Harangszó, 1945
Új harangszó
1945. november 11. ÚJ HARANGSZÓ 1§. oldal. Mennyivel tartozunk jövedelmünkből az Istennek? — i — Az Ószövetség népében élt a mélységes meggyőződés, hogy az Űré a föld és annak teljessége. Az Istené a szántóföld, amelyen vetek és aratok. Istené a nyáj, amit kihajtok a legelőre, szőrét megnyírom, tejéből és húsából élek. Istené az erdő fájával, a szőlő fürtjével, a folyó halaival, - a fa gyümölcsével. Istené minden, amiből az ember mindennapi kenyerét, ruházatát, lakását megszerzi. Én csak sáfára va- .gyok Istennek a földön. Az Ószövetség népe' nem is tévedett. Mert ha komolyan vesszük, hogy Isten Teremtő,, akkor nemcsak a messzi •csillagokat, a beláthatatlan világűrt, a hósipkás hegyeket és a bájos természetet kell az Ö alkotásának tartanunk, hanem, le kell vonnunk a teremtéshit következményeit a mi birtokunkra is. A veteményeskert is, a tehenünk is, az eszterga- padunk és a szerszámvasanyagunk is az Ő teremtése, az Övé. Az Ószövetség népe nem- állt meg ennek a ténynek puszta . elismerésénél és a Teremtő Isten tulajdonjogának csak gondoiatbeli fenntartásánál,, hanem ezt a hitét tettekben is megmutatta. Ezt tette azzal, hogy minden terméséből tizedrészt visszaadott Istennek. ,,A földnek máidén tizede, a föld, vetéséből, a fa gyümölcséből az Űré. És minden tizede a baromnak és juhnak az Úrnak legyen szentelve“ <111. Móz. 27, 30. 32). Ezért ajánlották fel Istennek évről évre a termés tizedét. A dézsma, a tized-adás .törvény lett Izraelben. — 2 — Hogyan néz erre a kérdésre az Újszövetség népe? Jézus a törvény betűje alól felszabadított. Az Izraelnek adott tized-szolgáltatás: parancs a keresztyén ember számára nem törvény többé. Csakhogy ezt az evangéliumi- szabadságot sokan félreértik. Ez a szabadság nem azt jelenti, hogy most már szabadon rendelkezem mindenemmel a m a- gam javára. De azt jelenti, hogy szabadon rendelkezem .mindenemmel Isten javára. Nem azt jelenti, hogy most már semmivel sem tartozom Istennek. Ellenben azt jelenti, hogy önként mindenemmel tartozom Istennek. Annál is inkább, mert az Újszövetség népe nagyobb hálával tartozik Istennek. Pál apostol csodálatos világossággal látta, hogy az adomány kérdésében is csak a döntő hittételből indulhat ki: „Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok“ (II. Kor. 8, 9). Ezért zárja a korinthusi gyülekezetnek adományait kérő fejtegetéseit ezzel: „Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért“ (H. Kor. 9, 15). Igen, nji már nemcsak azért tartozunk hálával Istennek, mert esőt ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, hanem sokkal inkább és elsősorban azért, mert szent Fiában és megváltásunkban legnagyobb kegyelmét árasztotta ránk. Gondolunk-e arra, amikor pénzt dobunk a perselybe vagy adományt fizetünk a lelkészi hivatalban, hogy ez a mozdulatunk csak parányi darabja Isten iránt való letörleszthetetlen és végéremehetetlen hálánknak üdvösségünkért?! — 3 — Ez az írás azonban nem azért született, hogy többen- kevcsen elolvassák és valamit gondoljanak reá. Az adakozás. titkát, lelki rugóját akarta megmutatni. El szerette volna vezetni a keresztyén testvéreket, hogy Isten kegyelme iránt" való mélységes hálából adakozó élet fakadjon. És, hogy szolgáljunk pénzünkkel is Istennek! Három gyakorlati kérdés bukkan