Harangszó, 1945

Új harangszó

UJ HARANGSZO

niiiiiiiiiiiiiiiuiiiuiniiiiuiiuiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiHHUtiuiiiiiiiiiiiiHiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiM

I. évfolyam, 5. szára. országos evangélikus néplap Győr, 1945. november 11.

llllllllllllllllllllllll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllinillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHHIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllHlillllllllllllllilU lllllllll]llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll]lllWIII1llllllllllli!illllllllllll[lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllüllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllli ■

EgyÉ)(ísunU és a választás

A választás megtörtént. Az eredmény ismeretes.

Magatartásunk egységes magyarázatául kifelé, eljárásunk öntudatosításául magunk felé, a következőkben foglaljuk össze evangélikus egyházunk szerepét a magyarországi választásokban:

1-. Egyházunk egyetlen párt mellett sem foglalt állást, egyik párt javára sem fejtett ki propagandát. A pártpolitikától lelkészeink a legnagyobb részben távol tartották magukat, a szórványosan jelentkező kivételeket pedig egyházunk teljes mértékben helytelenítette. Mindennek magyarázata nem nemzetünk sorsával szemben való nemtörődömség vagy a „Majd meglátjuk, mi lesz!“-óvatossága, hanem Isten előtt végiggondolt

teológiai meggyőződés: pártpolitika nem az egyház feladata■ Következetesek vagyunk ebben, noha tudjuk, hogy ezzel egyházunknak e-világi érdekeit, befolyását veszélyeztetjük. A mi egyházunknak nincsenek politikusai a pártokban. Nem tehetetlenségből, hanem elvből.

2. Egyházunk a választás napipolitikai kérdéseibe nem avatkozott és burkoltan sem próbált jobbra vagy balra hangulatot kelteni Pedig a társadalom nagy részénél az átélt jelenségek és még ma is fennálló körülmények miatt nagyon könnyű lett volna bizonyos irányban hangulatot kelteni. A mi főpapjaink nem adtak ki a választás előestéjén napipolitikai kérdéseket tárgyaló, a szavazókat befolyásoló pásztorlevelet. Megint csak nem gyávaságból vagy bárgyúságból, hanem az egyház igazi feladatához való ragaszkodásból. Ennek bizonyítására elmondjuk az ellenpéldát: egyházunk nemzeti életünk nagy kérdéseit az elmúlt hónapokban több alku- lommal az evangélium megvilágításába helyezte s merte

a keresztyén igazság ellenvéleményét képviselni a hatalom birtokosaival szemben is.

3. Akármely pártnak vagy is szürke vagy mozgató döntő jelentőségére és a választópolgárok mélységes felelősségére. Az volt az álláspontunk, hogy minden evangélikus keresztyén Istenével intézze el a választás kérdését.

Egyházunk belpolitikai magatartása terén a választások után is hűséges lesz önmagához.

Bármely pártban élő evangélikus tagjainak most a következő keresztyén tanácsokat ajánlja figyelmébe.

1. Akármely pártnak vagy is szürke vagy mozgató tagja, azon légy, hogy a pártok szembe ne állítsák a magyart a magyarral. Ártalmas minden olyan pártpolitika, amely a nemzeti társadalom összetartozandó- sága és az egyetemes magyarság érdeke ellen vét.

2. Akármely pártnak vagy is szürke vagy mozgató tagja, azon légy, hogy nyíltan vagy suba alatt nemzeti függetlenségünket egyesek vagy csoportok idegen hatalomnak el ne adják. Ártalmas minden olyan pártpolitika, amely a magyar nemzeti szabadság ellen vét

3. Akármely pártnak vagy is szürek vagy mozgató tagja, azon légy, hogy javaslatokban, reformokban, személyeknek szerephez juttatásában vagy eltávolításában a keresztyén erkölcs elvei érvényesüljenek. Állj szembe pártodon belül minden olyan törekvéssel, amelynek célja rejtetten vagy világosan Isten, Isten törvényei és Isten egyháza ellen irányul. Ártalmas minden olyan pártpolitika, amely Isten ellen vét.

