Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-11-01 / 21. szám
1973. X. évf. 21.sz. Hazai Tudósítások 10. PEST LEGRÉGIBB TEMPLOMA A Rákóczi úti Rókus kórház kápolnája úgy könyököl bele a nagyváros legélénkebb utcájába, mint a múlt eleven felkiáltójele. Az ember ezt a múltat - a Rókus kápolna korát - hamarjában csupán pár századosnak vélné. Ám a falak, a kövek, a kápolna alatti föld betöltése másfajta vallomást tesz. A kápolna homlokzatának - megújított - barokk szobrai, homlokzatkiképzése arról a korról beszél, amelyben a Rókus kápolnának ezt a részét: a homlokzatot, a templomhajót építették. A kápolnarész alapkövét 1711. julius 27-én Pest városának tanácsa tette le, báró Pfeffershofen János budavári katonai parancsnok jelenlétében. A kápolna védőszentjeivé Szent Sebestyént, Rozáliát, és Szent Rókust - a betegek "földöntúli orvoslóit" - tette meg a magisztrátus. Indokolt is volt ez a nagy felfohászkodás! Hiszen Pest városa 1711 tavaszán súlyos, a lakosságot megtizedelő pestisjárványon ment keresztül. (Vagy inkább: a pestisjárvány ment keresztül Pest és Buda városán, s hagyta ott sötét gyümölcseit, a sirdombokat, a két város határában.) A pestiek már a járvány idején megfogadták: az életben maradók kegytemplomot emelnek a három orvos-szent ünnepének első vasárnapján. A fogadalmi kápolnát - tehát a mai Rókus kápolna hajóját - azért építtette ide a városi tanács, mert ezen a helyen (az Astoria szállónál állt Hatvani kapun és a városfalon messze túl) már a pestis idején is azok a fa barakkok álltak, ahová a fertőző betegeket - úgy mondhatjuk meghalni - kihordták. 1740-ben azután tetemesen bővitették a Rókus (és Rozália) kápolnát. 1781-től pedig - amikor megkezdték a máig álló, s a kápolna védőszentjéről Rókus kórháznak nevezett ispotály építését - a kápolna testét s a kórházat végül is egybeépítették. Annak azonban, hogy ezt a XVIII. századi Rókus kápolnát éppen erre a helyre építették, más oka is volt. Erre a másik okra csak 1944-45-ben, Budapest ostroma után derült fény. A barokk Rókus templom rövid történetét kiváló várostörténészünk, Schoen Arnold 1938-ban irta meg. Már neki is feltűnt a Rókus kápolna szentélye. Ő még úgy vélte, hogy "a ritka tipusu szentély ... volt eredetileg maga a fogadalmazott kápolna - később hozzáépített hajó és sekrestye nélküli állapotban ... A barokk szimbolizmusában gyökerező hármas apszisu Szent Rókus kápolnának nem kisebb a művészettörténeti jelentősége éppen nem gazdag székesfővárosunk pesti oldalán, mint az óbudai (ókori) cella trichora romjának archeológiái értéke a budai oldalon". (Ez a római kori hármaskaréju keresztény imaházrom a III. Raktár utcában van.) Az 1944-45. évi ostrom során a Rókus kápolna súlyosan megrongálódott. Szinte káron-nyerésnek nevezhetjük ezt! Ugyanis, ha a kápolna akkor meg nem sérül, talán sose derül fény arra, mi volt, s mi van alatta. A Fővárosi Tanács 1945-ben gyors kézzel indította meg a Rókus kápolna romos részeinek eltakarítását. 1945-ben a helyreállítási munkáknak már az első szakaszában kitűnt, hogy a szentély egy eredetileg háromlevelü lóhere alaprajzú korakeresztény imahely, un. cella trichora volt. Első pillanatban a kutatás nem tudta: római kori kőemlékeink számát szaporitja-e ez a Raktár utcaihoz hasonló kápolna, vagy pedig a magyar középkor korai századaiból való?
