Hazai Tudósítások, 1974 (11. évfolyam, 2-24. szám)
1974-10-01 / 19. szám
1974. XI. évf. 19.sz, Hazai Tudósítások 7. MEGHALT URBÁN ERNŐ Urban Ernő Kossuth-dijas iró, a Magyar írók Szövetsége választmányának tagja, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja irodalmi szakosztálya vezetőségének elnöke 56 éves korában, szívroham következtében váratlanul elhunyt. + + Amikor a televízió nemrégiben bemutatta Urbán Ernő írott malaszt cimü tévédrámáját, a kritika megjegyezte, hogy abban a drámairó jól segítette a riportert. S nemcsak arról az újságíróról volt itt szó, aki, mint a játék egyik szereplője, egy vidéki szociális otthon gondnoknője körüli packázások kapcsán bátor leleménnyel leplezte le azt a társadalmi és lélektani mozzanatokból álló szövevényt, amit bürokráciának szoktunk nevezni. A kritika magára Urbán Ernőre is utalt. Akiben egész pályáján nem csupán égymás mellett, hanem együtt volt jelen az élet konfliktusait kereső dráma- és prózairó, és a különböző konfliktusok úgynevezett "apró", emberi mozgatóit is jól ismerő, vérbeli riporter. Az egykori Eötvös-kollégista, a volt grófi nevelő, a Horthy-hadsereg katonaszökevénye, a pártmunkás, népújságok és irodalmi lapok szerkesztője, hallatlanul gazdag életanyagot halmozott össze. Nem túlzott, amikor Történelmi lecke cimü tévésorozatával kapcsolatban ezt nyilatkozta: "Szenvedélyes országjáró vagyok, szeretek találkozni emberekkel és tájakkal. És most nem is volt más dolgom, mint visszaemlékezni néhány érdekes emberre meg helyszínre." Urbán azok közé tartozott, akit nem csupán a könyvekből megtanulható ismeretek, hanem az élmények tápláltak. A riporter a drámaírót. És a drámairó is a riportert. Néhány évvel a felszabadulás után jelentette meg Pirkadás cimü regényét, amely hiteles kép 1945 tavaszáról a Dunántúlon. Ez időben több színdarabot és filmet is irt - a Tűzkeresztség címűnek vannak maradandó érdemei és értékei - , mig aztán, 1954-ben, a Nemzeti Színház bemutatta Uborkafa cimü szatíráját. A sokat és sokfélét alkotó Urbán irodalmi riportjait egybegyüjtő kötetének Földközelben a cime. E címnek jelképes jelentősége van Urbán Ernő életművében. Ő akkor is földközelből figyelte hőseit, ha drámát, ha kisregényt, ha novellát vagy akár elbeszélő költeményt irt. Ugyanakkor nála a földközelség nem jelentett röghözragadottságot. A nagy műveltségű Eötvös-kollégista még akkor is, ha általában vonaton, időnként autón utazott a helyszínekre, Móricz Zsigmond tömör programját vallotta; "Gyalogolni jó!" Azt értette ezen, hogy mindent, amit lát: elméjébe, szivébe gyűjtse. Ettől a nagy távlatokra és az "apróságok"-ra egyaránt ügyelő szemlélettől olyan kiválóak irodalmi riportjai. Köztük több, például a Vasszilvágyi vázlatok vagy a Vidéki hírek, e fontos műfaj mintadarabjai közé tartoznak. Nemcsak azt jelzi bennük Urbán, ami egyszer megtörtént, hanem azt is, ami megtörténhetett volna. Rossz is, jó is. Az ötvenhat éves korában távozott Urbán Ernő valami nagy, összefoglaló műre készülődött. Ahol a drámairó, a regényíró, a riporter és a lírikus egyetlen alkotásban találkozik. E szándékát nem tudta már megvalósítani. Mégis, mindabból, amit gazdag élete során alkotott, szemléltetően bontakozik a felszabadulás utáni Magyarország eredményeinek és problémáinak egyik szellemi térképe.