Egyházunknak minden tagja pedig álljon oda a törvényesen választott, Istentől rendelt felsőbbség mögé imádsággal és engedelmességgel, amíg az engedelmesség szembe nem állítja az Istennel- V. L

AZ EGYHÁZI ADÓ

Annyi kifogást

találunk, mikor arról van szó, hogy valamilyen célra adakozzunk. Nincstelenségtinkre hivatkozunk. Miből? Magunknak is kell! Ennek a huzódozásnak oka nemcsak a nincstelenségünk, hanem sokkal inkább az önzésünk. Vérünkben \an, hogy szívesebben kapunk, mint adunk.

Még ha módunk van is arra, hogy adjunk, sokszor kényszeredetten tesszük. Nem egy embert csupán a hiúság hajt rá. El ne maradjon a másik mögött. Ha szívesen teszi is, az adakozás legtöbbször csak alkalmi cselekedet, de nem életszükséglet számára. Nagy baj, hogy még nem ivódott bele lelkűnkbe annak természetessége, hogy Isten ügyeire, az egyház feladataira, szükölködők segítésére való adakozás életszükséglet. Még nem éltük át a bibliának azt az igazságát, hogy „jobb adni, mint venni“ Csel. 20:35. Nem él elevenen bennünk annak tudata, hogy amink van, ajándék Istentől, hálából kell tehát nekünk is adni, s az sem, hogy Isten úgy ad csakr ha látja, hogy készek vagyunk mi is adni. Szívünket nem forrósítja (át eléggé az Isten, az egyház ügyei iránti szeretet, mert az ember semmit se sajnál attól, amit szeret. Nem lett eléggé szívügyünk az Isten és az egyház ügye. Attól meg egyenesen távol vagyunk, hogy az adakozásnak életünkre visszahulló áldását is meglássuk, örömét és boldogságát átérezzük. Azt még talán látjuk, hogy az adakozás áldás annak életében, akinek az ember ad. Segít rajta. De azt nehezebben vesszük észre, hogy az adakozásnak áldása visszahull annak életére is, aki ad. Élvezi azt, gazdagszik általa. Ha anyagilag nem is, lelkileg bizonyosan.

Ez is olyan ellenmondásnak látszik, amilyen a biblia világában sok van. Nem leszek szegényebb, ha adok sőt gyarapszok. Mert itt is érvényesül a vetés és aratás törvénye. „Aki szűkén vet, szűkén is arat és aki bőven vet, bőven is arat“ II. Kor. 9:6. A fukar elszegényedik, a szíves adakozó meggazdagszik, mert adakozása magvetéssé válik, melynek bőséges lesz az aratása. Próbáld meg! Adj szívből, meglátod visszahull rád az áldás, mert a vetés után mindig van aratás. Isten ennek bőséges alkalmát kínálja a mai nehéz időkben. Ragadd meg az alkalmakat.

Lukács István.

Egyházunkban töbj) gyülekezetben előtérbe került az egyházi adó kérdése. Egyes helyeken azért, mert vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy az állam demokratikus berendezése azt is jelenti, hogy nem kell egyházi adót fizetni. Ügy vélik, hogy a vallásszabadság az egyházi kötelezettségektől való szabadulást is jelenti. Másutt viszont nagy gondot okoz a híveknek, hogy hogyan tudnák a szükséges anyagiakat előteremteni.

Azért, hogy a tévesen gondolkodókat felvilágosítsuk, a töpren- gőknek pedig némileg segítségére legyünk, szóljunk pár szót az egyházi adó kérdéséről.

Először is különböztessük meg mindig világosan az egyház és az állam ügyeit. Az egyházi adó az egyház ügye. Tehát nem tartozik az államra megállapítani, hogy fizessenek-e a hívek egyházi adót és nem tartozik jogai közé az egyházi adó eltörlése sem. Mindig az egyház és az egyházat fenntartó hívek joga és kötelessége meghatározni, hogy fi'zetnek-e egyházi adót, mennyit fizetnek, vagy milyen módon akarnak gondoskodni az egyház anyagi szükségleteiről.

