Harangszó, 1945
Új harangszó
IS. oldal. ÚJ HARANGSZO 1945. november 11. Isten pénzügyei Töredékek egy nagyvárosi lelkipásztor naplójából (1927) A Protestáns Árvaháznak van egy ismeretlen jól- tevője, egy Amerikába kiszakadt magyar, aki tíz év óta minden karácsony előtt sok milliós adománnyal húzza alá .azt az örökszép és mindig-új történetet, hogy a Szeretet szállást vett a földön. Az árvaházban minden szükség,minden elnyűtt kis cipő, minden kinőtt télikabát december táján áhítattal vár: hózza már a posta a Sz- bácsi pénzét! Az'árvák egyszer írtak neki: mennyire szeretnék látni, legalább az arcképét! — Mikor fiatalabb voltam — így szólt a . reszketős betűkkel írt' válasz — nem volt pénzem arra, hogy fényképet csináltassak. Most meg már — nem érdemes engem lefotografálni. . Az árvák nem akadtak fenn a nemleges válaszon. Mind ismeri' a Sz. bácsi képét. — Szelíd, mosolygós, szép öregember. A haja fehér, akárcsak a galamb ... Látják az arcát a karácsonyfa-gyertyák fényében s rájuk mosolyog,, amikor imádkoznak érte. Ki tagadhatná, hogy az aranyon sokszor megjelenik ■egy jóságos, törődött, gondos édesatya képe! A csengésében lélek szólal meg s talán az Irgalmas Samaritánus meleg tekintete jut eszünkbe róla. Fájdalom, néha az aranyon egy jóllakott, kérődző állat tekintete párázik. Máskor meg a „Di,sznófejű Nagyúr“ jelenik meg rajta. Megesik itt-ott, hogy egy fenevad szeme villámlik a pénzen, vagy kitapinthatok rajta a keselyű karmai Istenem, olyan pénz ne maradjon tőlem a gyermekeimre, amelyiken megelevenedik s föllázad egy barom.. . Százszor inkább semmi! Csak egy szegény ember szürke neve. Az egyik majd magához veszi az anyám kakukóráját. Rég' nem jár, de legalább bajt sem okoz. A másik megőrzi a z.soltáros könyvemet s vele egy gyarló lélék emlékéi, aki szerette a bűnbánati éneket.. . Ez az örökség nem fogja őket elválasztani egymástól és Tőled .. . * * * Volt a falunkban egy gyönyörű kastély, angolkerttel, szökőkúttal, görög szobrokkal. Már nem tudom, a jó öreg bárónét szerettem-e jobban, vagy a szarvasbőrkesztyűjének illatát. Mindig megcirógatta a képemet az utcán s ezért elnéztem néki, hogy asszony létére bot- ial jár. A miszticizmust Panna néni, az öreg mosónő képviselte nálunk. Nagyon rosszul esett nekem s nem tudtam belenyugodni, amit egyszer a kastélyról mondott. — Ott nem lehet kimondani Jézus nevét. Nem tiltja senki, az urak jók, csak nem tudja az ember kiejteni: „Jézus .. A sok arany miatt... Vándorórás képében egyszer Isten embere járt ott (azóta már tudom, hogy adventista volt), a kastély óráit javítgatta, munkaközben szeretett' Istenről, bibliáról, angyalokról, ítéletről beszélni. Tőle tudta Panna néni a kastély titkát. Óriási esemény volt az öreg bárónő temetése. Még soha nem láttunk halottas kocsit a faluban. A tűzoltók kezében fáklyák lobogtak. Koszorú-erdő, gyászdrapéria, fekete díszmagyar ruhák. A városból hoztak mindent, énekkart, papokat. A gyászpompa álomszerű méretei nem tudták lekötni figyelmemet. Szüntelen a Panna néni titka forgott az eszemben. — Temetni bajosan lehet Jézus- nélkül! Borzasztó lesz, amint —- Jézus neve előtt megnémul a pap •.. Figyelmeztetni kellett volna ... Szorongásom csöndjéből a városi kórus éneke riasztott föl. Már harmadszor zúg az ének során: „Jézus irgalmazz . ■ A park fái reszkettek belé. Tehát Panna nem mondott igazat. Alig vártam, hogy számon kérjem tőle. — A temetés, az más, — mondta ő. A koporsótól teljesen megszokott változni a visszhang, legalább két napra. Sokszor hosszabb időre is. Azóta magam is rájöttem, hogy Panna néni elméletében van valami igazság. Mikor istenes ügyek kolduló barátja voltam, velem is megesett, hogy kastélyban, bankigazgató szobájában nem tudtam kiejteni Jézus nevét. Szőnyeg, márvány, arany néha