Harangszó, 1945
1945-01-21 / 3. szám
uaawiI »Mtfaoat D*aáatáli Lathtr SsSaatséf. ^«őjaUník «indán vasárnap. ' *#Í7ftdt lapok: Jőjjctak énkozzám, Foi?i*Ukl Lathar, Lalkl Harmat. Főszerkesztő: SZABÓ JÓZSEF 36. évfolyam. Alapította: KAP! BÉLA 1910-ben Szerkesztő-bizottság elnöksége: D. KAP! BÉLA, D. RAFF AY SÁNDOR, TÚRÓ CZ Y ZOLTÁN, KUTHY DEZSŐ púipökftk. Felelő« szerkesztő: LUKÁCS ISTVÁN 1945. január 21. Sz*rke*ztő«ég és kladóbisatai• Győr, II., Pstőli-tér 1 Tslcíon: 17—91 Postatakarékpénztárt csekkszámlái ** *46 hh—BB—saHWBgagawxfiaiaTmiar i 3. szám. S?ent fellebbezés. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszunk" II. Kor. 4, 8—11. Milyen szent dac szólal meg az igében. Milyen bizonyosság a bizonytalanságban lévő ember aja- kán. Milyen győzelmi tudat a nagy szenvedésben. így az beszélhet, aki felülkerekedett a szenvedéseken és legyőzte azokat. \ legtöbb ember a szenvedésben alul marad. A szenvedés ^yozi le ciiet es nein ok a zeuVriiésí. Hányán vannak, akik nyomorúságaik közt csak sírnak, kétségeskednek, csüggednek, megadják magukat a sorsnak. Lesz, ahogy lesz! Nem mi irányítjuk sorsunkat! Hol van itt ez a szent dac, ez a győzelmi tudat, mint Pálnál volt? Pál miért tudott a szenvedéseknek így föléje kerekedni? Talán lekicsinyelte azokat? Vagy nagy volt a magabízása? Másokra támaszkodása? Nem! Abban volt ennek a magatartásnak a titka, hogy nemcsak a nyomorúságot látta, hanem azt is, hogy a nyomorúság felett Isten van, aki ezen át tud és akar segíteni. Látta, hogy ehhez az Istenhez lehet fellebbezni! Ez a szakasz ilyen fellebbezés. Négyszer fordul elő ez a „de“ Lenne. Te el tudod-e mondani? Tudsz-e vele nyomorúságaid közt Istenhez fellebbezni? Mered-e mondani: minden felől lehet kétségem, csak afelől nem, hogy Isten intézi az életem! Nemcsak Istent látta, hanem a nyomort Istennel és Istenért hordozta. Tanácstalan lehetek, — ő tanácsol. Eltiporhatnak, — ő felemel. Kezesség erre Krisztus. Pál azt is látta, hogy életének igazi eredményei ebből a sorsból fakadnak. Nemcsak kárt nem vallott, hanem nyereségei voltak belőle. Átalakult belső élete. Itt vannak a nyomorúságok, kétségek, üldöztetések. Ne állj meg kétségbeesve, lemondón, hanem fellebbez! Nézz Istenre! Feléd- ragyog Krisztusban mentő szere- tete. Kösd hozzá életed. Az ő élete hadd dicsőüljön meg benned. Hadd legyen a szenvedések felett igazi győzelmed! Lukács István. Felhőbe lakart nap... Ez a föld tele van rejtett szépségekkel és rejtőzködő igazságokkal. Sokszor megtörténik, hogy a hegyek szívében megpattan egy élés parányi vízcséppek peregnek alá a hegyoldalon. Ki gondolná, hogy mennyi erő és mennyi élet fut tova e titokzatos érben. Pedig egyszer majd láthatóvá válik. Lehet, hogy forrás lesz belőle, amelyik friss ifrdla! kínálja meg az erdő lakóit és az arra vetődő fáradt vándort, » i , ut leiict, »rogy uit»i ujo» v «za,uC.wl.í szakad majd a világra, hogy a zuhanásában rejlő erővel bevilágítsa egy egész vidék sötétlő otthonát. Formátlan és alaktalan kődarabokban sokszor otthonok alapkövei és angyalarcok rejtőzködnek el. Amikor azután megjön az építőmester, vagy a szobrászművész, akkor néhány érintésre lerázzák magukról kőrongyaikat és boldog arcokra kedvesen rámosolyognak . . . Vannak elrejtőzködő igazságok is. Sohase felejtem el, hogy egyszer diákkoromban csodálkozva néztem, amint a tanár úr teleírja a táblákat és valahol mélyen felsóhajtott bennem a kétség: hol itt az igazság, az eredmény? A tanár úr fölényes nyugalommal még Rét sort írt és egyszeriben minden világos lett és érthető. Az értelem éppúgy, mint az összefüggés. — A gyufaszálban sokszor egész erdők tűzhalála lappang és egy emberi szív ujjongó feldobogásában nagyon sokszor fölgyullad az igazi boldogság örök tűzhelye. Azért, mert a vakondok nem lát, lehet még tavaszi napfény. Azért, mert vannak süketek, mégis csak gyönyörű élmény egy Liszt-rapszódia. Azért, mert vannak démonok és kalózok, mégis csak szép, amikor a szeretet keze tisztán és fehéren simogatni kezd. A fénytelen téli napok csak elrejtik, de nem temetik el a napot, amelyik egy tavaszi hóvirágban, vagy egy hófehér sápadt emberi arcon