Hazai Tudósítások, 1977 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1977-03-01 / 5. szám
1977. XV. évf. 5. sz. Hazai Tudósítások 6. Tervek az ezredfordulóig ... TÁLAS PROFESSZOR A FOLKLÓR-KUTATÁS FONTOSSÁGÁRÓL Magyarországon négy egyetemi tanszéken, ezen kívül a Magyar Tudományos Akadémián és a Néprajzi Múzeumban foglalkoznak néprajzi kutatásokkal, szakemberek képzésével. A muzeum, amelynek gyűjteménye a maga nemében egyedülálló, most méltó otthonra talált a főváros egyik legimpozánsabb palotájában (a volt Kúria épületben), amelyből a Nemzeti Galéria az újjáépített várpalotába költözött. Nemrégiben hagyta el a nyomdát a négykötetes néprajzi lexikon első kötete, készül a magyar néprajztudományt összefoglaló nagy hatkötetes monográfia, s a további tervek már az ezredfordulóig megszabják a kutatómunka menetét. Minderről dr. Tálas István professzorral, az Akadémia levelező tagjával, a magyar néprajztudomány európai hirü művelőjével beszélgettünk. Első kérdésünk, van-e valami sajátosan jellegzetes a magyar néprajztudományban?- Igen, van - válaszolta a professzor, majd hozzátette: és ezt nem valami nemzeti elfogultság mondatja velünk. Már a tudomány hazai úttörői felfigyeltek arra, hogy az ország sajátos történelmi helyzetéből, a háborús pusztítások következtében területének gyakori elnéptelenédéséből, majd újratelepítéséből adódóan, más országokhoz képest, itt a Kárpát-medencében fordult meg a legtöbb nép. A nagy csoportokban betelepült németek, szlávok mellett éltek itt a déli országrészeken spanyolok, olaszok, franciák, s a múlt század elején még két albán falut is találhattak az utazók. Talán egyedül a skandináv népek képviselői hiányoznak az ország etnikai palettájáról az Európában élő számtalan nép közül.- Magyarország - Európa kicsiben. így fogalmazta meg az ország néprajzi helyzetét egy másfél évszázad előtti monográfia. Mindez - folytatta Tálas professzor - azt jelenti, hogy a magyarság kultúrájában, gazdálkodásában, életmódjában nyomot hagytak a különféle népekkel való találkozások. A földmüveléskutatás újabb eredményei bizonyítják, hogy mindazon mezőgazdasági kultúrák és eszközök nyomon követhetők az ország történetében, amelyeket Angliától Közép-, Dél- és Délkelet Európán keresztül egészen Ázsiáig valah is használtak. Az egri szőlőkulturában - például - egyes helységnevek az ültetvények meghonosításában részt vevő vallon telepesek nevét őrzik; a későn érő, zamatos bort adó kadarka-szőlő török (üszküdar) közvetítéssel került Görögországból Közép-Magyarországra. Az ország nyugati felének borkultúrája viszont kelta-római antik hagyományokra épült. De a magyar mezőgazdaságban ázsiai népek használta eszközök is meghonosodtak, például egy indiai eredetű ősi eszköz, amelyet a kukoricahántáshoz használtak.- Van egy másik érdekes jellemzője is a hazai néprajztudománynak - folytatta Tálas István dr. - Magyarországon a néprajzi múzeumot több mint egy évszázada, alig több mint 20 évvel a jobbágyság intézményének eltörlése után alapították és igy még a feudalizmusra jellemző tárgyak, eszközök, emlékek sokaságából válogathatott. Sajnos, a két világháború közti időszak kulturális kormányzata e "válogatásra" keveset áldozott. A hazai néprajzkutatásra éppen ezért az elmúlt évtizedekben felelősségteljes feladat hárult: a viszonylag gyors társadalmi átala-
