. században, főleg pedig a XIX. század első felében: megőrizvén a nagy múltú anyaváros színes népnyelvét, régies néphagyományait, katolikus szineződésü hitvilágát. Kutatásait az ő korában még szokatlan szociális érzülettel, emberi azonosulással, amellett sok üggyel-bajjal, viszontagsággal, olykor Nagybotu Lőrincre emlékeztető szenvedéllyel, egyházi és világi hatóságok ellenzése mellett végezte.

Gyűjtései, gyűjteményei a Szeged vidéki népköltést még dúsan virágzó állapotában mutatják be, a gyűjtői tudatosságnak, szorgalomnak, lelkiismeretességnek az ő korában egészen szokatlan példáját adva velük. Kálmány kemény egyénisége nem ismeri az elhallgatást, költői kiegészítést, szépítő stilizálást (Koroszuk az Alföld vadvirágaiból, Szeged népe).

A magyar népi kozmogónia, azaz teremtéstörténet, egyáltalában a vallási folklór leggazdagabb forrásainak feltárását neki köszönhetjük. A holdra (A Hold nyelvhagyományainkban), csillagokra (A csillagok nyelvhagyományainkban), valamint világunk alakulására (Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban), népi imádságokra irányuló jórészt úttörő kutatásai, följegyzései e hatalmas, csak napjainkban méltányolt tárgykörnek nélkülözhetetlen forrásai, amelyek egyként idézik a magyar primitiv hagyományt, de a bibliai apokrifok szinező hatását is.

Mese-kutatás

Bár kezdettől fogva foglalkozott mesegyüjtéssel is, igazából csak pályája delelőjén vált a magyar mesekutatás egyik legtiszteltebb mesterévé, a mesemondó személyiség és a hallgató közösség alkalmi társadalmának első magyar kutatójává (Hagyományok).

Balladagyüjtésének nemcsak mindjárt a Székelyföld nyomában járó gazdagsága, hanem bizonyító ereje miatt is páratlan az értéke: a középkori magyar "balldatáj" egyetemes virágzását, termékeny összefüggéseit igazolja.

Mint látjuk, kutatásaiban föltétlenül az elbeszélő hagyomány érdekelte legjobban. Az a hagyomány, amely a mesei funkción, a költői sajátosságokon és szükségleteken túl az emberiét nagy kalandjáról, archaikus világképéről is tud még valamit.