Harangszó, 1945
1945-01-28 / 4-5. szám
Szenvedések tüzében* Az útkészítő. Annak növekednie kel!, nékem pedig alább szállanom. .Ián. 3, 30. Nagyon nekünk íródott ez az ige, mert a mai zűrzavaros világban túlönző lett az ember. Ha csak puszta életét mentheti, mindent fel tud áldozni. Már vannak olyanok, kik szorgalmasan jártak templomba, ma azonban elmaradnak, mert félő, hogy számon tartják már most, kik járnak Istent tisztelni és ha az istentagadás lesz az úr, hívő voltukat hímül fn jak fel-, róni. No természetes, mert sokkal Kényelmesebb így az ige: nekem növekedni kell, Annak pedig alá- szállni. Keresztelő János Isten országának útját egyengette és ezért egy részeg éjszakán a bűn könnyelmű ígérete tálra tette fejét. Miért? Hiszen megmenthette volna életét, csak hízelegnie kellett volna Heródesnek. Igen, de akkor nem lett volna az Úr útjának készítője és ellenkezésbe jutott volna azzal az igazsággal, mi életénél is drágább volt neki. „Nekem pedig alább szállni!“ Itt az alábbszáíió az én bűnös személyem, ki félre tudja tenni még az üdvösségét is, ha pillanatnyi boldogságról van szó. Ez az ige azt kérdi most tőlünk: vájjon ér-e valamit az én megmentett életem, ha abból Isten országa kárt vall? „Annak kell növekedni!“ Isten országa eljövetelét nagyon könnyű a zavartalan élet boldogságában hirdetni és várni, azonban a hívőnek hirdetni és várni kell akkor is, ha azért reánk zúdul a szenvedés. Könnyű akkor viselni a keresztyén nevet, amikor ^iz előnyt, sőt méltóságot jelent. Most nagyon sokan megpróbáltatnak. Kérdezzük meg magunkat, milyen szívvel viseljük a próbát? Az űtkészítő Keresztelő János egész életét feltette. Egész életéből beszédesen tűnik elénk, hogy ö magát semmire sem becsüli, ha az Isten országa ügyének akadálya. Lelke minden vágyakozó várakozásával a Krisztus felé fordul. E várakozásban nincs veszély, szenvedés, önös érdek számára. Vájjon mi, a mának keresztyénéi, így nézünk-e az Úrra: „Annak növekedni kell, nekem pedig alább szállni.“ M á t i s István. Szenvedések tüzében ég ez a világ. Szenvedések tüzes kemencéjében gyötrődik a mi magyar népünk is. Százezer és millió testvérünk testét kínozzák sebek, nélkülözések, betegségek. Milliók és százmilliók lelkén marcangolnak kínzó aggodalmak, félelem és rettegés. Megmérhetetlen, végeláthatatlan rajtunk és körülöttünk a szenvedés. A .szenvedéseknek ebben a nu g- c rnesTrorTesTét - lelket so rva -/tó ui- zében keserű és gyötrő gondolatok töltik el igen sok ember szívét. Hogyan lehetséges ez? Talán az Isten maga is elhagyta ezt a bűnös világot, levette rólunk a kezét? Talán már minden, de minden mindegy és céltalan? Úgy látszik, értelmetlen, igazságtalan, vak végzet játszik életünkkel-halálunkkal. Hányán, de hányán vannak, akik aztán az életükkel, cselekedeteikkel is vallják ezt a megkeseredett, kétségbeesett gondolkozást! Van, aki felelet híján gyötrő kérdéseire, felelőtlenül, válogatás nélkül, felfokozott életvággyal veti magát a kínálkozó örömök után. A másik reménytelen életuntsággal akarja elvetni magától ezt az Istentől kapott életet. A nagy tömeg pedig a két véglet, a vad, önző életigenlés és a halált kereső élettagadás között hányódik ide-oda, tehetetlen bábjaként a körülötte zajló eseményeknek. Inkább sárbaránt mindent, ami szent és igaz. Inkább választja a halált magát. De mindenképpen menekülni akar a szenvedés, a reánk mért teher hordozása alól. Nem kell-e mélységesen szégyenkeznünk azon, hogy így gondolkozhatnak és még inkább, hogy így élhetnek emberek, akik a keresztyén nevet, a Krisztus nevét viselik? Amíg jól ment a dolgunk, talán fogtuk az Isten kezét. Csak éppen a szenvedésben és nyomorúságban, a legnagyobb szükségben eresztjük el, akkor nem keressük a Krisztus keresztjéből áradó erőt és vigasztalást. Pedig a szenvedések nagy próbájában csődöt mond minden emberi jótanács, összeroppan minden megkeményített gerinc. A szenvedések tíizét égy edül az Istentől való, a Krisztusból kiáradó vigasztalás és erő állja. Állja és kiállja mindvégig. Értelmünk, gondolataink gyötrődésében egyedül Istentől jön tanács és vigasztalás. Ebben a földi világban változha- tatlan isteni rend, hogy jósors és nyomorúság egymás kezét fogják. Talán többet is sírunk itt, mint nevetünk. És néha a könny és szenvedés szinte elviselhetetlenné árad. E. világon nypinorúságtok lé>zen- minden embernek, de a tanítványoknak még inkább. Isten ozent e.