Hazai Tudósítások, 1972 (9. évfolyam, 1-23. szám)
1972-02-01 / 3. szám
1972. IX. évf. 3. sz. Hazai Tudósítások 9. 1 T7 7? 2 Kétszáz esztendeje, hogy megjelent nyomtatásban Bessenyei György négy eredeti, magyar nyelven irt munkája, az Ágis tragédiája, a Hunyadi László, Az embernek próbája és az Eszterházi vigasságok. S a következő években napvilágot látott számos magyar irő müve, melyeknek jelentősége máig példaadó. Ám 1772 nem csupán a magyar irodalomtörténet emlékezetes évfordulója, s nem elsősorban a magyar nyelvű literatura megújulását ünnepeljük a kétszázadik születésnapon. Több született meg az 1772-es esztendőben, mint az újkori magyar irodalom. Kazinczy igy irt 1814-ben: "Nálunk a legjobb fők sem Írtak, legalább nem nyomtattak, mert rettegtek azon gyanútól, mintha magokat rendkívül való jelenségnek tartani akarnák, s munkátlanul maradván, magok eltespedtek, literaturánk hajnala nem közelített. - Ekképpen állának dolgaink, amidőn a magyar ifjúság a Testőrzólc seregében feli épe." Természetesen voltak közvetlen irodalomtörténeti előzményei az 1772-es esztendőnek. Orczy Lőrinc, Dugonics András, Baróti Szabó Dávid s mások számosán gondolkodtak, Írogattak, de Bessenyei, Barcsay, Báróczy nemcsak abban különböztek tőlük, hogy Írásaikkal a nyilvánosság elé léptek s alkotóan fontosnak Ítélték az irodalom és tudomány szerepét az ország boldogulásában, hanem abban is, hogy uj programot adtak s a programot meg is akarták valósítani. Bessenyei, Báróczy, Barcsay a bécsi udvarban forgolódva ismerik fel s értik meg Magyarország mérhetetlen elmaradottságát, s nem irodalmunk kezdetlegessége az, ami őket leginkább bántja, hanem a szellemi sötétség, amely az országot borítja, a tudománynak s tudományos gondolkozásnak szinte teljes hiánya. írásra, müveik kinyomattatására elsősorban annak felismerése serkenti őket, hogy a közjó érdekében tenniük kell valamit - tenni és cselekedni lehetőségeik s tehetségük korlátái között. Mert Bessenyei és testőrtársai Írónak középszerűek, de embernek példamutatóak voltak. Emberek voltaic, akik nem riadtak vissza koruk kicsinyességeitől, a magyar közállapotok és a szellemi élet mérhetetlen elmaradottságától. Szembenéztek vele. És azóta is érvényes programot hirdettek meg: "Az ország boldogságának egyik legfőbb eszköze a tudomány. Ez mentői közönségesebb a lakosok között, az ország is annál boldogabb." Természetesen csupán a tudomány elmemegvilágositó erejével nem lehetséges gazdaggá és boldoggá tenni egy elmaradott ország népét. De Bessenyei korát megelőzve ismerte fel, hogy a közjó létrejötte, amelynek megteremtése érdekében munkálkodott Írott szóval és tettekkel egész életében, csak akkor lehetséges, ha a felvilágosult elmék szakadatlanul e közjó megteremtésén fáradoznak. 1772 nem a magyar irodalom újjászületésének kétszáz éves emlékünnepe, hanem a közjóért cselekedni, haladni kívánó, plebejus indulatu, ujulni és ujitani akaró szándék megszületésének termékeny évfordulója. Háromszor szólt a harang A második magyar gőzüzemi vasút 125 évvel ezelőtt indult meg Sopron és az ausztriai Bécsújhely (Wiener-Neustadt) között. Lovas Gyula soproni közlekedés-történész 80 oldalas tanulmányban irta meg a vasútvonal történetét, melyhez több eredeti menetrendet, fotót és egyéb dokumentumot - köztük megnyitásra szóló meghívót - talált. A ma közlekedőknek különösen érdekes az a közlés, hogy a vonal állomásainak peronján kezdetben harang töltötte be a legfőbb utastájékoztató szerepét. Az első harangjelzés a beszállásra invitálta az utasokat, a másodikra bezárták a peron és a kocsiajtókat, az utolsóra elindították a vonatot. évfordulóról. Ez év nyarán magyar-osztrák közös ünnepségen emlékeznek meg az
