Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-01-15 / 2. szám
1973. X. évf. 2. sz, Hazai Tudósítások 4. PETŐFI NYOMÁBAN ASZOD - A HÁROM DIÁK-ESZTENDŐ 1835 szeptemberétől 1838 júniusáig Petőfi három iskolai évet töltött Aszódon. Nyilván a költő számára is emlékezetes, emlékekben gazdag lehetett ez a három esztendő, Ő maga igy értékeli ezt az Utijegyzetekben: "mily eseménydus három esztendő! 1. Itt kezdtem verseket csinálni - 2. Itt voltam először szerelmes -3. Itt akartam először színésszé lenni". Úgy gondol hát vissza az itt töltött esztendőkre, mint ahol és amikor élete számára legdöntőbb eseményekkel először találkozott: vers, szerelem, színészet! Halála pillanatáig végigkísérte a költő életét e három fogalom! "A verselés a szerelem eredménye volt" - olvassuk a költő okfejtését. Ezért szóljunk először a szerelemről. Valószínű, hegy iskolai majálison ismerkedhetett meg a 13 éves legényke a vele csaknem egyidős Kankrinyi Emíliával. Emilia a hartai evangélikus lelkész árvája volt, aki édesanyjával és testvéreivel Aszódon lakott ezidő tájt. Feltűnően csinos, barna leány. Ő azonban az alacsony, sovány diákot és szerelmes verseit semmibe vette. Valószínű a szerelmes Petrovics Sándor ebben az időben írogatta első verseit. Feltételezzük, hogy a viszonzatlan szerelem érzése szólalt meg ezekben. A hagyomány tud egy olyan Emilia népvnapjára irt köszöntőről, melyet a leány hosszabb ideig őrzött, s később elkallódott. - Amikor 1845 tavaszán átutazott a költő Aszódon, s eszébe jutott: "itt voltam először szerelmes" - Kankrinyi Emilia már menyasszony volt, s május végén a tápiószelei parókiára költözött Mocskonyi József evangélikus lelkész feleségeként. De ez az aszódi szerelem még "zűrzavaros kora tavasz volt" a költő szerelmében. Ugyanis itt egyszerre volt igazában szerelmes Kankrinyi Emíliába, a színészetbe és egy színésznőbe: Túri Boriskába. A színésznővel azonban valószínű egyetlen szót sem váltott a költő. A szerelem emléke megmaradt a költőben. S talán Petőfi szerelmi költészetét tápláló érzelem szárnybontogatása nyilvánult meg diák-szerelmében. A vers-csinálás első lépéseit keresve a szerelem mellett az iskolában végzett munkára is figyelnünk kell. Mint minden akkori iskolában, ott is elmaradhatatlan "tárgy" volt a versek patetikus előadása: a szavalás. Az aszódi diákok magyarul, latinul és németül szavaltak. A latin irodalomból Ovidius, Horatius és Vergilius lehetett a leggyakrabban idézett költő. Németül valószínűleg többek között Schiller költeményeit szavalták, ugyanis ezek nyomát Petőfi ifjúkori verseiben vélik felfedezni a kutatók. A magyar irodalomból pedig jól ismerhették Kazinczy, Szemere Pál, Berzsenyi és Kölcsey verseit. A másik, amire még figyelnünk kell az, hogy verseléssel a XIX. század közepéig minden diák foglalkozott: a verscsinálás kötelező volt a verstan műhelygyakorlataként, Petőfi nem tűnt ki Aszódon a verscsinálásban. De az állandó verstanulással és szavalással ma szinte elképzelhetetlen versközeiben élt Petőfi is. Az első ismert verse bucsuvers, A cime is ez: Bucsuzás. A tanévzárón hangzott el 1838 júniusban. A vers gyakorlott verselőről árulkodik, de nem kész költőről. Tanára, Koren István - akivel nyilván megbeszélte Petőfi a Bucsuzást - dolgozatnak tekintette. A verset azonban Petőfi úgy tudta elkészíteni, "hegy én dolgozatát könyvembe Írtam" - emlékezik Koren István. A vers tehát jelesen megoldott feladat!
