Hazai Tudósítások, 1978 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1978-12-15 / 24. szám
1978. XV. évf. 24. sz. Hazai Tudósítások 13. t AKIK ÉRTETTÉK A CSÍZIÓT - Régi magyar kalendáriumok -Régen a görögök és rómaiak kihirdették, "kikiáltották" a hónapok első napját, a nagyobb ünnepeket és természetesen az uj év kezdetét. így származik a ma is használatos kalendárium szó a görög kaleo (kikiáltás) szóból. Az első magyar kalendáriumot Székely István szikszói protestáns iskolamester szerkesztette, irta, "magyarította" lengyel minták alapján, és 1538-ban Krakkóban nyomtatta ki. Különös előszavában nem titkolja, hogy oktatni, tanítani akarja vele - a gyermekeket. A kalendárium - Írja - olyan könyv "....kiből megtudhatnák a gyermekek nemcsak az innepeket, hanem hány hét lenne minden esztendőben a hús hagyat......... hány órán támadna fel minden napon a Nap, mikor kezdetnék el a tavasz, nyár, ősz, tél, kibe ennek felette becsináltattam a magyar Cisiót..." A cisió (csízió) latin szó, eredeti jelentése ma már nem él a köztudatban: évszázadokkal ezelőtt egy eléggé rejtélyes verses naptárt jelentett, ma már az ügyes, talpraesett emberre mondják, hogy "érti a csíziót". A verses naptárt valóban nem mindenki értette, hiszen az tulajdonképpen egy huszonnégy soros, legtöbbször hexameterekben írott vers volt, amelyben minden hónapra csak két sor jutott. A két sor annyi szótagból állt, ahány napos volt a hónap. A néhol rövidített szavakból úgy lehetett kihámozni a fontosabb ünnepek napját és a nevezetes névnapokat, hogy megszámolták, hányadik helyet foglalja el a sorrendben val amelyik szótag. Például a decemberi két sorban a hatodik szótag Mik, tehát december 6-a Miklós napja, a tizenharmadik szótag Lu, s valóban: december 13-án van, a mai naptárak szerint is, Luca napja. Az egész decemberi csízió igy hangzott: "Na-gyon-sir-Bor-ba-Mik-lós- Má-ri-a-mond-jad-Lu-cá-nak-hir-des-sen-jó-hirt-Ta-más-nak-nagy-Kar-Ist-Ján-Ap-Ta-más-Szil." A huszonnegyedik szótag karácsony, a harmincegyedik szótag nyilván Szilveszter napját jelentette. A közös minta A verses öröknaptárt, a csíziót (eredetileg latin nyelvű volt) évszázadokon át használták Európában. Misekönyvek, kódexek elején találkozunk velük, majd bekerültek a kalendáriumokba, ezért a népi, paraszti szóhasználatban sokáig csíziónak nevezték az egész naptárt. Sőt a múlt században az élelmes ponyvakiadók is ezzel a címmel adták közre a régi kalendáriumoknak azt a részét, amelyben időjóslás, csillagjóslás, álomfejtés, sok hasznos és hasznavehetetlen tanács, kuruzslás, babona volt összehordva. Az ilyen csízióknál sokkal tartalmasabbak voltak az igazi kalendáriumok, melyek rendre feltüntették a napokat, ünnepeket, s olvasmányul is szolgáltak. Az európai nemzeti nyelvű kalendáriumok közös mintája a csillagász Regiomontanus munkája volt, melyet a tudós férfiú 1474-ben a pápa felkérésére készített. A nemzeti változatok általában variálták, kiegészítették ezt az "őskalendáriumot".
