Hazai Tudósítások, 1975 (12. évfolyam, 1-23. szám)
1975-01-15 / 2. szám
1975. XII. évf. 2. sz. Hazai Tudósítások 9. AMERIKÁBÓL JÖTTEM ... Beszélgetés a Magyar Hírlapban Szász Endrével Utoljára 1969-ben, a Derkovlts-teremben láthatta a közönség a képeit. Azóta Kanadában él, és ahogyan mondani szokás: befutott. 52 tv-müsorban szerepelt, állandó vendége a követségeknek, képei igen magas áron kelnek el. Régi törzshelyén, a Hungária Kávéházban kérdezzük Szász Endrét, hogy csak látogatóba jött, vagy végleg haza szándékozik jönni?- Haza akarok jönni, mert nyugodtabban akarok élni: fáraszt az állandó feszültség. Egy idegen világban nagyon nehéz megtalálni a lényeget. Kint nem értik, hogy miért nem emigrálok. Mindig és mindenütt mint magyar művész szerepeltem. Itt nőttem fel, nem akarok elszakadni a régi környezetemtől.- Hogyan került Kanadába?- Három meghívásom volt, többek között egy kanadai magyar galériástól, de be akart csapni. Egymillió 400 ezer dollárt keresett rajtam. Szerencsém volt, mert a washingtoni Nemzeti Galéria igazgatója mellém állt, majd a mexikói kritikusok, egy párizsi képzőművészeti cég, és a japánok is "rámharaptak". Magamat menedzselem, képeim 6-50 ezer dollár áron kelnek el; egy kiállításért 30 ezer dollár előleget kérek.- Hogyan látja az amerikai művészeti életet?- Ahhoz, hogy igazán ismerjük, ott kell élni. Amerika kulturális színvonalát nem szabad lebecsülni, ugyanis nem minden amerikai sznob. Szinte az egész művészettörténet látható itt, méghozzá eredetiben. Aki akar a kultúrához érteni, nagyon érthet, mert minden körülmény megvan rá. Mi, magyarok, főleg reprodukciókból ismerjük a művészetet. A repró azonban megváltoztatja az arányokat, és ezáltal távolit az igazi művészettől.- Amerika valamikor progresszív volt. A gazdag emberek, hogy elkerüljék az adót, különböző művészeti alapítványokba fektették pénzüket. Ma ez a tendencia megszűntben van. Bár a művészetben erős balra tolódás érzékelhető, de lehet, hogy ez is csak divat.-Nálunk sok tehetséges művész van, és jó reklámmal nagy sikert lehetne csinálni nekik. Nem értem azonban, hogy miért kell - szolgai módon - utánozni az amerikai művészetet, aminek nálunk nincs valóságalapja. A másik hibája az európai művészetnek, hogy állandóan visszatekint, s nem előre néz. Nekem épp azért van sikerem kint, mert mást csinálok, mint ami ott megszokott.- Mi volt a legnagyobb élménye?- Bár sokat tanultam Amerikában, és csodálom lakáskultúrájukat, a városok tisztaságát, de az igazán nagy élményem az egyszerű amerikai ember volt. Megismertem a falvak, a vidék lakóit, ők még megőrizték egyszerűségüket, emberi tisztaságukat. Hasonlóan az orosz néphez, meleg szivüek és kedvesek.- Ila hazajön, mit szándékozik csinálni?- Vidéken szeretnék élni, el akarok "bújni", hogy nyugodtan dolgozhassak. Van ogy tizenhatmillió forint értékű eszkimó- és prekolumbián-gyűjteményem és 150 grafikám Chagnlltól, Picassótól, Dalitól, stb. Tiz - eddig ismei-etlen - Kölcsey-kéziratot is találtam, ezeket a költő kint élő családtagjaitól vettem meg, és annak a vidéknek a múzeumának adom, ahol letelepszem. Remélem, ez is serkenti valamelyest a vidék képzőművészeti életét.