fel tehát: mikor, mennyit és mire adjak? Mikor adjak? Rendszeresen. Havonta, őstermelők talán bibliai szokás szerint a termés betakarításakor vagy. értékesítésekor, isten nemcsak olykor-olykor törődik velünk, hanem állandóan részesülünk kegyelmében. Felelet csak állandó adakozó hála lehet. Adakozásunk nem lehet ötlet és hangulat dolga. Mennyit adjak? Ezt tulajdonképpen nem lehet megszabni. A bibliai szegény asszony dicséretet kapott Jézustól két fillérért. Sok „nagy adomány“ pedig igen kicsi volt Jézus szemében. Jó kulcs adakozásunk mértékéhez a tized. Ezért nem törvényként, hanem testvéri tanácsként mondom: Határozzuk cl, hogy minden jövedelmünknek tizedét Istennek szenteljük. Így azután nem kell minden hónapban újra meg újra latolgatnunk, hogy mennyit adjunk. Így nem tesszük függővé adományunkat önzésünk és Isten "iránt való hálánk összeütközésének havonkénti kimenetelétől. Ilyen általános elhatározás után is lesz elég harcunk a pénz ördögével. De mindenesetre jó segítségem lesz ez a kulcs. Ha most 30.000 pengő a fizetésem, belőle 3.000 P-t Istennek visszaadok. Ha a legközelebbi hónapban csak 2.000 pengőhöz jutok, 200 pengő ebből is az Istené. Ha az idén 20 mázsa burgonyám termett, legyen belőle 2 mázsa az Istennek szentelt. Ne gondolja senki, hogy a tizeddel sokat adott. Ennyivel legalább tartozunk Istennek. Mire adjak? Az Isten ügyére közvetlenül. Hogy ez közelebbről mit jelent, azt az egyházban élő, hivő keresztyén embernek alig kell magyarázni. Mert úgyis állandóan figyelemmel kíséri közel és távolban Isten ügyeit. Jól tudja, hogy hol gondoznak néhány árvát az ö dicsőségére. Ismeri a népfőiskoláink munkáját, ahol bibliás fiúkat és leányokat nevelnek. Ismeri Isten ügyét a misszió, az evangélizáció, a vasárnapi iskola, a gyámintézet munkájában. Tudja jól gyülekezetének anyagi helyzetét. Ismeri azt, a szolgálatot, amit diakonisszák végeznek Krisztus munkaterén. Szeretné Urát szolgálni a szegények támogatásában, hazatérő hadifoglyok felkarolásában. Benne él egyházában, hallgatja szívverését és nagyon jól tudja, hol szorul rá az ő áldozatára. Olyan széles az adományozás területe, amilyen szélesen megy előre kisebb és nagyobb munkákban Krisztus ügye idehaza és az egész világon. Annyiféle lehet adományaink célja, ahányféle ezer ágra oszlik Krisztus munkája az egyházban. — 4 — . Csak azt el ne felejtsük, hogy a tizeddel nem lehet kifizetni az Istent. Isten előtt hiába hangoztatta öntelten a farizeus: „Dézsmát adok mindenből, amit szerzek“ (Luk. 18, 12). Istennek mégis inkább kedves volt a vámszedő, aki addig még talán egyetlen garast sem adott Neki. Mert Isten a szívet nézi. Adományokkal nem pótolhatjuk a tizednél nehezebbet: a szeretet gyakorlását sem. „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok, amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hivséget; pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhagyni" (Máté 23, 23). Adjunk hát vissza Istennek legalább tizedet abból, amit munkánk eredményében Tőle sáfárságra kaptunk! Adjunk hálából a Krisztusban adott nagy jótéteményéért! Adjunk, de necsak pénzt, a pénzzel' együtt, sőt még előbb: szívünket és életünket! Veöreös Imre. Mennyit ér az egyház ? Beszámoló egy gyülekezetről, ahol ez évben nem adókivetésből, hanem önkéntes megajánlásokból