Hazai Tudósítások, 1971 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1971-08-15 / 16-17. szám
1971. VIII. évf. 16-17. sz. Hazai Tudósítások 10. vett egy ünnepségen a párizsi Magyar Házban és meglepetve tapasztalta, hogy az ottani magyar tagság gyökeres francia hozzátartozóiból milyen lelkes és hűséges pártoló tagság vált, akik vállalják ezt a tiszteletbeli magyarságot az önkéntes választás alapján. A magyarság mint választott nemzeti keret, nemcsak túlmegy a származás objektiv jegyén, de lényegesebb, fontosabb is annál. Ez, mint az eddigi fejtegetésekből is kiderül, nem csupán nyelvtudás dolga, bár legtöbb esetben ez a magja. Joe Bugner egy tévéinterjúban büszkén vállalta magyar származását. Hivalkodni vele nem kell, lelkendezni felesleges, de letagadni nincs okunk. A származás valóságos tény: van, akár tetszik, akár nem. Ha pedig valaki vállalja magyarságát és teljesítménye révén kiérdemelte tiszteletünket, nyugodtan büszkék is lehetünk rá. Fontos a tisztánlátás, mert kétféle véglet tapasztalható. Az egyik, "vér nem válik vízzé" felkiáltással eltúlozza a származás tényét, mintha önmagában a forrás meghatározhatná egy folyó hordképességét vagy a torkolatot. Az ilyen nézetek végül valamilyen formában fajelméletté fajulnak. A másik véglet szintén hibás. Bezárkózik, és megtagadja a magyar származású százezreket, mert szüleik elmentek: a nagybirtok nyomása a szabad levegő hiánya, az üldözések miatt vagy kalandvágyból. Mérlegelni kell a körülményeket, melyek kivándorlásra vagy emigrációra késztetik az embereket és főleg mai tetteiket, viszonyukat a mai Magyarországhoz, magyarságtudatukat a jelenben. Ne büntessünk ' etediziglen! E tömegeket elvesztettük, veszteségünket ne tetézzük elzárkózással. Ne mondjunk le azokról a százezrekről, akik szinte "hivatalból" legközelebb vannak hozzánk és leginkább segíthetnek a magyar kultúra, a magyar nép eredményeinek megismertetésében és megbecsültetésében, mert ez közös érdekünk. Sikereink megerősítik az ő tekintélyüket is, eredményeik visszahatnak ránk. Különböztessük meg a két oldalt: a magyar származás tényét, amely tudományosan bizonyítható adottság, függetlenül attól, hogy ismeri-e a második vagy harmadik nemzedék saját maga vagy elismerjük-e mi. A másik oldal öntudat, magatartás, választás és vállalás is. És ha ez egyben eredményekkel is párosul, örüljünk ennek - szerényen és tolakodás nélkül -, mert a kétféle nemzeti kultúra, a családban kapott és a befogadó országban szerzett, a két közeg természetes feszültsége is hozzájárul - legalább közvetve - a kiemelkedő vagy tiszteletre méltó teljesítményekhez. Éz vonatkozik Joe Bugnerre is. Any a nyelv (Fekete Sándor cikke, Magyar Hírlap) Egy nyugaton élő magyar költő, Makkai Ádám, már eddig is felhívta néhányszor magára a figyelmet gondolatainak újszerűségével, meghökkentő ellentmondásaival. Most a torontói Magyar Élet cimü folyóiratban megjelent cikksorozata került a kezembe. Egyebek közt azt Írja benne, hogy az itthoni magyarság "máshonnanés másképpen" látja a világot, mint azok, akik - különböző okokból -azaz országhatárokon kívül telepedtek le. Ebben van is valami, azzal a kiegészítéssel, hogy a kinti magyarok elég t ddntélyes része a legfontosabb dolgok megítélésében közelálló, nemegyszer azonos nézeteket vall az itthoniakkal. Rátérve az Amerikában, s általában a nyugati országokban szétszóródottakra, ők - Makkai szerint - úgynevezett "testekben", azaz megkülönböztethető "eszmei és magatartásbeli csoportosulásokban" különülnek el egymástól. Mégpedig "túl izoláltan, érdekcsoportokra szaggatottan, kivándorlási korosztály, országhatár és az otthonhoz való viszonyuk szerint". Háromféle ilyen "emigráciős testet" lát maga előtt. Az első azoké, "akiknek otthon (ti. Magyarországon) vannak a lelki gyökereik, s itt (ti. idegenben) mintegy véletlenül élnek. Nagy általánosságban ezek az öregek." A második csoportról ezt állapítja meg: "Aid ma húszéves, vagy csak lesz: annak itt (ti. idegenben) van már a lelki gyökere." (Hát a harmadik csoport? Ez -a szerző szavaivál- "a ma harminc-harmincöt évesek Janusfejü csapata. Otthoni az alapkultúra és az alapéletérzés, de kinti minden, ami foglalkozás, diploma, kenyérkereset. Ez a mi lemorzsolódott ötvenhatos bandául?, akik már a nemzeti
