Hazai Tudósítások, 1978 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1978-12-15 / 24. szám
1978. XV. évf. 24. sz. Hazai Tudósítások 14. Magyarországon a kalendáriumkiadás a XVI. század végén vált általánossá. Ebből az ideiből származik például Heltai Gáspár nevezetes kalendáriuma (Kolozsvár, 1592). Heltai nemcsak lefordította Regiomontanus asztrológiai jóslatait, hanem meg is toldotta őket pl. a lóbetegségek orvoslásáról szóló, a népi kuruzslást és a babonás szokásokat magában foglaló fejezettel. A XVII. század már a csiziós kalendáriumok virágzásának a kora volt. Ebből az időből mintegy 150 kalendárium maradt meg. A leghíresebbeket Lőcsén, Kassán, Csepregen, Nagyszombaton, Bártfán és Debrecenben nyomtatták. Mi volt a proguosztikon? A régi kalendáriumok - egészen századunk elejéig - hagyományosan két részből álltak, a tényleges naptárból és a prognosztikonból. A naptár hetekre tagolta a hónapokat, közölte a Nap keltét, nyugtát, a Hold állását, a névnapokat. (Ez a mai naptárakra is természetesen jellemző.) Sbk naptárunkban - különösen a protestáns kiadásuakban - fametszet ábrázolta a hónapok legfontosabb foglalatosságait és a szokásos gazdasági teendőket, a diszóölést, a birkanyiráet, az aratást, a szüretet, stb. A hónapábrázolások Európa-szerte szinte teljesen azonosak voltak. E fametszeteket a reformáció korának más népszerű könyveiben is megtaláljuk. Például az 1592.évi kolozsvári kalendárium metszetei Erasmus Újszövetség fordításának az 1560-as frankfurti kiadásából valók. A régi kalendáriumok jellegzetes rigmusai a mai magyar nyelvre is hatottak, szólásokban ma is élnek. Az 1612. évi kassai kalendárium januári és februári rigmusai: "Vígan egyél és mulasd esztendő kezdetiben, Vincére s Pálra vigyázz, ganéjozz a kertben." "Böjt előtt keményen tart, de fénlik utána, Mert Mátyás jeget olvaszt, ha nem volt fagylalja." Napjainkban halljuk a változatokat: "Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince". "Ha Pál fordul köddel, ember hull döggel." "Mátyás, ha nincs, jeget csinál, elrontjabontja, amit talál." Mai szemmel nézve a régi kalendáriumokat, elmondhatjuk, hogy a korábbi időkben fontos szerepet töltöttek be ,s a XVI-XVII. században még az iskolázott emberek számára is hasznos olvasmánynak számítottak. Második részük, a prognosztikon tévhitek, babonák forrása, melegágya volt. A XVIII. századtól "népművelő" szerepük - a könyvkiadás fejlődésével - egyre csökkent, a múlt században tartalmuk már sekélyesnek tetszett. A múlt századból fennmaradt kalendáriumoknak igazi értéke nem a nyomtatott szövegükben rejlik, hanem az üresen hagyott, rendszerint vonalazott lapokban, melyekre tulajdonosuk értékes feljegyzéseket irt a gazdálkodás eseményeiről, az időjárásról, adásvételekről és egyebekről. A bejegyzések több tudományágnak (történettudomány, gazdaságtörténet, néprajz, meteorológia) hiteles, forrás értékű adatokat szolgáltatnak. 11 _! l_ t f _T f _f f _»f _
