Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-07-01 / 13-14. szám
Í973. X. évf. 13-14.sz. Hazai Tudósítások 3. Petőfi nyomában VÉGSŐ_ BÚCSÚ A_ SZÍT LÖKTŐL (II) 1849. március 23-án Székács József, a pesti evangélikus egyház lelkésze a régi Józsefvárosi temetőben eltemette "a jó öreg kocsmárost", A váratlanul magára maradt, amúgy is törékeny és beteges özvegy harcoló fiainak távollétében egy darabig egyedül tengette életét a Zöldkert utcai 3 szobás lakásban, ahol a fiatalok lefoglalt bútorai is árván vártak sorsukra. Április 20-án azonban a császári csapatok megkezdték kivonulásukat Pestről, amelyet Aulich tábornok néhány nap múlva végleg fel is szabadított. Az osztrákok Buda várába vonultak vissza és egy hónapon át onnan lőtték a sokat szenvedett várost. Petőfiné (Petrovicsné), aki belvárosi lakásában nagyon félt a belövésektől, nemsokára - egyes adatok szerint Szentgyörgy napján, tehát már április 24~én - bejáró szolgálója, a távoli rokon Révész Zsófia szüleihez költözött a város külső szélére, az akkor még falusias jellegű Erdősorra. A családi viszontagságokról ekkor még mit sem sejtő Petőfit ezalatt - május 3-án - Erdélyben "az ellenség előtt kitüntetett bátorságáért" őrnaggyá nevezi ki Bem tábornok. Az előléptetéshez szükséges kormánymegerősités végett a költőt Debrecenbe küldi, s ő itt tudja meg feleségével együtt május 6-án apja halálhírét. Amúgy is felzaklatott állapotában hideg zuhanyként éri Kossuth, majd Klapka váratlan hűvössége és lekezelése, - le is mond még aznap őrnagyi rangjáról - Arany Jánoshoz is tüstént levelet ir: "... nekünk innen egyenest Pestre kell mennünk, holnap korán reggel megyünk. Sok okunk van rá, legfő az, hogy szegény jó apám meghalt s édesanyámról semmit sem tudok. Rendbe kell hozni feldúlt családi ügyeimet ... legyetek szülei fiacskámnak, mig ismét szülei kezébe kerül ..." A gyermeki vigasz bizonyára jólesett a sok próbán átment édesanyának. A Buda váráért vívott harcok változó menete azonban fiát nem hagyta otthon nyugodni. Barátait, Várady Antalt és Egressy Gábort - még őrnagyi egyenruhában - felkereste, május 14-én együtt gyalogoltak fel a Fácán vendéglő érintésével a harcokat irányitó Görgey Artur "Óravillájába", ahonnan együtt figyelték távcsövön a Vár ostromát. (Érdekesek Görgey feljegyzései erről a találkozásról. Az emlékét őrző tornácos épület, az egykori Hendrich-ház, ma is áll a Szabadsághegyen.) Petőfit éppen akkor vonta itt felelősségre, sőt akarta letartóztatni több vélt szabálytalanság miatt az ugyancsak Görgeyhez siető Klapka tábornok, amikor Pestről futár hozta hirül: a költő édesanyja is elkapta a kolerát. Adjuk át a szót a szemtanú Várady Antalnak: "... Tüstént indultunk Pestre ketten. A Dunán csak a hajógyár mellett lehetvén csónakon átmenni, a pesti parton kocsit nem találtunk, s gyalog mentünk. A cukorgyárhoz érve kezdődött Pest utolsó, rettenetes bombázása, mely öt óra hosszáig egész erővel pusztított. A legnagyobb életveszélyben voltunk, az épületek mellett leomló falak, cserepek, gerendák, az utcán záporként hulló golyók és bombák miatt. Egy lelket sem láttunk sehol. Elvergődtünk a lutheránus templom sarkáig, itt el kellett válnunk, ő a Három dob (ma Dob) utca végére, én a Sebestyén térre egy pincébe siettem. Elbúcsúztunk egymástól, mert a Szén-tér (ma Deák tér) levegője zúgott a golyóktól, ezen át kellett mennünk. Átszaladtunk, úgy kiáltottunk egymásnak: "Élsz-e még?" Petőfi bátor ember volt, bevallotta, hogy ő ily tűzben még soha nem volt, de félelmet rajta nem vettem észre."
