Hazai Tudósítások, 1978 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1978-01-15 / 2. szám
1978. XV. évf. 2. sz. Hazai Tudósítások 9. Emlékezzünk régiekről REMÉNYI EDE, ÖT VILÁGRÉSZ HEGEDŰSE A magyar zenei előadóművészét mai világhírnevét már a múlt században megalapozta néhány kimagasló tehetségű énekes, zongorista és hegedűs. Liszt Ferenc mellett kiváltképp nagy érdeme van ebben két zseniális hegedűsnek: Joachim Józsefnek (1831-1907) és Reményi Edének. Reményi (Hoffmann) Ede 150 évvel ezelőtt (1828. január 17-én) született az északmagyarországi Miskolcon. Virtuóz, lenyűgöző interpretátor volt; művészetét - sajnos - még nem örökíthette meg a technika; elmúlt, elenyészett életének kilobbanásával. - Édesapja szülővárosának ismert ötvösmestere volt, a fiú - a csodagyermek - már 8 éves korában nagy tudással hegedült, s nyilvánosan is bemutatkozott. Középiskoláit a szomszédos Eger városában végezte, onnan a bécsi konzervatóriumba került, ahol az ugyancsak magyar születésű Josef Bohm volt (1795-1876) a mestere. 1848-ban tábori muzsikus Reményi 1847-ben lépett először közönség elé Pesten, a Nemzeti Színházban adott hangversenyen, s olyan sikerrel, hogy Széchenyi István, a nagy reform-politikus ajánlatával és anyagi támogatásával rövidesen Párizsba indulhatott "világot hódítani". Ez a hódítás meg is történt: csakhamar Londonba szerződtették a Majesty' Theater első hegedűsének. Az angol fővárosban érte a hir: Magyarországon 1848 március 15.-én kitört a szabadságharc. Nyomban hazatért, egyenruhát öltött, s az osztrákok ellen hadra kelő magyar honvédsereg vezérének, Görgey Artúrnak lett segédtisztje és tábori muzsikusa. A szabadság-küzdelem 1849 őszén elbukott, a nemzet legjobbjai, köztük Reményi Ede is bujdosni kényszerült. Mielőtt az emigrációba indult, felkereste szeretett barátját, id. Ábrányi Kornélt, a zenei Írót, hogy hegedüljön egy órát annak féltve őrzött Stradiváriusán. "Már ebből az egyetlen órából világossá vált előttem - Írja Ábrányi -, hogy Reményi mesés sikerű pálya előtt áll." Útja Konstantinápolyon, Párizson, Londonon át Amerikába vezetett, ahonnan mint magasan képzett, kivételes virtuóz-szólista tért vissza Európába. Itt rendkívül rövid idő alatt páratlan karriert futott be, koncertjeit mindenfelé elismerés, viharos tetszés kisérte. 1852-53-ban a fiatal Brahmsot vitte hangversenykörutra, 1853-tól egy ideig Liszt weimari körében élt. Elveit, nézeteit egy pillanatra sem adta föl, levelezett és ismételten találkozott az akkori Európa minden haladó szellemű egyéniségével, Victor Hugóval és annak Jersey-szigeti körével, továbbá Peter Corneliusszal, Richard Wagnerrel, stb. 1854-60 között főleg Londonban működött, mint Victoria királynő magán-zenekarának szóló-hegedűse, s elnyerte az "udvari virtuóz" címet is. 1860-ban - Liszt közbenjárására - amnesztiát kapott, s hazajött Magyarországra. A Nemzeti Színházban tartott első koncertján - a közönség óhajára - eljátszotta a Rákóczi indulót, s ezért további szerepléseit csak két hónap után engedélyezték. Ettől kezdve szakadatlanul járta az országot, s koncertjeinek bevételét - több mint 60 ezer forintot - a i '
