Hazai Tudósítások, 1971 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1971-08-15 / 16-17. szám
\ 1971. VIII. évi. 16-17. sz. Hazai Tudósítások 11. ünnepeken sem jelennek meg, az első tizennégy amerikai év alatt nem értek rá magyarok lenni; a sorsadta házifeladat ez volt: tessék egzisztenciát teremteni. És igy most, a tizennégy év leteltével, válaszút elé érkezett ez a mi generációnk. Most ez a házifeladat: megülünk-e kényelmesen a keservesen kiizzadt egzisztenciánkban, vagy képesek leszünk megtalálni az utat az öregekhez, a bubánatos mélymagyarokhoz." Ami a távoli magyarok osztályba sorolását illeti, az annyira állja meg a helyét, mint minden általánosító osztályozás. Valószínű, hogy rengetegen vannak odakint, akik se nem ilyenek, se nem olyanok; hanem vagy elütnek mindenki mástól, vagy pedig egyszer ilyenek, másszor olyanok; attól függően, hogy milyen hatások érik őket, A döntő azonban az útkeresés őszintesége. Ez a messze-magyarok tömegeiben, gyakori hazalátogatásaiban már uttalálássá szilárdult. De számottevő eredmény, hogy ennek az útkeresésnek egyre gyakoribb megnyilvánulásaival találkozunk oly oldalról is, ahonnan talán nem is vártuk. Sok ezer kilométerre Makijaitól, az egyesült államokbeli New Brunswickben, egy baloldalisággal nem vádolható egyházi újságban, dr. Büttösi János lelkész, egyházkerület! elnök még határozottamban és konkrétabban fogalmazta meg a hazai élettel való szorosabb, kapcsolatok programját. Ez arra mutat, hogy ezek a gondolatok eléggé elterjedtek az amerikai, általában a nyugati magyar közvélemény körében. "Többen tudatában vannak annak - irja Büttösi - , hogy az egyetemes magyarság érdekeit az otthoniak kizárásával hathatósan szolgálni nem lehet ... A máris napirendre tűzött kérdések: a Magyar Nyelvművelő Társaság munkája, diákcsere, rendszeresébb segítése a külföldi magyar egyesületeknek, könyvcsere, utascsere, szabad vitáit, stb. Tudunk-e e kérdése' ben botránkozás nélkül úgy szolgálni, hogy szolgálatunk ne szidalmaztassék?" Az amerikai magyar cikkíró kérdése kétségeskedő, de nem indokolatlan. Az itthoni és az idegenben élő magyarok cselekvő együttműködése a lényeges közös dolgokban, ezt Büttösinek is tudnia kell, egy kicsiny, de rendkívül lármás emigrációs ellenzék tagadásába ütközik odakint. Az ilyesmiben elszenvedett "botránkozást" és "szidalmaztatást" bizony úgy kell felfogni, hogy ez az igaz ügyek képviseletével együtt jár az idegenben. Ámbár az emigrációs irányzatok legszéléről is szállingóznak józanabb gondolatok. A párizsi Irodalmi Újság egy nemrég megjelent írása ugyan innen van még azon a határon, ameddig bátran elmehetett volna, de már feltétlenül túllép a szükkeblüség és a "haragszom rád" merev korlátain, amelyeket a legjobboldalibb emigráns irányzatok emeltek és oly túlbuzgón őriznek. A folyóiratban Nagy Károly arról ir, hogy a "külföldi magyar tanítás módszereinek ügyében még sok a meghányni-vetni való". Majd leszögezi: "... a félelmeket, a szólamháborut, a viszálykodást, a tapogatózást, az óvatoskodást kezdi már felváltani az alkotó közös cselekvés. Keressük, együtt keressük a módját: hogyan lehetne elérni, hogy hatalmi, politikai, ideológiai cél k akaratlan szolgálása nélkül, azoknak való kiszolgáltatottságtól mentesen, a közös jövőt tudjuk építeni, egymást segitve. De az idő sürget: ha mi most nem találjuk meg egymás kezét, akkor gyermekeinktől is megtagadjuk az egymásratalálás, egymás értése, segítése, gazdagítása lehetőségét." Ebből világos, hogy a szerző miért sürgeti az együttműködést, elsősorban természetesen az emigráció berkeiben. Azért, hogy a magyar anyanyelvi közösségből kihull ó-hulldogáló gyermekeket és ifjakat valami módon sikerüljön megtartani. Ebben a dologban valóban ne legyen félreértés és összeütközés a jó szándékú magyarok között, bárhol és bármilyen körülmények között éljenek is. Az is világos, hogy mi módon szeretné megteremteni ezt az együttműködést. Azt javasolja, hogy ki-ki tegye félre szólamait és indulatait, oktalan aggályait és mellékszempontjait, s tekintsen a közös feladatra. Az előzetes, elvieskedő kikötések helyett gyakorlati kooperációt javasol, amely majd megteremtheti a további megértést is.
