Hazai Tudósítások, 1974 (11. évfolyam, 2-24. szám)
1974-01-01 / 1-2. szám
1974. XI. évf. 1-2. sz. Hazai Tudósítások 7. Az USA-ban az 1934-1938 években átlagosan évi 53 millió tonna kukoricát termeltek (a termésátlag 14 q volt hektáronként); 1948-1952 években 82 millió tonna volt az össztermés (24,5 q/ha) és 1971-ben 141 millió tonnát termeltek 54,4 q/hektáronkénti termésátlag mellett. Magyarországon ugyancsak a kukorica a főnövény; termésmennyisége 1934—1938- ban és 1948-1952-ben évi 2,3 millió, illetve 2 millió tonna volt, miközben az átlagtermés 19,8 mázsáról 17,7 mázsára csökkent. Az 1965-1970 évek évi átlagtermése 4 millió tonna (32,3 q/ha), de 1972-ben és 1973-ban a termés elérte az 5,5 millió tonnát 40 q/ha átlagtermés mellett. A mai magyar kukoricatermesztési rendszerekben a hozamok és a ráfordítások alig különböznek az amerikaiakétól (az átlagtermés több mint 50 q/ha). Az agárdi állami gazdaságban például 53 mázsa volt 1972-ben a hektáronkénti. átlagtermés, a termelési rendszerben dolgozó 103 fő mindegyike - 180 munkanap alatt - 749 ezer forint termelési értéket állított elő. Két évvel korábban, 1970-ben ugyanebben a gazdaságban egy fő csak feleannyit termelt. 1973-ban 230 ezer hektáron, 1974-ben kb 450 ezer hektáron, és 1976-ban minden valószinüség szerint az összes nagyüzemi táblákon rendszerben termelik majd Magyarországon a kukoricát. (Az előrehaladás ezen a téren a gép- és anyagellátás mértékétől függ.) A tojástermelő magyar nagyüzemekben az egy főre jutó termelési érték mintegy 1 millió forint, ami megfelel az amerikai színvonalnak. Magyarországon tiz év alatt 471 dollárral nőtt a mezőgazdaságban az egy főre jutó termelés. De 1971 és 1973 között ez a növekedés 310 dollár volt. Ha pedig igy folytatódik 1980-ig, akkor ebben az évtizedben a növekedés 1000 dollár lesz. A jelek mindenesetre arra mutatnak, hogy az 1971-1975-ös időszakban - nemzetközi mércével mérve is - gyorsabban nő a magyar mezőgazdaságban az egy főre jutó bruttó termelési érték, mint a megelőző tiz esztendőben. — T T —I r —t T — f»—IT _ KALOCSAI PATRIK/ A HÓD ME ZOVÁ SÁRHELYI PORCELÁNON A hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyár edényüzemében évente háromezer tonna étkészletet, illetve lakásdiszitésre alkalmas, falra akasztható tányért készítenek. Ez utóbbiak diszitésére a hírneves kalocsai piagáló asszonyok rendkívüli kézügyességét is felhasználják. A mázolt natúr tányérokat a Kalocsán berendezett tányérfestő műhelybe szállítják, ahol azokat az asszonyok, lányok ellátják kalocsai virágmintás motívum okkal. A virágminták közé - próbaképpen - piros paprikacsöveket is festettek, s a dekoráció elnyerte mind a hazai, mind a külföldi vásárlók tetszését. Egymás után három-négy rétegben viszik fel a különleges piros festékanyagokat, s már több mint százféle variációban alkalmazzák a paprikás tányérdiszitő elemeket. (B UD
