Hazai Tudósítások, 1978 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1978-04-01 / 7. szám
1978. XV. évf. 7. sz. Hazai Tudósítások 9. A szultán szerájából - a Széchényi Könyvtárba HOGYAN JUTTATTA HAZA DANI EFFENDI A CORVINÁKAT? A Magyarországon levő 46 hiteles Corvina-kötet felét az 1869-77 években II. Abdul Hamid szultán adta vissza, mint Csapodi Csaba nemrég megjelent nagy müvéből tudjuk. A szultáni szerájban létükről először egy 48-as emigráns honvédtiszt értesült: "Dani Effendi", amint a törökök ismerték Szilágyi Dánielt (1830-1885), az egykori hajduhadházi református pap fiát, debreceni kollégistát. Az ő kalandos életregénye 1849 őszén kezdődött. Kossuth Lajos katonáival együtt mint délceg huszárhadnagy menekült Orsován át a messzi Törökországba. A muzulmán jogász Mint egykori huszár, lovásznak szegődött be egy gazdag pasához és szerencséjére még egy "másodállást" is kapott a haspók török főurnái: konyhamesterként, hiszen jól értett a fűszeres ételek főzéséhez. A fejedelmi konyhapénzből sikerült annyit megtakarítania, hogy jámbor "hadzsi"-ként Mekkába zarándokoljon, de azzal a hátsó gondolattal, hogy nagy eszményképe: Körösi Csorna útjára fog térni. Szamarkandig el is jutott már, midőn értesült a sztambuli ifjutörök reformisták forradalmáról, s erre visszafordult, remélve, hogy a török sereget megfrissitő ifjakkal együtt a magyar emigránsok majd felszabadítják az osztrák iga alól Magyarországot. De a fiatal törökök mozgalma megbukott, s igy "Dani effendi" a maradék pénzén, a Pera városrészben, közel az örmény temetőhöz, egy kis utcácskában boltot nyitott, afféle bazárholmikkal s könyvekkel. Hamarosan kitanulta a muzulmán jogot. Gyors tanulására jellemző, hogy már jól tudott arabul s perzsául is. így aztán nemcsak a bazárból éldegélt, / hanem az "idzsma", vagyis fiskális tudományból, jogi tanácsadásból. Hamar jóhire lett a sűrűn pörlekedő törökök közt, zug-ügyvédkedését elnézték a hatóságok is, sőt olykor a városatyák is tőle kértek tanácsot, de legtöbbször tolmácsmunkáját igényelték. így elég szépen keresett, a szegényebb kliensektől elfogadván régiségeket vagy ócska kéziratos könyveket is. Tolmácshirének még a konstantinápolyi angol konzulig is jőcsengése volt. A krimi háborúk évében fődragománi cimmel akarták szerződtetni tolmácsul. De ő megmaradt szerény kis kuckójában, magafőzte piláfja és néha debrecenies, bővebb étkei és kedvelt könyvei mellett. Kis butikjában látta először 1857-ben a keleti útjára készülő Vámbéry Ármin "dervis" Fatábla és diszkard A bazár kirakatába tett régiségek közé olykor egy-egy könyvet is dugott: hátha betéved hozzá egyik könyvmoly turista? De a véletlen 1860 körül éppen nem ilyet hozott, hanem egy szurtos kis könyvkötőinast, hóna alatt tarka fatáblácskával, erről azt mondta, hogy á szultáni szeráj könyvjavitó műhelyéből hozta emlékül, mert elbocsátották. Esküdözött, hogy még sok ilyen színes bőr- és fatábla van ott, mert a kopott régieket újra köttetik, s Mátyás király hollós címerének már nyoma sem marad.
