Hazai Tudósítások, 1974 (11. évfolyam, 2-24. szám)
1974-11-15 / 22. szám
1074. XI. évf. 21. sz. Hazai Tudósítások 9. Kelleher mellett nyugatnémet szakemberek is megtekintették a koronát. Köztük volt a kitűnő Albert Boeekler, aki azonban rövid megjegyzéseit csak 1956-ban tette közzé, noha a szemle már 1946-ban megtörtént. Különösen figyelemre méltóak azok az észrevételei, melyeket a bizánci eredetű alsó homlokpántra tett. Szerinte mai formájában nem lehet eredeti. A görögösen áldó pantokrátor elöl és a császár hátul utólag került magasabbra a többi képnél. A pinnaenek hivott rátét igen durva ahhoz, hogy a bizánci császári műhely finom zománcképeivel együtt szerepeljen. Egy bizánci női korona felhasználásának gondolatát tehát el kell ejtenünk. Boeekler azt is kifogásolta, hogy a bizánci eredetű zománcokat nagy, üres közök választják el a drágakőfoglalatoktól. Ez nem vall bizánci mester kezére. Nyilvánvaló tehát, hogy ha volt is egy I.Géza magyar királynak adományozott bizánci korona, azt idegen, nyugati izlés szerint átalakították. U j abb r ej t é1 Boeekler technikai természetű megfigyelései és stilusmeghatározásai szolgáltak alapul a történész Deér József, berni egyetemi tanárnak, amikor háromszáz nagyalakú oldalon, számos összehasonlító képmelléklettel, megírta nagy müvét ("Die heilige Krone Ungarns" Wien, 1966.) német nyelven a koronáról. Noha 1949-ben még maga is a corona latina korai eredeztetése mellett szállt síkra, uj könyvében, kiterjedt egyéni kutatásra támaszkodva, keletkezését márcsak a XII. század első negyedére teszi. A székesfehérvári ékszerleletek Deér szerint döntő érvet szolgáltatnak egy magyar műhely működésére, hol - az ötvösmunka hasonlósága alapján - a latin feliratú zománcképek és a filigrándiszek velencei hatások érvényesülésével készülhettek. Egyébként ilyen kései összefüggésekre a korai ötvösművészet kitűnő hazai ismerője, Kovács Éva is rámutatott 1971-ben. A korona alsó, bizánci részét Deér továbbra is bizánci női koronának tartja. Boeekler ellenérveit azzal a feltevéssel hárítja el, hogy Dukász Mihály ajándékának (votivkorona, diszládika, edény?) felhasználásával III.Béla magyar udvarában állították össze görög felesége, Antiochiai Anna számára. A különböző eredetű felső és alsó részből azonban csak akkor vált "szent korona" ma ismert alakjában, amikor IV.Bélának Anna nevű leánya, apja halála (1270) után, a trón örököse, V. István elől Csehországba, II. Ottokár udvarába menekült. Tette ezt korántsem üres kézzel, hanem kincsekkel megrakodva. Deér szerint a koronázási jelvényekkel együtt. Az 1271-ben kötött magyar-cseh megállapodást Deér így értelmezi, hogy a magyar király avatás kor eddig használt korona nem került vissza többé Csehországból, hol idővel elkallódott. Anna hercegnő és V. István csak egy koronáról mondott le. Valószínű tehát, hogy a királyavatások koronája hazatért. A kérdés tehát még megoldásra vár, mint annyi más a korona rejtélyével kapcsolatban.