tönkreteszi a szónak az akusztikáját. De azt is tapasztaltam, hogy a gyászdrapéria tökéletesen meg szokta változtatni ezt az akusztikát, * * * Egyszer valami nyilvános helyen bizalmasan félrehívott valaki. Kölcsönösen nem láttuk egymást soha s nem tudtunk egymásról semmit. — A gyermekem súlyos beteg. Kenyerem sincs, honnan lenne pénzem patikaszerre! Ha ön tudna segíteni ... S elővett egy aznapi keltezésű receptet. Áldott órában talált az idegen. Szó nélkül neki adtam minden pénzemet. Hazamenet (villamosjegyre se maradt pénzem) szinte táncolt bennem a „pszichológiai jutalom“: a lelki öröm, s diadalittasan, valami magam ellen fordított boldog kárörömmel élveztem, hogy üres a zsebem. —- Egy családapa pénz nélkül- Mi lesz most két hétig! Aztán hálaérzetté finomodott az örömöm. — Milyen jó az Isten hozzám! Az a recept az én gyermekeimé is lehetett volna! . .. Még annyi időm se volt otthon, hogy bejelentsem a családomnak: rám most nem lehet számítani elsejéig ... Valaki * csöngetett. Sűrű mentegetődzések között pénzt olvasott le az asztalra. Valorizálva fizette vissza azt a kölcsönt, amit három évvel azelőtt a könnyelmű fiának adtam s amire régen fátyolt vetettem. * * * Visszájára fordított példán is volt alkalmam látni, hogy az adakozás: az Istenre bízott vetés, s aki már látott aratást, az köteles — vetni. Van Budapesten egy, az ifjúság számára való áldott lelki kohó. Sok lélek visszakapta már benne önmagát, Krisztus kezéből. Magam is azok közé tartozom, akik mérhetetlenül sok lelki áldást kaptak s megújító erőket nyertek az emberélet legveszedelmesebb éveiben, — egy baráti társaság által, Krisztus kezéből •.. Tehát abból a kézből, amelyből senki emberfia segítségével el nem fogad a 20—25 éves férfi semmit, kivéve, ha a barátja kínálja neki... Meg kell neveznem ezt az áldott kört: Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség. Akik ebben a körben valamikor megtartó erőket kaptak, boldog hálával letörnek a mindennapi kenyerükből egy darabot, hogy az új -diáknemzedék számára abból lelki kenyér legyen. 1925 legvégén szóltak a barátaim: — Nehéz napokat él anyagiakban a Diákszövetség, föl kell fokoznunk az áldozatainkat. Becsülete': meggondolással számot vetettem az anyagi erőmmel s azt mondtam: most nem adhatok. Erre két héten belül meg kellett győződnöm arról, hogy Isten nem volt megelégedve a számadásommal. Revideálta: való-e, hogy nem adhatok? Nyilván utánam olvasta a pénzemet, mert nyolc hónapon át minden hónapban bebizonyította, hogy 's. létminimumon felül minden hónapban ki tudok szorítani egy-két milliót.. . Mire? Operációkra, sorozatos betegségekre. Már egészen súlyosakká lettek a pénzügyeim, amikor a kilencedik hónapban elkezdtem komoly arányokban adakozni, hogy szanáljam magamat. Minden keresetemből, ami a kezemhez jut, azóta elsősorban Istennél törlesztek. Három hónapja csinálom így s már látom, hogy Isten enyhíti a számomra adott számtani leckét. * * * De jönnek történelmi órák, amikor Isten az mondja: „Megkívánom áldozataitokat...“ (Ezékiel 20:40.) Készen vannak a küldetés emberei, készen vannak a gyakorlatozó, névtelen csapatok, s akkor tudni fogják, hogy az élet egy kigyulladó máglya... És megtörténik a nagy végeladás a vitássá tett „szántóföld“ miatt. Sok jel arra vall, hogy útban van ez a történelmi óra- Megrendelni nem lehet, Isten adja meg reá a jelt. Ha üt ez az óra, belesápad a világ, de mondha- tatlan hajnalra ébred a magyar lélek! A világ csak egy látványtól veszti el a fejét: amikor kipirult arcokon ég az áldozat tüze. Az öntudatlan református tömegek nyugodtan alhat- nak, az áldozni kész névtelenek gyakorlatoznak, a küldetés emberei készen vannak. Mennyire egyszerű társaság Jézus első tanítványi köre! Mégis megrendült lépteik súlya alatt