Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1973-11-15 / 22. szám

1973. X. évf. 22. sz,

Hazai Tudósítások

5.

Eredményeink - gondjaink:

A SZAKEMBER-KÉPZÉS MAGYARORSZÁGON

Magyarországon az ötéves tervek megindulásakor, - tehát az ötvenes évek elején - az aktiv keresők csaknem 80 százalékának az általános iskola 8 osztályánál is kisebb végzettsége volt. 1960-1970 között több mint egymillióval csökkent az ilyen alacsony képzettségű dolgozók száma,és arányuk most már nem éri el a 40 százalékot. Ezzel szemben az érettségizettek aránya 4-ről 14 százaidra, a felsőfokú végzettségűeké 2-ről 5 százalékra nőtt. A népgazdaság különböző ágaiban ma 3.5-4-szer annyi az iskolázott - legalább 8 általános osztályt végzett - dolgozó, mint két évtizeddel ezelőtt.

Jóllehet, a foglalkoztatottak közül még mindig majdnem kétmillió ember végzett nyolc általánosnál kevesebbet, Magyarország ilyen tekintetben nemzetközileg összehasonlítva az élenjárók közé tartozik. A 25 éves, vagy idősebb népességből már a 60-as évek elején mindössze 9 százalékot tett ki az alapfokúnál kisebb végzettségűek aránya (ugyanez volt a helyzet Lengyelországban). Egyidejűleg például Portugáliában 45, Jugoszláviában 33, Spanyolországban és Bulgáriában 28, Olaszországban 22, Kanadában viszont 10, s az USA-ban is 8 százalék volt az alapfokúnál kevésbé képzettek aránya.

Ami a szakképzett dolgozók arányát illeti: Magyarországon 1963-ban - ekkor készült az első szakember-összeírás - a foglalkoztatottak 28 százaléka volt szakképzett. 1971-ben, amikor a Központi Statisztikai Hivatal megismételte a felvételt - a dolgozók már 35 százalékának, több mint másfél millió embernek volt szakképzettsége. A szakemberállományból 15 százalék, kereken 240 ezer volt felsőfokú, körülbelül 320 ezer (20 százalék) középfokú végzettségű alkalmazott, a szakmunkások aránya pedig meghaladta az egymilliót (65 százalék).

A foglalkoztatottaknak munkások és alkalmazottak, illetve fizikai és nem fizikai dolgozók szerinti megoszlása is változott és változik. Ahogyan módosult például a magyar gazdaság szerkezete, mérete, bonyolultabbá vált a termelés és az igazgatás struktúrája, úgy változott ez az arány. Nőtt az igény a hatékonyabb munka, a kulturáltabb tevékenység, a nagyobb képzettség iránt. A modern országok egész sorához hasonlóan csökkent a túlnyomórészt fizikai erőkifejtést igénylő folyamatok aránya, és növekedett a főként szellemi tevékenységé. Fokozódott a fizikai munka műszaki- és általánosismeret-igénye, s ami mérhetőbb: a nem fizikai foglalkozásúak iránti munkaerőszükséglet. Ennek hatására a szellemi foglalkozásúak aránya az aktiv keresők állományán belül az 1960. évi 17 százalékról 1970-ig 24-25 százalékra növekedett. Az 1971. ' szeptember 30-i adatok szerint 1.085.314 dolgozót foglalkoztattak nem fizikai munkakörben, és 70 százalékuknak volt felső vagy középfokú végzettsége.

A felső- és középfokú szakképzettségű alkalmazottak száma 10 év alatt több mint másfélszeresére nőtt. A felsőfokuak között a műszaki, a mezőgazdasági és a közgazdasági képzettségűek száma gyarapodott a legerőteljesebben: 1963-tól 1971-ig számuk megkétszereződött. (A mérnökök között a legtöbb uj szakember gépész-, villamosmérnök, vegyész- és közlekedési mérnök volt.)

Nemzetközi adatok bizonyítják, hogy azol&an az országokban, ahol az egy fore jutó nemzeti jövedelem különösen nagy, ott a felsőfokon képzett műszaki szakemberek aránya is kimagasló.