-, megváltozhatatlan akarata, hogy ez a földi világ nem a mi végső, igazi otthonunk. Erre figyelmeztet minden könny és minden fájdalomrezdülés áltai. De ha Isten maga helyezte is ennek a világnak a szerkezetébe a szenvedést, tisztán kell látnunk, hogy a szenvedés és nyomorúság az emberi bűn, a mi bűneinknek és népek bűneinek a büntetése. Békesség és jólét idején ez a világ köny- nyű szívvel veti a háta mögé és kacagja ki teremtő Urának akaratát, örök törvényeit. De ha e világ sátáni ura fizetni kezdi a tenger bűn zsoldját, a szenvedést, a köny- nvet, a vért és a halált, akkor Istent vádolja, Ő ellene lázad. Megromlott szívünk szerint mi is ennek a bűn világának a gyermekei vagyunk. Népünk bűneibe a mieink is belefonódnak. Az őszinte szív bevallja: nem ér igazságtalanul a nyomorúság és a szenvedés. Minden szenvedés megérdemelt büntetés, a magunk és a világ bűneiért. De ennél sokkalta több is. Az Isten nevelő, új életet formáló szeredetének eszköze, isten nem büntet ok nélkül. De nem büntet cél nélkül sem. A cél a másik, örök világ, az Isten országába való eljutásunk. Erre nevel bennünket a nyomorúsággal. Szenvedések ostorcsapásaival űzi ki a szívünkből e világ szerelmét. Elveszi a lábunk alól a biztonságos földi talajt. .Megmutatja ennek a világnak" az igazi arcát, bűneinek és nyomorúságának rútságát. Elfordítja a tekintetünket róla, hogy szent és tiszta világára, a nékünk készített igazi otthonra tekintsünk, hazavágyódjunk, Hozzá! A szenvedést Isten igazsága bo4pT7x t&sau ) _________________________________ c sátja reánk és a világra. De ez az igazság nemcsak szent és bűnt büntető igazság. Sokkal inkább kegyelem és nevelő, életújító szeretet. Ez Isten üzeneté és az ige tanítása a szenvedésről a szenvedőknek. Különösen, is azoknak, akiket kínzó gondolatok és kétségek gyötörnek. Különösen is akkor, amikor a bennünk és körülöttünk lévé végtelen szenvedés annyi gyenge hitet tör össze, annyi embert visz a kétségbeesésbe, .ló meeTiallanunk Isten azonban nemcsak kijelentést, tanácsot és útmutatást act a szenvedés értelme, oka és célja fe löl. Mindenekfölött erőt ad annak az elv iselésére. A világ kitér, a mámor Kábulatába vagy a halálba menekül a szenvedések elől. Erőt nem ad hozzájuk. Az erő felülről, Istentől jön. Isten nélkül megállni ezekben a szörnyű, próbás időkben nem lehet. De Istennel, a Krisztussal mindé« nyomorúságon és szenvedésen átjutunk, bennük és* általuk is csak erősödünk. A szenvedéseken átvivő, felülről való erő forrása az Istennel, Krisztussal való közösség. Az ige állandó hallgatása és tanulása. az imádság hídja Isten és az ember között, a gyülekezet élő közösségébe való bekapcsolódás. S«- ha nagyobb szükségünk nem volt e:re az Istennel, Krisztussal össze- kötött és Istenből táplálkozó életre, mint most! Csak az állhatatosság az, ami tőlünk megkívántatik. Tudjunk szüntelenül könyörögni ezért a felülről való erőért a szenvedésekben. A merev, kemény vasércnek tűzben kel! átizzania, hogy a salaktól megtisztuljon és alakítható, formálható legyen. Isten most a szem védések tüzében akar bennünket a bűn salakjától megtisztítani és újjá, néki tetszővé, belőle és benne élővé formálni. Talán még erre a földi életre, hogy itt, a bűn világában sugározzuk az Isten erejét és világosságát. Talán csak a másik, eljövendő világ szántára, hogv a földi elvesztése árán megnyerjük az örök életet. De mindenképen fölöttünk tartja a kezét. Ne álljunk ellen Isten szándékának! Ö a szenvedésekből, a könnyből, a vérbél és halálból is új életet teremt. (Vagy Gyula ár.rwvian.1 Liiatr, l«»i uirmii. roiuniur»p«««iui « •»> pflipflkök. 36. évfolyam. 1945. január 28. — február 4. 4—5. szám.
