Hazai Tudósítások, 1978 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1978-02-15 / 4. szám

1978. XV. évf. 4. sz.

Hazai Tudósítások

11.

Hirhozó a magyar művészet korai századaiból

A "NAGYSZENTMIKLOSI ARANYKINCS" TITKAI

László Gyula és Rácz István közös munkájaként adta ki a budapesti Corvina Kiadó az úgynevezett "nagyszentmiklősi kincs"-ről szóló művészettörténeti monográfiát. A kincs talán egyike a legismertebbeknek, amely az európai régészeti kutatás történetében szóba kerülhet.

A Nagyszentmiklós határában "közel a Tiszához és Maroshoz, az egykori Magyarországon" került napvilágra ez a páratlan aranylelet, melynek összsúlya csaknem tiz kilogramm.

Vitás kérdések

Mint László Gyula megemlíti, a 23 aranyedényből álló kincs származása és művészettörténeti értékelése körül niég ma is viták gyűrűznek. Legutóbb például Mavrodinov, a kiváló bolgár régész tekintélyes kötetben tette közzé megfigyeléseit a kincsleleten található ornamentika származásával kapcsolatban, és megállapításait abban összegezi, hogy a nagyszentmiklósi edényegyüttes minden bizonnyal óbolgár eredetű.

A bécsi Kunsthistorisches Museumban aztán a könyv megjelenése után nem sokkal ki is cserélték a lelet melletti feliratot, ma "ő-bolgár kincs”-ként említik. Mások a szteppei műveltség csodálatos példányának tartják a leletegyüttest, s a feltalálása óta született különböző hosszabb-rövidebb leírások, összegzések eléggé eltérő módon értékelik történetileg és művészeti szempontból is a kincset.

László Gyula - kinek könyvét a Helsinkiben élő magyar müvészfotós, Rácz István színes és fekete-fehér felvételei díszítik - nágyon alapos, részletekbe menő elemzéssel ismerteti a kincs körüli vitát. A fontosabb szerzők megállapításait gondosan és tárgyilagosan sorakoztatja fel egészen a legelső publikációktól a napjainkban közreadott dolgozatokig. Az eddigi kutatások rövid történetének tényeit kritikusan kezeli a szerző és különösen nagy figyelmet szentel azoknak a megállapításoknak, amelyek a kincset egy-egy korszak társadalmi-politikai viszonyainak főbb vonásaival próbálják összevetni. így rendkívül eltérő megállapításokra lehet jutni, éppen ezért László Gyula a több mint száz nyelvészeti, irástörténeti, művészeti, régészeti mü tartalmának ismertetése után egyrészt ezek állításainak felhasználásával, másrészt saját módszerével próbál választ adni önállóan a felmerülő tudományos problémákra.