a föld, s világtörténelmet csinált velük Jézus. Színes skála Pétertől Tamásig, de mindegyik jellemarcon egy uralkodó vonás: az. áldozat készsége. Péter olyan gyúlékony, mint egy búzaasztag, minden pillanatban lángolni kész. Tamás a szürke kisember, elrejtőző, mint egy adóhivatali díjnok. Lassú, szívós részletfizető. De „eladja min- detés- emberei készen vannak. Fiers Elek f Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. Máté 10, 32—33. Százéves gondnoki pénztárnapló A kispéci kurátorok sáfársága. Kedves kis Öreg könyvecske van a birtokomban: a győrrriegyei Kispéc régi gondnokainak pénztárnaplója. Kicsi az egész: alig nagyobb egy jókora notesznál, a vastagsága meg csak ujjnyi.. Pedig egy gyülekezet fél évszázadának anyagi foglalata. Milyen különös: Régen a biblia, meg az énekeskönyv volt nagyméretű s a pénztárkönyv kicsi; ma megtörpül a biblia, mellényzsebbe zsugorodott az énekeskönyv s könyv-goliáttá dagadt a pénztárkönyv! Hogy ez csak külsőség?! Nem, hisz- szük! A kispéci gondnoki pénztárnapló három igével kezdődik. 1. Korinth. 9, 14.: Az Ür is úgy rendelte, hogy akik az Evangéliumot hirdetik, az Evangéli- omból éljenek. —• Galat 6, 6. Aki az Isten igéjére taníttatok, az minden javaiból részt adjon annak, aki őtet tanítja. — Róm. 13, 7. Adjátok meg mindennek, amivel tartoztok. — Bizony a gyülekezet anyagi életének. is az igében kell gyökereznie. S. nem ártana ma is többet gondolnunk arra, hogy az egyházi adófizetéssel nem holmi kegyet gyakorolok, hanem Istentől rámrótt kötelességet teljesítek. A kis pénztárnapló 1833-tól 1883-ig,- kerek 50 esztendőre szól. E félszázadban három lelkésze volt a kispéci eklézsiának: Gáncs, János, Eősze Zsigmond és Matisz Károly —- Talán nem tévedünk, ha az elsőben a mi Gáncs Aladárunk valamely atyafiát, vagy éppen öregapját sejtjük. Ez alatt az 50 év alatt a kispéci lelkészi . fizetés szinte semmit sem változott. Majdnem végig azonos szövegű a lelkészek nyugtája: „Az 1833. esztendő novemberétől az 1834. esztendő novemberéig járandó, fizetésemet, úgymint: 50 forint készpénzt, 16 mérő búzát, 34 mérő rozsot, 5 szekér szénát 6 öl fát, nemes Tóth Mihály hogy hiány nélkül beszolgáltatta, ezennel megesmérem“. Gáncs János, a gyülekezet lelkipásztora. 50 forint, mérő búza, rozs, szén, fa: csendes nyugodt békeidő, hová lettél?! Jól esik a kurátorok tisztes naplósorán végigtekinteni: nemes Rácz János, nemes Tóth Mihály, Pintér Márton, hemes Károlyi István, Ferenczi' Mihály, nemes Bors Mihály,- nemes Szalai István, Varga János, nemes Horváth Lajos, Szekeres István, Söveg Pál, Pasz- koncza Mihály stb., mindmegannyi hű munkása — ha kicsi körben is — az anyaszentegyháznak. Egyik másik kurátor külön dicséretet is kap a pénztárkönyv lapjain. „Hogy Söveg János gondnok két évi fizetésemet jelesen az 1870. és 1871. évre pontosan, lölkiesméretesen, jó minőségben kezemhez szolgáltotta — megesmérem s megnyugtatom és kijelentem, hogy gondnoksága alatti időkről nemcsak követelésem nem maradt, de sőt. kitűnő szolgálataiért elismerő köszönetemet is nyilvánítom. Koczor József tanító". Rendszeresen szerepel a gondnoki naplóban a „soproni oskolai pénz“. Egyházunk soproni líceumának szó! ez a tétel. A kispéci hívek közegyházi célra is szépszámú forintokat áldoztak évenként. Aminthogy a gyülekezet élő keresz- tyénségének mindig jó mutatója, hogy saját belső körén túl „a szentek szükségeire“ is gondol. A kispéciek gondoltak. A százéves kispéci gondnoki pénztárnaplót meghatott .szíVve! teszem visz- sza kedves régiségeim közé. Hiszem, hogy e derék kurátoroknak, akik szétomolt porsátorral várják a feltámadást a kispéci csöndes temetőben, — Söveg Jánosnak, Árvái Mihálynak, Tüskés Péternek s, a többinek nemcsak embertől, hanem Istentől is dicsérete lesz majd! Sz. J.
