Hazai Tudósítások, 1972 (9. évfolyam, 1-23. szám)
1972-02-01 / 3. szám
1972. IX. évf. 3. sz. Hazai Tudósítások 8. NAGYBÁNYÁRA EMLÉKEZIK AZ UTOLSO NAGYBÁNYAI Hetvenöt éves Boldizsár István festőművész Az utolsó ötven év magyar festészetéről ma már alighair valaki - legyen az művész, művészettörténész vagy miiértő - anélkül, hogy a nagybányai festőket, az ő szellemi, művészi hatásukat meg ne emlitené. Nagybánya ma már történelem, s az iskola utolsó élő művésze, Boldizsár Istvánba napokban ünnepelte 75. születésnapját.- Ha Nagybányáról beszélhetek, visszafiatalodom. Úgy él bennem minden , mintha tegnap történt volna: alkony a Zazar folyó partján, amelyet késő délután a festők megszálltak, a cukrászda a főtéren, ahol képeinket bemutattuk egymásnak, a hosszú séták és beszélgetések tanítómesteremmel, az atyai jóbaráttal, a zseniális művésszel, Réti Istvánnal. Arcok villannak fel, a múltból: Iványi-Grtínwald Béla, Ferenczy Károly, Thorma János, Szőnyi István ... Ma már mind halottak, egyedül maradtam ... Boldizsár István 1917-ben a lövészárokban készített rajzaival pályázott a Képzőművészeti Főiskolára. Tizennégy társával együtt felvették a kétszáz jelentkező közül. Lyka Károly ajánlólevelével utazott a nagybányai müvésztelepre Réti Istvánhoz.- Nagybánya nemcsak a képzőművészet, hanem az egész magyar művészet történetének legfontosabb állomását jelenti. Kitörölhetetlen emléket hagyott művészetünkben, amely az iskola megalapításáig (1896) idegen hatás alatt állt. A mai magyar művészet alapjait tulajdonképpen Nagybányán rakták le. Boldizsár István munkái közül többet Madrid, Róma, München, Stockholm múzeumaiban őriznek. Néhány festménye amerikai képtárak tulajdonában található, de legtöbb alkotását természetesen a magyarországi múzeumok vásárolták meg.- Szerelmese vagyok a magyar tájnak. Az utóbbi években különösen sok rézkarcot készítettem, - ezekkel igyekszem minnél gyorsabban megörökiteni azt, ami a tájban múlandó: szélmalmokat, gémeskutakat, kicsiny tanyákat, falusi hidakat. Pusztulásra Ítéltettek s úgy érzem, kötelességem átmenteni az utókornak a magy ar föld emlékeit, mint ezt Kodály és Bartók tette zenében. Az esztendő felét egyébként a Balaton mellett töltöm. Két tárlatra készülök jelenleg: egy budapesti gyűjteményes és egy londoni rézkarc kiállításra. Hetvenöt éves lettem, s ma is mindennél jobban hiszek az élet szépségeiben - ez nagybányai hatás - s hiszek minden olyan művészi alkotás örökérvényüségében, amely szívből született. Bosszantanak mindazok, akik tagadják, különösen akkor, ha művészek: hogy az élet szép ... Háromszázötven esztendős terítő Sárospatak egyik idegenforgalmi látványossága a hajdani kollégium úgynevezett Berna-során berendezett muzeum. A régi termekben iskolai emléktárgyakat és református egyháztörténeti értékeket őriznek, köztük urasztalteritőket. A több mint háromszáz darabból álló gyűjteményben 1548-tól napjainkig szinte minden himzésforma megutálható. A legszebb ilyen térítőt - Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony sajátkezüleg készítette. A muzeum másik érdekessége az az 1600-as évekből fennmaradt urasztalteritő, amely egykor Beret abaujmegyei kis falu egyházközségének tulajdona volt. A fehér vászonteritő oldalait díszítő stilizált virágokat selyem és aranyszálakkal, különleges technikával, lapos és keresztöltésekkel himeztők ki. A kendőn látható feliratot azonban még nem sikerült megfejteni, de a mintákból a kutatók arra következtetnek, hogy a hímzést Lengyelországban készítették. A több, mint három száz ötven esztendős, értékes urasztalteritő az idők folyamán meghibásodott és szükségessé vált a restaurálása. A napokban megkezdődött a nagy gondosságot és kézügyességet igénylő munka.