Miért szed azonban az egyház adót, adományt, tagdíjat, vagy bármi néven nevezett járulékot? Abból indul ki, hogy „az Űré a föld és annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai" (24. zsolt.

1. V.). A földkerekség minden ia-: kója tehát az Űré és tartozik az Istent szolgálni. Ha pedig a föld, a termés, a pénz és minden az Istené, akkor tartozunk ezzel, mint az Isten tulajdonával sáfárkodni,

mert voltakép az Isten tulajdonát kezeljük és ezért a legtermészetesebb, hogy az Isten tulajdonából: e föld javaiból kell, hogy jusson elegendő az Isten tulajdona: az egyház számára. Annál is inkább, mert Jézus szava is kötelez arra, hogy adjuk meg Istennek, ami az Istené. (Mát. 22, 21.) És Jézus itt használt szava azt is jelenti: adjátok vissza, amit kaptatok. Lehetetlenség tehát, hogy megfeledkeznénk az igének a szaváról: „A jótékonyságról és adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten". (Zsid. 13, 16.) Testvérem, aki e sorokat olvasod, számodra nem volna gyönyörűség, hogy gyönyörködik benned az Isten? Amikor a sok gyűlölködés után a világ végre kezdi az emberiességet hirdétni, mi keresztyének nem tudnánk „jót cselekedni mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel“. (Gál. 6, 10.)

Ne kényszeredetten, ne zúgolódva teljesítsük hát adófizetési kötelezettségünket. Ne sajnáljuk a^ Istentől, ami az Istené. Ő tízszeresen és százszorosán megfizeti nékünk és csodálatosan megáld. Jákob amikor a lajtorját látja és Isten az ő áldását ígéri néki, fogadást tesz, hogy „valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom" (I. Móz. 28, 22.) Az ószövetségi törvény az Isten népének a tized beszolgáltatását írta elő. Az egyház általánosságban csak jövedelmed egy század-részét kéri. De ha úgy látod, hogy ez nem elegendő, ne sajnálj abból, amit az Istentől kaptál, huszad, vagy akár tized-részt.

Azt mondhatná még valaki, hogy az apostoli keresztyén egyházban nem volt egyházi adó. Miért van most? Igen, nem volt, de oly nagy volt a szeretet, hogy „mindenük köz vala“. De nem azért, mert ellopták és elszedték egymástól — ahogy manapság sajnos előfordul, — hanem azért, mert akinek volt valamije, az szeretet- ből megosztotta a másikkal. Nem kellett egyházi adót fizetni, mert voltak, akik önként eladták egész földüket, vagy házukat és az apostolok rendelkezésére bocsátották.

Amig a hívekben nem lesz olyan erős a hit és olyan nagy az Isten iránti hála, hogy önként, minden felszólítás nélkül hozza ki-ki a maga század, ötvened, huszad részét, vagy akár tizedét, addig csak jó az, ha az egyház a mi gyengeségünknek és gyarlóságunknak segítségére siet az igazságos és arányos teherviselés elvével és előírja kinek-kinek az ő adóját.

De itt volna végre az ideje, hogy meglássuk azt, hogy az Urnák és az ő egyházának többre van szüksége. Nyíljanak azért a szívek hitre, az ajkak hálaadó imádságra, az erszények pedig áldozatkészségre.

Végül csak azt kell leszögezni, hogy akik el akarják vetni az egyház számára való adakozást, ezt csak Istennel együtt vethetik el. Ahol pedig nehézségekkel küzd az egyház, legyen bátorsága az adózás Isten iránti kötelező voltára rámutatni és többet kérni. Az Istenéből kér.

De az adakozásban az egyház vezetői és presbiterei járjanak elöl'

jo példával. Gyöngyösi Vilmos.