fedezik a szükségletet. A megváltozott helyzetre való tekintettel egyházközségünk vezetősége hosz- szas megfontolás után arra az álláspont rfj helyezkedett, hogy eltekint a szokásos egyházi adókivetéstől és helyette a hívekre bízza, hogy önként, saját elhatározásukból mennyivel járulnak hozzá a gyülekezet fenntartásához. Ebből a célból nyomtatott körlevéllel kereste fel a híveket, megjegyezvén ebben azt, hogy körülbelül a tavalyi adónak a 10-szeresét kellene mindenkinek vállalni. (Augusztus elején volt ez!) Presbiterek hordták el e lapokat és írták össze a megajánlásokat. Az összeíráskor szerezett tapasztalatok, ill. a megajánlások befizetésekor t.ett nyilatkozatok alapján álljon itt néhány példa arra, hogy milyen sikerrel járt egyház- községünk kísérlete, bizonyságtételül és okulásul arra nézve, hogy lehet-e önkéntes adózásra felépíteni a gyülekezetek fenntartását? * # * Egy új gazda. Sokgyerekes családapa, akit azelőtt a Nőegylet sokszor támogatott, elégge az elsők között volt a fizetéssel. Maga hozta be a lelkészi hivatalba eme szavakkal: Most, hogy egy kis földet kaptam, nem akarok ám egyházamról I megfeledkezni, mert tudom a kötelessé gémét, amivel ennek a gyülekezetnek tartozom. Feleségem száz pengőt ajánlott meg (tavaly 3 P), én háromszázat hoztam helyette... Aki felhívja magára a figyelmet. Egyik presbiter két hasonló nevű hívőnknél volt. Egyikről nem tudott s mikor kijött az udvarból, ahol már dolgát végezettnek hitte, ez utána szólt: Én is itt vagyok, engem miért kerül el? Szegény- ember vagyok, de ami családomtól telik (6 gyerek, vegyes vailásúak) azt mindig megfizetem ... Túlfizetésre kész. Fogságból, sok viszontagság ' után hazatért, szegény napszámos ember nem sokat ugyan, de mégis úgy adta, hpgy lefizeti egyszerre a jövő évre is. Mikor figyelmeztették, hátha nem is él akkor, azt felelte: Az se baj, fontos, hogy se most, se máskor ne tartozzam az egyháznak. Akinek a szíve visszahúz. Gyülekezetünkből egy éve elkerült, áldozatkész hívünk itt járt s mikor megtudta, miről van szó, tekintélyes összeget adott: Én is fizetek, szívesen, örömmel, mert, ha nem is vagyok itt, csak ez marad az én kedves gyülekezetem. .. Elsők között -a teherviselésben. Tekintélyes jövedelemmel bíró igaz^ gató megkérdezi a nála járó presbitert, hogyan válik be az új módszer és mennyit adnak a hívek...? Ki ennyit, ki annyit mondja az s megemlíti a legnagyobb összeget is, amit eddig megajánlottak. Ennyit akarok adni én is, — mire a presbiter megjegyzi: Itt több is kerülne! Minden vitatkozás nélkül örömmel ajánl háromezerrel többet s azt üzeni lelkészének: Tessék megmondani a nagytiszteletü úrnak: szívesen maradok továbbra is elsők között a teherviselésben, mert nekem az egyházam mindennél fontosabb és mindennél többet ér ... Ak'k újraértékelnek. Sokan jönnek azzal: Amikor megajánlottam, soknak gondoltam, de a pénz értéke azóta rosszabodott. fizetésünk is több lett, mégegyszer annyit fizetek, mint a megajánlásom. Akik megtagadták. No nem úgy, hegy egyáltalán nem fizetnek, csak hát „élnek az alkalommal“. Most kéieni nincs pénzünk, meg nem kaptunk f zttést, minden inkeí elvittek, tavaly úgyis sokat fizettem. Sőt akadt olyan is, al<’ azt mondta: nőikor ... volt a gondnok, kértem engedjen az adómból, nem tette — hát most itt a jó