Harangszó, 1945
1945-01-28 / 4-5. szám
14. HARANÍJSZÓ 1944, január 28. — február 4. Hégi írásoR. ItlömncR néQcti sxép virágúit elmulatván, csak a?szú kúrájával jöttem Elöábe . -. Ur Isten, erős, nagyságos és rettenetes Úr! mindeneknek igaz Bírája, ki a- te igaz ítéletidet a bűn ellen minden teremtett állatoknak fohászkodásokkal és mint egy szüléshez készülő kesergésekkel viszed végbe, elannyira, hogy a te ítéletid alatt még azok is noha nem vétkez: lenek, a rothadandóságnak rabságában szolgáljanak. Óh mely szörnyen felindít hát Uram Tégedet a bűn: mert midőn meglobban az el- • len való haragod tüze a te búsúlá- sodban, mind az alsó pokoliglan röhög és senki nincsen, ki a te kezedből kimenekedhessék. Készen vannak a te szódra mindenek a bűnösön való bosszúdnak megállására és semmi nincsen, ami ötét a te üldöző kezeid előtt elrejthesse. Megyek hát s mit míveljek én szegény nagy bűnös ember? Hová fogjam kárhozatra érdemes fejemet? Mert tudom, hogy sok bűneimmel méltó haragra indítottalak Tégedet jó kegyelmes Istenemet és mintha ugyan csak a bűnt étel re teremtettél volna, szintén úgy gyorsalkodtam annak végbenvite- lére. Gyermekségemet bolondságban, ifjúságomat hívságban, emberkori időmet világiságban töltöttem el és immár mostan időmnek néhai szép virágát elmulatván, csak as szú korújával jöttem Elődbe. Jaj! Jaj! édes Uram! igen Igazán elűzhetnél hát Előled, mert az én sovány életemnek napjaiban a gonoszra serény, a jóra tunya, a fest munkáiban termékeny, de a megtéréshez illendő gyümölcsök termésében meddő, a hiábavalóságban elmés, de a te szent igédben feledékeny, egy szóval a világiakban bölcs, de a lelkiekben balgatag voltam, holott szóval tartottalak Tégedet sokszori fogadási- mat megszegvén. Uram! Te voltál az én nevelő édes Atyám s én mégis Tégedet, mint jó fiú, nem becsültelek; Te voltál teremtő Uram, mégis nem féltelek, sőt szüntelen fárasztottalak hamisságimmal. Amely sok szép napokat engedtél volt a megtérésre, én azokat e világra és a testre pazarlottam, jó szerencsémmel, könnyű életemmel, egészségemmel és békességemmel ugyan megrészegedtem az Ellened való rugó- dozásra, az idvességnek bőv eszközeivel, úgymint az ige hirdetéssel, Sacramentomok gyakori kiszolgáltatásával, mindennapi közönséges könyörgésekkel megcsömörlöttem és azokkal való szentséges élést az új engedelmességgel együtt terh gyanánt tartottam, ha mikor az igaztól bűneimért feddettettem, semmiben hajtottam, vagy érette kész voltam véle szembeszökni. Óh ki sokszor fosztottalak meg isteni dicsőségedtől! ki sokszor illettem keserűséggel áldott lelkedet! ki sokszor állítottam semminek a szövetségnek vérit! mert számtalanszor tudva vétkeztem. Annyira engedtem a testnek, hogy inkább akartam Atyai kedvedet tőlem elidegeníteni, mint az ördögnek helyet nem adni. Óh Istenhez való ördögi nagy háládatlanság! Nincs • Uram oly éktelen undok teremtett állat, kinél én undokabb, nincs oly veszett fekély es, kinél én fekélye-, sebb, nincs oly ágybaesett sinlődő beteges, kinél én lelkemben betegesebb nem volnék: Sőt nincsen pokolban is oly kínlódó léiek, kihez én hasonlatos nem lehetnék: mert sokan az ott kinlódók közül annyit és oly éktelenül, mint én, nem vétkeztenek. Sokan az idves- ségre annyi sok szép alkalmatosságokat, mint én, nem értenek, egyébiránt hamarébb, mint én, némelyek ők őzül ök megtértenek volna. Sokan a te békességes tűrésednek gazdagságát olyan mértékben s ennyi számos esztendők alatt, mint én, nem tapasztalták: ők már örökösön kínlódnak, én pedig azoknál semmiben nem jobb, itt még Szabadííásodat várom, Uram! ma is unszoltatom a kegyelemmel, a minden kegyelemre kész Ur Istentől. Óh, ha valaki vizekké változtathatná az én fejemet! az én szemeimet könnyhullatásoknak élő for- rásivá! hogy sirathatnám éj jel-nappal gonoszul eltöltött napjaimat! bizony áldott lábaidhoz ülvén édes