Hazai Tudósítások, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1976-07-01 / 13. szám
1 1 1976. XIII. évf. 13. sz. Hazai Tudósítások 13. HUNGARIKA KUTATÁS "Cheretec". Ez a különös címszó állt a stuttgarti Landesbibliothek katalóguscéduláján. Talán a véletlenen múlt, talán valami ösztönös megérzés játszott közre, hogy megakadt rajta a szeme annak a magyar kutatónak, alti határainkon túl is szenvedélyesen keresi a régi magyar nyomtatványokat. Mert a megérzés beigazolódott: az érthetetlen, idegen szó keresett ritkasághoz vezetett: az első magyar gyülekezeti énekeskönyvhöz, amelyről már sokszor írtak és beszéltek a szakemberek. Egy 1602-ből származó tudósítás alapján tudták, hogy Huszár Gál müve, s 1560-ban jelent meg, nagymértékben hozzájárulva a magyar anyanyelvüség elterjedéséhez. Lelőhelyét azonban nem ismerték. A felfedezésről még ma is örömteli izgalommal beszél a kutató, Borsa Gedeon, az Országos Széchenyi Könyvtár tudományos munkatársa:- Tízmillió cédula közt bukkantam rá Méliusz Juhász Péter 1569-ben Debrecenben készült kátéjára, s a hozzá kötött, szintén ritka énekeskönyvre. Ennek ez ideig csupán wroclawi példányát ismertük. Az énekeskönyv vezetett az "énekek", majd az "éneklések" címszavakhoz. Legnagyobb meglepetésemre felleltem a Reggeli énekléseket, amelyet Kálmáncsehi Sánta Márton munkájaként tart számon az irodalomtörténet, de az utóbbi századokban senki sem látott. Már-már tovább haladtam, amikor a cédula alján megpillantottam a "cheretec" szót, amelyről kiderült, hogy Huszár Gál "A keresztyéni gyülekezetben való istendicséretek" cimü müvére utal. A hajdani címleíró, szabályszerűen a cim utolsó, alanyesetben levő főnevét akarta rendszóként feltüntetni. A "dicséretek" szót azonban elválasztva Írták a címlapra, igy a német kolléga, aki feltehetően nem ismerte a magyar nyelvet,az uj sorba került "cséretek" szótagokat emelte ki. A kutató ráérzett a nagy "fogásra". Tizpercnyi kutatás után évszázadok óta keresett hungarika-dokumentumokra bukkant. Hála a német könyvtárosok segítségének, jól bevált módszerének, s a szerencsés véletlennek, amely ezúttal mellé szegődött.- A müncheni Bajor Állami Könyvtárban egyébként mintegy 400 olyan nyomtatványt találtam, amelyet 1801 előtt állítottak elő Magyarországon. Egy kötetben volt például az 1700-as évek elejéről származó 12 magyar nyelvű széphistória, köztük a Vörösmarty Csongor és Tündéjéhez ihletet adó Argirus királyfiról szóló. Előkerült olyan középkori kódex is, amelynek kötéstábláit belülről egy-egy kitöltetlen nyomtatott bucsucédula-ürlappal ragasztották le. Az egyik 1483-ban készült Nürnbergben, mig a másikat 1514-ben Bakócz Tamás, akkori esztergomi érsek bocsátotta ki a török ellen hirdetett kereszteshadjárat résztvevői számára. A Dózsafelkelést megelőző mozgalomnak ilyen jellegű dokumentuma eddig ismeretlen volt. Érdemes tehát folytatni a kutatást az NSZK wolfenbütteli, a göttingai könyvtáraiban is. Hiszen - a jelek szerint - az idők viharai számos régi kiadványunkat sodorták közelebbi-távolabbi vidékekre. A nemzeti könyv-vágyon őrzői kutatnak Erdélyben, Lengyelországban, az NDK-ban, Ausztriában sőt Olaszországban is. Azt szeretnék, ha minél teljesebbek lennének a "Régi magyar nyomtatványok" címmel megjelenő kiadványsorozat következő kötetei.
