Hazai Tudósítások, 1978 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1978-04-01 / 7. szám
1978. XV. évf. 7. sz. Hazai Tudósítások 10. Szilágyi megvette a hollódiszes táblát s emlékezvén régi debreceni tanárjára, Lugossy József akadémikusra, értesítette a leletről a Tudományos Akadémiát. Küldött is az Akadémia egy hármas bizottságot, hogy a Szerájban kutasson (Kubinyi muzeumigazgató, Ipolyi Arnold műtörténész és Henszlmann Imre), de nem mutattak meg nekik mindent, sőt a visszakérő levelüket is elutasította a szultán. A mi hajdúsági "effendink" azonban nem hagyta annyiban, hanem a törökökért és Kossuthért lelkesedő pesti egyetemisták vezéréhez, régi baráti körének alakjához, Szűcs Péterhez, s a fiatal diák Tóth Bélához fordult: küldjenek disz kardot a szultánnak. Hollódiszes kötetek A diákküldöttség át is adta és 1869-ben az első Corvina-ajándékkal már gyarapithatták az Egyetemi Könyvtárt. A furfangos "udvarlás" többet ért el, mint a pesti tudósküldöttség. Később, 1877-ben aztán a magyar miniszterek, s újabb akadémiai levelek segítségével kapta vissza Magyarország azokat a legszebben diszitett s részben még eredeti hollódiszes bársony- vagy bőrkötésükben megtalált köteteket, amelyek ma a Széchényi Könyvtár legféltettebb kincsei. Szilágyi azonban ezután is, szinte haláláig küldött haza - ad usum Academiae - olyan értékes jegyzeteket, amelyekből a turkológusok főleg a 150 éves török megszállás adatait böngészhették ki, s ez a névtelenségbe húzódott lelkes huszárhadnagy szinte élete utolsó percéig: 1885. november 22-ig körmölte kis olajmécse mellett a 48-as emigráció még élő tagjainak történetét is. Néhány száz régi könyvét és csaknem ötszáz kéziratát a családtól 4500 forintért vette meg az Akadémia és Vámbéry buzgólkodásából már 87-ben haza is hozatták; ma is itt őrzik a Keleti Gyűjteményben, köztük olyan nagy értékű ritkaságokkal, mint a legelső török nyomda kötetei. Szilágyi nevét az Akadémia Keleti Gyűjteménye márványtábláján arany betűkkel örökítették meg, Körösi Csorna, Duka Tivadar, Stein Aurél, Kégl, Goldzieher, Vámbéry, Kaufmann neve mellett. Takáts Gyula: TÜSKÉK KÖZT EMLÉK A ködben, amikor a nyárfa fanyar szagával áll a tájba és levelét lágyan pörögve hullatja a deres zöldre, járom a mezőt ... Mennyi mag s a gazban fürge madarak csiccsegnek és a néma fák közül egy-egy fácán kiszáll. Tőlem repül ijedten, de szivem belerezzen e némaságban úgy recseg. Majd lágyan visszahúzva, beül az ágra újra. Tüskék közt emlék szendereg.