Jézus! szüntelen mosogatnám orcámon legörgött könnyhullatásimmal ama szegény bűnös Asszonnyal együtt. De jaj énnékem! mert bűneimnek száraztó szele úgy meg- fonnyasztott, hogy hasonló vagyok a füstön elaszott tömlőhöz és én- bennem nem találtatik annyi víz, hogy csak legkisebbik fekélyem rusnyaságát is lemosogathassam. Ha szinte sebes zápor eső módjára áztatnám Is könnyhullatásimmal nyoszolyámat, de mégis lelkem bél- poklosságából meg nem gyógyulhatnék. De mindezek felett e szegény lelkemnek keserves, hogy én úgy meg nem illetődhetem, hogy az ő bűnökön siránkozó lelkekkel együtt zokoghassam bűneimet, mert ha én azt tehetném, tudom hallván meghallanád siralmas szó- zatimat és megindulnának belső részeid énrajtam. Hol vagy könyöriiletességnek Lelke, hogy nem metéled apróra szívemet és nem adsz vizet szemeimnek, hogy én is félen ülvén keseregnék az én egyetlen egy lelkemnek ilyetén szomorú halálán? Szánd meg immár kegyelmes Istenem! kemény kőszívemet és vessed a te lelked megolthatatlan füzét őhelé, hogy elolvadván, siessenek szemeim könnyein és szemeim- héjjai közül vizek alá folyni áldott lábaid mosogatására és a te belső részeidnek rajtam való megindítására, mert csak tenálad talál a szegény árva kegyelmet. Szánd meg a lelki Hóhérok kezébe esett és ilyen örök halálos sebekben vérben- fagyva fetrengö, de Tereád köny- nyes szemeket forgató árva teremtett állatodat! és szent Fiad oldalából kiáradott vérrel és vízzel mosogasd ki minden fekéiyibői, sebeivel pedig kötözd bé lelki sebeit, hadd éljek Teelőtted, mert csak Történet a régi jó időből. írta: Hainbraeus Axel. Fordította: Ordas Lajos. Amit régi jó időnek szoktunk mon- itani, az néha messze tnultban van, talán egészen „ifjúságunk tavaszán“. Leltet azonban, hogy csak néhány év, nap, vagy éppenséggel óra választ el tőle. Fia háború borzaszt, vagy egy kedvesünk távozik el tőlünk, egyszerre átalakul egész világunk s a kedves, nyugalmas, régi jó idő nyomban eltűnik. Átalakulhat azonban a világunk pillanatok alatt olyan apróság miatt is, ha például a vonatról tévedésből más'állomáson szál- lunk le ... A püspök annyira elmélyedt könyvébe, hogy egészen elcsodálkozott, amikor egy öregasszony keresztülbotlott kinyújtott lábán. Fölnézett. Bizonnyal azt gondolta, hogy uppsalai professzori dolgozószobájában ül. Most meg egyszerre ébredt tudatára, hogy ő az új püspök, aki hivatalos vizitációra utazik kerületének egyik félreeső gyülekezetéibe, amerre azelőtt még sohasem járt.-—Le kell itt szállnom — mondotta */. öregasszony és nevetett. A püspök előhúzta óráját, — egyikét azoknak a ritka holmiknak, amelyekben még bízni lehet ebben a furcsa Világban is. Éppen hét perccel múlt öt •ra. Hét perccel üt óra után kellett megérkeznie. Hirtelen magárakapta hát bundáját, zsebrevágta könyvét, a csomagtartóról sietséggel nehéz táskát emelt le, a pádon a napilap alatt ott felejtett egy csomag finom virgíniado- iiányt és mire a vonat indult, már szerencsésen ott is állt a perrónon. — Hála Istennek, ez sikerült — sóhajtott megkönnyebbülten a püspök. °) Szemelvény az idei Harangszó. Naptárból: Isten meghallotta, hogy valaki hálálkodik neki. Letekintett hát a földre. Elmosolyodott, amikor "meglátta az öreg püspököt és intett az egyik angyalnak, hogy jól viselje gondját. A pertonon csend és nyugalom volt. A fákon mindenfelé zúzmara, az állomás lámpásainak fényében apró, könnyű hó- pelyhek táncoltak. A püspök odament a forgalmistához, aki a vonat után nézett. — Nincs itt a papiakról senki? A forgalmista lámpásával belevilágított a püspök arcába, amint ez már szokásuk a forgalmistáknak. Nem tudom, mit gondolt róla, de az angyal valamit súgott a fülébe. — Azonnal megnézem •— mondta. Nem talált senkit. A püspök elcsodálkozott. Azonban SiMréből itt van Óla Hanses. Neki úgyis a papiak előtt kell elhajtania, így hát „az úr“ bizonnyal vele