Hazai Tudósítások, 1977 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1977-03-01 / 5. szám
1977. XV. évf. 5. sz. Hazai Tudósítások 7. kulásokkal párhuzamosan, amikor szinte "ütött a régi népi kultúra utolsó órája", kellett nyomon kisérnie a paraszti kultúra körülményeinek változását és egyúttal megmentenie, megőriznie a tárgyi néprajz és a folklór értékeit - fejtette ki Tálas professzor. Nemzeti önismeretre nevelünk A gyors technikai és életmódbeli változások elsöprik a régit, a korszerűtlent. Arra kérünk választ Tálas professzortól, van-e ilyen körülmények között jövője a néprajznak?- Feltétlenül - válaszolta a professzor. A modern néprajz, amellett, hogy nemzeti önismeretre nevel, mutatja a helyes utat a hagyományok szelektálásában és megőrzésében. Vidékenként nagy buzgalommal folyik a helyi folklór értékeinek felderítése és beépítése a mába. Szociográfusok megfigyelték, hogy a szaporodó skanzenek és védett települések pozitív hatást gyakorolnak az uj falukép kialaki fásában. Az uj falukép azonban a réginek csak időtálló, egészséges elemeit őrzi meg. Nincs szó a régi mechanikus másolásáról; egészséges, világos, fürdőszobás lakóházak épülnek, mégis megőrizve mellettük a népi architektúra értékes tradícióit. Erőteljesen fejlődik a múltban úgyszólván nem is müveit városi, vagy munkásnéprajz, a műhelyek, gyárak, az egyes foglalkozások tárgyi és művelődési emlékeinek gyűjtése és feldolgozása. A tudomány fellendülését segíti elő szoros kapcsolata más diszciplínákkal, igy a nyelvészettel, szociológiával, zenetudománnyal, jelentőségét pedig aláhúzza, hogy kutatásai egyetemes érvényűek. A földművelés, az állattenyésztés, a településkutatás, az építkezés, az ipari tevékenységek időbeli változásainak vizsgálata vagy a zenei folklór feltárása nemcsak Magyarország számára hasznos, hanem a környező országokra, vagy éppen a távoli világrészekre nézve is - mondotta befejezésül Tálas István dr., a neves magyar néprajzkutató. Mai magyar lira Péntek Imre: MARÉKNYI SZÓ Ami jó, talán még jó lehet; nézd a vetkőző, fázó kerteket, fagyott göröngyön a dércsillogást, vizcseppet dajkál egy üres csigaház. Nem részegítnek örjöngő világrészek, a műholdas estéktől szinte félek: erecskéid kék rajzolatát bőröm térképére hűen másolom át. Ami jó, talán még földerít, folyton érkezni hallom lépteid, nedves utón botorkálsz, tócsák fényszemében, gondom nyütt fecnijét sietve összetépem ...
