Hazai Tudósítások, 1971 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1971-08-15 / 16-17. szám
1971. VIII. évf. 16-17. sz. Hazai Tudósítások 3 . Október közepén ünnepli a Bécsi Magyar Iskolaegylet alapításának 50. évfordulóját. A Magyarok Világszövetsége művészcsoporttal képviselteti magát a megemlékezésen. Ebből az alkalomból Bécsbe látogat az operaház kórusa, s több neves magyarországi művész, köztük olyanok is, akik magyar pi'ózai müveket német nyelven tolmácsolnak majd a hallgatóságnak. Augusztus 20-án a Bécsi Magyar Kolónia intézőbizottsága által rendezett ünnepségen, amelynek középpontjában az István királyról való megemlékezés állott, több magyar művész is fellépett, igy Petress Zsuzsa és Németh Sándor operetténekesek, Harkányi János sanzonénekes, Margittai Ági előadóművész és Virány László zongoraművész. Szeptember 12-én a Bécsi Magyar Kultur és Sportegyesület szervezésében Eibreichsdorfban érdekes labdarugó mérkőzésre kerül sor: a magyar öregfiuk válogatott csapata a helyi együttessel mérkőzik. Az egykori válogatottakat, köztük Grosicsot, Bozsikot, Buzánszkit, Sárosit, Szojkát, Sípost, fogadja majd Uko Hermann polgármester, aki egyébként a helyi sportklub elnöke. Az eibreichsdorfiák és a magyar öregfiu válogatottak elhatározták, hogy a bevétel egy részét a "Sportért Olmpiáért" akció támogatására fordítják. Grosics és csapata ezt követően még több mérkőzést játszik Ausztriában. Hazai könyvespolc: ooooo AMERIGO TOT A Corvina Kiadó gondozásában jelent meg Major Máté művészeti albuma Tóth Imréről, vagy ahogy világszerte ismerik, Amerigo Tótról, az Olaszországban élő, magyar származá su szobrászművészről. Tóth Imre egyike a sokat és szívesen nyilatkozó művészeknek. E tulajdonságát a Rómába látogató magyar újságírók is sokszor kihasználták. A magyar közönség előbb ismerhette meg a művész nyilatkozatait, mint müveit. Ám az interjudömpingben sok olyan adat, leírás, ismertetés látott napvilágot, amely alapján meglehetősen pontatlan kép rajzolódott ki Tóth Imréről. Egyszóval, Magyarországon divatos let* a művésszel találkozni, beszélgetni, s e beszélgetést több-kevesebb pontossággal vagy pontatlansággal publikálni is. Major Máté egyike volt azoknak, akik még e divathullámot megelőzően, művészi rangját megillető komolysággal és alapossággal Írtak róla. Most megjelent könyvének bevezető tanulmánya is egy hosszabb ismeretszerzési folyamat részének, sőt eddigi szintézisének tekinthető, amely nem egy pontatlanságot, ferdítést igazit helyre mindabból, amit ma Tóth Imréről tudunk, és a magyar közönség tudhat. Elsősorban azért volt nagyon hasznos most megjelentetni ezt az albumot, amelynek említett tanulmánya, bár valóban nem monográfia igénnyel, de mindenesetre elmélyült stúdiumok alapján igyekszik rendszerezni Tóth Imre életrajzi adatait és eddigi munkásságát. Tanulmánya elején Major hosszan részletezi azokat az okokat, ami miatt jelen munkáját nem tekinti monográfiának. Ezek között emliti többek között magának a művésznek szubjektív, olykor a valóságtól kissé elrugaszkodott nyilatkozatait is, de legfontosabbnak azt jelöli meg, hogy egy korántsem befejezett életműről van szó; amelynek monográfikus feldolgozása még elhamarkodott vállalkozás lenne. Ez utóbbi érvet azzal egészítenénk ki, hogy a művész további alkotó pályáján remélhetőleg szorosabban kapcsolódik majd szülőföldjéhez is. Úgy tudjuk ugyanis, hogy az év egy részét Tóth Imre itthon kívánja munkában eltölteni. Ha ez megvalósul, a művész pályaképe is sokban változhat. Hiszen minden bizonnyal ez a szorosabb együttlét. mind Tóth Imre művészete, mind a mai magyar képzőművészet számára kölcsönösen inspiráló hatású lesz. Az album gazdag illusztrációs anyagából vizuálisan is képet kaphatunk Tóth Imre művészetéről. 000000(10