kivirul, felnevet és beleujjongja a világba: látod, élek! Jézus életében is sokszor elrejtőzik királyi hatalma és isteni dicsősége. Van egy lecke, amit mindenkinek meg kel! tanulni és amelyik így hangzik: földi szemünk sohasem láthatja meg Öt! A tanítványok hosszú időn át nem tudták Jézusban felfedezni a Messiást és az isten Fiát. Egy csomó érthetetlen esemény megvakította őket és amikor Caesarea Filippinéi Jézus váratlanul vallomásra készteti őket, egyedül Péter ajkát hagyja el ez a mondat: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek a Fia!" —- Viszont később a kereszt teljesen eltakarja Krisztus királyi trónját és koronáját. Szc- ; .ük-Hbk • !t !:iáh«Ar.dtiÍ:R- ■' é- csalódással, mert csak vg\ : ’mi kívüli embert láttak, aki kitér, aki tűr, aki zokszó nélkül szenved, megbocsát és meghal, holott ők Isten Fiát úgy szerették volna látni, mint aki erős, hatalmas félelmetes és örök győző. Vaksi szemük nem vette észre a töviskoszorú alatt a királyi koronát. Milyen sokan szeretnék ma is földi szemmel meglátni Öt ebben a felkavart világban, amelyikre annyira rávetődik a kereszt árnyéka. Hol van Jézus? — kérdi a hitetlenség vak szeme —, amikor fiatal életek vére festi a havas harctereket, amikor sebesültek szemében vifiózik a fájdalom, amikor kisebb a kenyér és nagyobb a gond, amikor ártatlanok és imádkozok sírnak és gonoszok nevetnek. Földi szemünk nem látja Öt, pedig ott van. Lát mindent és feljegyez mindent. Minden ütést és minden sebet. Minden könnyet és minden simogatást. Minden átkot és minden imádságot. És Övé az utolsó szó! Krisztus királyi hatalmát, amit földi szemünk sohasem láthat meg, a hit szeme mindig megtalálja. — Vannak emberek, akiknek annyira elromlott a látásuk, hogy a leírott betűt csak egészen közelről tudják elolvasni. Közellátók. Pár centiméteren vagy pár méteren túl már csak homályosan és bizonytalanul látnak. .Minden bűnös ember ilyen közellátó. A sátán hozzászoktatott minket ahhoz, hogy csak a földi dolgokat lássuk. Részleteket ösz- szefüggés nélkül. Felhőket nap nélkül. A hitnek éppen az a tulajdonsága. hogy tovább lát a dolgokon. Szeme tiszta és egészséges és szemlélete belenyúük az égi távlatokba. Amikor a kánai meröfTN KfWras flknau * ) nyegzőn elfogyott a bor és a szégyen felhői kezdtek sűrűsödni a lakodalmas ház felett, mindenki csak a kiürült vedreket látta. De Jézus anyja túl látott ezeken, mert látta Jézust, akinek hatalma van és aki szeretetből mindig segíteni akar. Ezért mondja a szolgáknak: amit mond, megtegyétek! Még nem tudja, hogyan fordulnak a következő percek, nem tudia mi fog történni, csak azt tudja, hogy Jé-'«« itt van és akármi töri.Mit, övé az utolsó szó! Vájjon tudják-e az élet sebesültjei, szenvedők, sírók, gyászolók és aggodalmaskodók, hogy Jézusé az utolsó szó. És tudják-e a bűnösök, hogy elködösített világukban egyszer meglátják Krisztust, a Királyt. Ez a látás lesz a bűnösök legnagyobb csatavesztése, de a hívőknek az ■ élet legnagyobb győzelme. Végül azt is meg kell tanulnunk, hogy Isten mindig megsegíti a hitet. Sokszor egy-egy bizonyság- tétel magaslatán tágabbra nyitja a hit szemét. íme a tanítványokat is felvezeti a kétségek útjáról a megdicsőülés hegyére, ahol a felhőkből szól a szava: „Ez az én szerelmes Fiam, Öt hallgassátok!" Ez az isteni igazolás erőforrás is a tanítványok számára. Mintha csak azt mondaná az Isten: Olyan idők jönnek, amikor sokak előtt majd nem látszik a Jézus jelenléte, amikor keresztet ácsolnak és milliós tömegek bódult kavargása felett kajánul felkacag a sátán. De ti ne fejetek: „Öt hallgassátok!' Mest ö az én szerelmes Fiam!" Most van ez az idő! Sátáni seregek mesebeli tömegekben szakadnak rá a háború keresztes vitézeire, mintha Jézus nem állana ott ostorral a kezében a templomok kapuiban. Kalmárok és kúfárok hitetlenül harácsolnak és pokoli üzleteket kötnek az önzés mérlegén millió munkás becsületes verítékére és vérére, mintha sohasem hallották volna Jézustól a szeretet szavait. A templomok üresek, Krisztus királyi asztalánál kevés a vendég és az otthonok népe könnyben és gondban rettegi a holnapot, mintha sohasem hallót» _ &
