Hazai Tudósítások, 1971 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1971-07-01 / 13-14. szám
1971. VIII. évf. 13-14. sz. Hazai Tudósítások 13. NÉGYSZEMKÖZT KOVÁCS APOLLÓNIÁVAL Muszáj egy anekdotával kezdeni. A népszerű magyarnóta énekesnő hazafelé tart a bevásárlásból. Mindkét kezében szatyor, a szatyrokban pedig kenyér, hús, krumpli, zöldségféle. A lépcsoházban éppen belépne a liftbe, amikor egy kislányt vesz észre, aki igyekszik utolérni, hogy még ő is felmehessen. A gyerek - amint becsukja az ajtót és elindulnak felfelé - alaposan szemügyre veszi a '.'nénit". Aztánmegszólal: - A harmadikra tetszik menni? ... - Igen - válaszolja Kovács Apollónia. - Jé, csak nem a Kovács Apollóniához? - De igen - hangzik a válasz. - És tetszik ismerni, mert én jól ismerem!- Azt elhiszem - feleli az énekesnő és kiszáll a felvonóból. Ennyi a történet, amit maga a főszereplő mesél magáról. És nagyon jellemző a művésznőre - közvetlenségére, egyszerűségére.- Hiszek abban,, hogy az életet és a színpadot külön kell választani. Mint ahogy azt is vallom: az én műfajomban éppen a keresetlenség a legfontosabb. Van elég hamis helyzet a dalokban, ahhoz, hogy kerüljük a pózokat! ... Hosszabb amerikai turné után egy csehszlovák és egy romániai vendégszereplés előtt Kovács Apollónia sikerének titka a téma.- Székelyföldön születtem s kicsi koromtól énekszó vett körül. Operát vagy tánczenét énekelni - tehetséggel mindenki megtanulhat, de a mi műfajunkra születni kell. Akármilyen kiiskolázott hang hamisan cseng, ha nincs mögötte az érzés. A népdalok beleszivódnak az ember vérébe. Sohasem szégyelltem, hogy paraszt-gyerek voltam. Azt, hogy idáig elértem voltaképpen születésemnek köszönhetem. Az évek múltán színésznő lettem Nagyváradon, ahol a prózai szerepek mellett olykor énekelnem is kellett. A sanzonok mellé szívesen választottam Bartók-Kodály gyűjtéséből is egy-két darabot. A véletlen úgy hozta, hogy a váradi Cinka Panna cigánytelepről megtanultam néhány kedves dallamot, amit aztán egy koncerten műsorra is tűztem. A siker nagy volt, s én még ' nem tudtam, hogy valaha mint cigány-nóta énekesnőt emlegetnek, sőt, nemegyszer mint született cigányt is ...- Miután Budapestre átkerültem, élőiről kellett mindent kezdenem. Az elején nagyon nehezen ment, olcsó kis kocsmákban léptem fel, s a konyhában kellett öltöznöm. Egyszerre azután kezdtek szállingózni a meghívások-, felléptem a tévében, rádió felvételek készültek velem, s utolért a népszerűség ... A cigánydaloké, s mellettük a magyar nótáé. Sokfelé jártam Ausztráliától Kanadáig, a Szovjetuniótól Uj-Zélandig, Jugoszláviától Finnországig s a valaha általam véletlenszerűen gyűjtött kis cigánydalok mindenütt sikert arattak. Egyedül Qiebec-ben volt mérsékeltebb a taps, de ennek örültem is, mert ugyanakkor megujrázták a kedvenceket, a csíki népdalaimat. A legnehezebb azért a londoni Royal Albert Hall-beli hangverseny volt. Angol közönség előtt énekelni - nem kis dolog, különösen nem ebben a sajátos műfajban, ami az enyém. Szerencsére itt sem buktam el, ismételnem kellett.- Hogy a népdal és a müdal megfér-e egymás mellett arra csak "igen"-nel válaszolhatok. ízléses összeállitásban talán még ki is egészítik egymást. Engem az utóbbi években beskatulyáztak a cigány-nóta énekesnő kategóriába, pedig nemcsak az vagyok és nem is akarok csak az lenni. Ma már, mint szinte minden műfajban,sokat változtak a követelmények. Napjaink nóta kedvelőinek a bensőségesebb, közvetlenebb hangnem imponál. Az énekesnek ma már nem elég csak dalolni, elő is kell tudni adni a választott számot.- Kollégáimmal szemben azt hiszem van egy nagy hátrányom, amely furcsamód előny is egyben. Ugyanis, amig ők évekig tanultak énekelni, képezték a hangjukat én a színpadon prózát mondtam, a Feltámadás Katyerináját vagy Donna Diánát játszottam. Ugyanakkor éppen a szinház-beli gyakorlat olyan biztonságérzetet, olyan jó értelemben vett rutint kölcsönöz, hogy könnyen teremtek kapcsolatot a közönséggel, tudatosan aknázhatom ki egy-egy dallam, vers hatását.
