Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-11-15 / 22. szám
1973. X. évf. 22. sz, Hazai Tudósítások 6. Az adatok egyúttal azt is jelzik, hogy Magyarország - és néhány más szocialista ország - műszaki szakembereinek munkája viszonylag kis hatékonyságú (a műszaki szakemberek aránylag nagy számához képest alacsony a termelékenység). "Relativ szakembertöbblet" mutatkozik, ami főleg annak a következménye, hogy a szocialista országok többségében csak a felszabadulás után indult meg a lendületes szakemberképzés, olyan viszonyok közepette, amikor a termelőeszközök még fejletlenek és elégtelenek voltak. Műszaki hagyományoknak sem voltak bőviben, s a termelés anyagi-technikai feltételeit gyakorlatilag azoknak a szakembereknek kellett létrehozniuk, akik tömegesen az elmúlt tizenöt-húsz évben hagyták el az iskolákat. Nehezítette és nehezíti munkájukat a kedvezőtlen ágazati és termékszerkezet is. Az is kimutatható azonban, hogy a felsőfokon képzett műszaki káderek számának növekedésével nő az egy foglalkoztatottra jutó termékmennyiség. A szakemberállomány gyarapodásával valamennyi népgazdasági ágban nőtt a szakalkalmazottak aránya. Különösen a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, vízgazdálkodás területén javult a szellemi szakember-ellátottság. Itt 1963-ban ezer foglalkoztatottra még csak 6 felsőfokú és 10 középfokú szakképzettségű alkalmazott jutott, 1971-ben pedig már 21, illetve 30. Jelentős a javulás az iparban is: ezer dolgozóra 1963-ban 62, 1971-ben 99 szakalkalmazott jutott. Csupán a kereskedelemben rosszabb a helyzet. A hálózatfejlesztést kisérő nagymérvű eladólétszám-bővüléssel nem tudott lépést tartani a "nem fizikai foglalkozású" kereskedelmi szakemberek állományának növekedése. Általánosan jellemző, hogy amig 1963-ban a szellemi foglalkozású szakemberek nagyobb hányada még a nem anyagi ágakban dolgozott, addig most főként az anyagi ágak - az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság, a szállitás-hirközlés és a kereskedelem - területén hasznosítják szaktudásukat. A szakemberek jelentős hányada fiatal - körülbelül egyharmaduk még nincs 30 éves. A legfeljebb 29 évesek aránya a népgazdaság valamennyi anyagi ágában nagyobb, mint az 50 éveseké és az ennél idősebbeké. Valójában a nem anyagi ágak területén is fiatal a szakembergárda: csupán a "közigazgatás és egyéb szolgáltatások" ágazatában tapasztalható elöregedés. MÚZEUMFALU SZOMBATHELYEN M It It It If If If It II If It ft ft ft ft tt It Érdekes tájegységi szabadtéri múzeummal gyarapodott Magyarországon a skanzenek száma: elkészült a Vas megyei múzeumfalu Szombathelyen. Először a 39-40-es években vetődött fel a megyeszékhelyen az a gondolat, hogy létre kellene hozni, elsősorban az Őrség és a Hegyhát néprajzi építészeti értékeiből,egy szabadtéri múzeumot. Ám csak 1963-ban fogtak hozzá az elképzelés megvalósításához - azzal a módosítással, hogy az egész megye népi építészeti emlékeit gyűjtik össze a létesítendő falumúzeumban. Festői környezetben épült a skanzen 10 hektáros területe; a "csónakázótó" partján, az ultramodern Claudius-szálló tőszomszédságában. Szakemberek bontották szét a megye különböző falvaiban a pusztulásra ítélt régi parasztházakat, majd a skanzenben kijelölt helyükön újra felépítették őket. A muzeum első épülete 1968-ban készült élj egy nemeskoltai, 1800-ban épült füstöskonyhás, zsupfedeles parasztportát telepítettek át a tópartra. Ezt követte a többi: Szentpéterfáról (horvát nemzetiségi falu) boronafalas házat, Pornóapátiból (német nemzetiségi falu) tölgyfabor on ás, deszkakéményes öreg portát, Molnaszeesődről, Sótonyból, Lőcsről 150- 200 éves házakat hoztak Szombathelyre. Találhatók itt még vaskeresztes, régi berendezésű pincék, s felállították a hires szentkirályi "alulcsapós" vízimalmot. A házakat eredeti népi használati tárgyakkal, bútorokkal népesítették be, s felépítették a hozzájuk csatlakozó gazdasági épületeket is. Itltlfltlt
