Hazai Tudósítások, 1974 (11. évfolyam, 2-24. szám)
1974-04-01 / 7. szám
1974. XI. évf. 7. sz. Hazai Tudósítások 2. HUSVÉT MAGYARORSZÁGON Az egyházak hívói bensőséges áhítattal ülik meg az idén is Husvét ünnepét. Külsőségeiben is imponáló a katolikusok ünneplése. Hagyományosan zajlanak le a húsvéti népszokások is. Magyarországon különösen érdekesek a vallási vonatkozású, a húsvéti báránnyal kapcsolatos szokások, hiedelmek. Ezeket Bálint Sándor, szegedi egyetemi tanár, kiváló néprajz-tudós érdekes cikkben foglalta össze. "Az ünnepek ünnepének szinte áldozati jellegű eledele sok évszázadon át, népünk asztalán is, a bárány, amelyet husvétjukon már az ószövetségi zsidók is ettek keserű salátával és kovásztalan kenyérrel. Egyiptomból való menekülésüknek és az ő elsőszülöttjeiknek váltsága emlékezetére. Az Exodus (12,5-7) írja: a bárány legyen hiba nélkül ... és akkor ölje le azt Izrael fiainak egész sokasága estefelé. És vegyenek annak véréből és kenjenek mind a két ajtó mellékére és felső küszöbére azon házaknak, melyekben azt eszik. És azon éjjel egyék meg a tűznél sült húst és kovásztalan kenyeret, vad salátával. Az Ur ugyanis az egyiptomiak elsőszülötteit halállal sújtotta, a zsidókét azonban megkímélte. Ábrahám áldozatában is Izsák helyett leölt kos szerepel. Engesztelő napjukon a zsidók a pusztába bűnbakot eresztettek. Minthogy Jézus Krisztus az emberiség váltságára jött a földre, érthető, ha már az újszövetségi szent könyvek is ezen ótestamentumi előképekre támaszkodva Krisztust Isten bárányának nevezik. Szent Pál szerint: el a régi kovásszal, hogy uj tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, Krisztus megöletett. (Kor.1.5,7) A középkorban a hívek, illetőleg jobbágynépek húsvéti bárányt ajánlottak föl a tihanyi monostornak. Ez nyilván általános szokás volt másfelé is. Az Isten báránya-ábrázolás föltűnik középkori emlékeinkben, címereinken is. Tudnunk kell, hogy a katolikus vallás egyik alapdogmájában, a megváltásban a középkor derekáig, egészen a keresztes háborúk korának Szentföld-élményéig és a koldulórendek elterjedéséig a triumfális mozzanat, a megváltott emberiét húsvéti öröme uralkodik: Isten fia alászállott a poklokra, majd harmadnap feltámadott, és ezzel diadalmaskodott a halálon, sátánon. Az archaikus középkor reprezentáns jelképe még nem a feszület, hanem az égi dicsőségben trónoló Krisztus-király, a Sión hegyén álló apokaliptikus Bárány. Napjaink liturgikus reformja a megváltott emberiét ünneplésében szintén ezt a mozzanatot hangsúlyozza. Hazai emlékeink az Árpád-kor évszázadaiból: Csempeszkopács, Domonkosfa, Ják, Nagysitke, Pécs, Szeged, Szentmihályfa, Zalaháshágy. Az ábrázolás hajdanában nyilván országszerte ismert volt.