alkalom: ötszázat kellene adni, csak háromszázat írok! Önkéntes adakozás. Az önkéntes adóvállalás természetesen nem szüntette azért meg az adakozási készséget sem. Üjra visszatérő alkalom erre: a házassági és halálozási évforduló, a fogságból való hazatérés, meggyógyulás, a hőisi halottról való megemlékezés stb. stb. Mérleg. Beszélnek a sörök. De két dolgot mégis hozzá kell tenni. A teherviselésben elsők között maradni akaró presbiterünk azt is megkérdezte az összeíró presbitertárstól: Ki mennyit fizet vagy ajánl, mire ő ennyit felelt: kinek- kinek mennyit ér az egyháza?, S valóban ez sok mindent magyaráz'. Kinek mennyit ér? Neked pl. testvérem, ki e sorokat olvasod, mennyit ér egyházad? Adófizetéseddel kifejezésre juttatod ezt egyházközségedben ? Hivő presbiterünktől megkérdeztem: mi a véleménye az új rendről? „Ha a gyülekezet lelkileg föl van készülve — mondja ő — az ilyen módszerre, hogy önként vállalja egyházközsége terheinek hordozását, nem kell félni, de ekkor is (sokat kell imádkozni érte... Ha pedig lelkileg felkészülve nincs rá, akkor meg elsősorban ezt a munkát kel! elvégeznünk és még többet kell imádkoznunk! A mérleghez hozzátartozik az, hogy az első befizetések teljes összegét felemésztette az iskolák és tanítólakások rendbehozatala. Üres a gyülekezet kasz- •szája ... Üjra kértünk... Hisszük nem lesz hiábavaló, mert erről a gyülekezetről azt mondta évekkel ezelőtt e sorok írójának akkori lelkipásztora: szeressétek a ... gyülekezetét, mert kevés ilyen gyülekezete van evangélikus Sio- nunknak...“ Zenghő István. Mindszenthy József esztergomi érsek pásztorlevelet írt híveinek, amelyet október 28-án minden hazai római katolikus templomban felolvastak. Ebből a körelvélbőt közlünk néhány mondatot. „Az állami élet jövő berendezkedése csak a demokrácia elvei szerint történhetik ... A zsarnokságtól eleget szenvedett a világ... A zsarnokság visszaéléseivel számol le a demokrácia. Természetesen nem az a demokrácia, mely az egyik emberi személy korlátlan uralma helyébe egy másikét állítja, nem az, amelyik az egyik ember- csoport önző és féktelen uralmát egy másik csoport hasonlóan önző és féktelen hatalmaskodásáva! váltja fel. Az igazi demokrácia alappillére, hogy sértetlen természetjogi elveket ismer el, melyekhez soha semmiféle emberi hatalomnak erőszakkal nyúlnia nem szabad ... Meg kell mondanunk, hogy a magyar közéletben sok oly jelenséget tapasztalunk, melyek a tiszta demokrácia elveivel éles ellentétben vannak ... Nem található a világon 1 még egy állam, mely házasság felbonthatatlansá- gának kérdésében annyira ledéi álláspontot képviselne, mint az új magyar házassági rendelet... Meg kell döbbenünk, ha arra nézünk, hogy ez az erőszakosságba hajló „rendszer" milyen közszeílemet teremtett az ország egyes intézményeiben. Országszerte, de egyes vidékeken különösképpen örömüket találják abban, hogy üres gyanú, egyéni neheztelés, titkos pártmesterkedések miatt fogjanak el férfiakat, akik maguk sem sejtik, hogy mi az elfogatásuk oka és senkinek megtudni nem sikerül a vidéki hatalmasságok szigorú eljárásának végső indítékát... Szégyenkezve állapíthatjuk meg, hogy Magyarországon vonatokat, ha nem is rendszeresen, de mindenesetre megdöbbentő gyakorisággal ismeretlen fegyveres rablók támadják meg, akik sokszor a VIGYÁZÓ