mehet. Ola Hanses begyömöszölte a püspököt és táskáját a tejesüvegek és zöldséges zsákok közé. A csengők vidáman csilingeltek, a lovak patkója keményre- fagyott hógöröngyöket vágott a szánkóhoz. Ügy szólt, mint a dob a katona- zenekarban. A püspök felhajtotta bundája gallérját. —t Messze van-e a papiak? — óh, nem veszélyes. Mindössze fél mérföldnyire. Ezt a fél mérföldet ki lehet használni, gondolta a püspök, aki mindig takarékosan féltette idejét. Ha nem osztotta is azt a nézetet, hogy a nép szava Isten szava, mégis hasznos lehet figyelni rá. — Hogy tetszik az új papjuk? — Sehogy! — Ola Hanses olyat pattintott az ostorával, mintha azt szerette volna, hogy az ostorvége csípje meg annak a papnak a bőrét. A püspök valósággal belesűlyedt bundájába. Ügy hallotta, hogy á pap igen nagy népszerűségnek örvend gyülekezetében. A választásvezető is elbeszélte annakidején az esperesi értekezleten, hogy á választóasztal körül olyan tömegek tolongtak, hogy az asztal esperesestül, jegyzőstül valósággal az oltárrácshoz szorult. A püspök kocsisa nyilván más jelöltet támogatott. — Mi hát a kifogás a papjuk ellen? — kérdezte. — Nagyon sok — válaszolta 01a Hanses. S a hatalmas ember csaknem sóhajtott bele. — Érdekelne — szólt a püspök. — Alig tudja az ember, hol is kezdje el — szólt Ola Hanses. — A legelső dolga az volt, hogy leszereltette a telefont. — Kissé különös ilyen nagy gyülekezetben. — Hát bizony elég nagy a gyülekezet ahhoz, hogy a papnak szüksége legyen telefonra. Képzeljük csak el, hogy beteget kell úrvacsoráztatni. — Sűrűn hívják a papot úrvacsoráztatni? , — Amióta az eszemet bírom, nem volt még rá eset, de azt mondtam: Képzeljük él! Vagy ha valaki keresztelést, esetleg temetést akarna jelenteni. Akkor mi lesz? — Hát a temetést telefonon szokták jelenteni? — A volt papunk így szoktatott minket. Igaz, kissé kényelemszerető volt, leginkább telefonon gondozta a gyülekezetét, de az egészen jól is volt így. Ez az új pap azonban! — Mi hibája van még? — kérdezte a püspök/ aki kezdte érteni, miért „szereltette le“ az új pap a telefont. —■ Mi? Hát verekszik! Verekszik?-1— Úgy ám! Nem is tudom, nem lesz-e ebből vizsgálat? Egyik konfirmandusát úgy elverte, hogy az apja kénytelen volt orvoshoz menni vele. — És mit mondott a doktor? — Azt mondta, hogy nem volt éppen símogatás. — Mit csinált az a gyerek? — A konfirmációi órán káromkodva szállt szembe a pappal. Csakhogy a papnak nincs rá tanúja. Mert hiszen a gyerekék nem tanúskodhatnak. Ebbe ugyan beleüti a bokáját. — A gyerek? Bolond az úr? A pap üti meg a bokáját! —* Csak hitelt lehet adni egy pap szavának. S valóban felháborító, hogy egy gyerek a konfirmációi órán káromkodjék. Ola Hanses valamit morgott magában arról, hogy „az urak az uraknak fogják pártját" és ezért jónak látta, hogy most már felvonultassa a nagyágyút. — Szemtelen is az a pap. Egyideig hallgatott Ola Hanses. Várta, milyen hatása lesz a szavának. Nem látta veszedelmesnek a szánkón ülő idegent, azért hát kész volt mindent hereken elmondani neki. De a „hatás" elmaradt. A szánkó éppen mély erdőn haladt át, hóborította fenyők között. A püspök mélyen szívta magába a balzsamos illatot s beteges mellének oly .jól esett az. Mély nyugalommal magába merült. Ola Hanses azt hitte, hogy az idegen elbóbiskolt. O is hallgatott hát. De amint a nyugtalan macska idegesen mozgatja hullámos farkát, úgy vágott időnként Ola Hanses is ostorával az ötszéli bozótra. Eltelt így vagy tíz perc. Közben megnyugodott Ola Hanses is. A püspök bundájának mélységéből azonban egy hang megint felvillanyozta. ..—Ügy? Hát még szemtelen is? — Hogy az-e? Meghiszem azt! A minapában felborította egy házi áhítat békességét számomra is, de másoknak is. Én ugyan többé el nem megyek semmiféle házi áhítatra- Legalább is addig, míg ez a pap van itt. '— Mi történt hát? Kérdéseket adott fel?' (Folytatjuk.)
