Harangszó, 1944
1944-10-29 / 44. szám
1 L*ptalaJdonos: Dunántúli Luther Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Beolvadt lapok- Jöjjetek énhozzám, Felvidéki Luther, Lelki Harmat. Főszerkesztő: SZABÓ JÓZSEF Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben Szerkesztő-bizottság elnöksége: D. KAPI BÉLA, D. RAFF AY SÁNDOR, TÜR6CZY ZOLTÁN, KUTHY DEZSŐ püspökök. Felelős szerkesztő: LUKÁCS ISTVÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal' Győr, II., Petöfi-tér 1. Telefon: 17—91. Postetakarékpénztári csekkszámla: la.itk 35. évfolyam. 1944. október 29. 44. szám. Nyugalom. iiiiiiiwiiiiniiiii Urunk! Körülvettek a halál kötelei. Te vagy egyetlen segedelmünk. Szánjuk-bánjuk vétkeinket, melyekkel megharagítottunk. Szent Úristen, hatalmas Úristen, irgalmas Úristen, örök Úristen, ne engedj elveszni e halálos veszedelemben. Könyörülj rajtunk! £utt}cr imádsága. Urunk! A halál közepette a pokol félelme rettent. Te vagy egyetlen szabadítónk. Szánj meg nagy szükségünkben. Szent Úristen, hatalmas Úristen, irgalmas Úristen, örök Úristen, ments meg a pokol tüzétől. Könyörülj rkj- tunk! lüilí Üeöi j "írstt; «öife jBiííi mi Urunk! A pokol közepette bűnünk aggaszt-gyötör. Te vagy egyetlen menedékünk. Krisztus kiontott vére megtisztít minden bűntől. Szent Úristen, hatalmas Úristen, irgalmas Úristen, örök Úristen, ne engedj elesnünk hitünk vigaszától. Könyörülj rajtunk! Ámen. fitjOf Az Ur Jézus nevében. — Istentiszteleti beszéd. — A m. kir. Erzsébet-tudományegyetem evangélikus hittudományi karának tanévnyitó ünnepe alkalmából 1944. október 1-én elmondotta D. Dr. PRŐHLE KÁROLY. ... nyugalmat találtok a ti telkeiteknek. Máté 11, 29. Jézus nagyon jól tudta, mire van szüksége az emberi léleknek: a nyugalomra. Ez után vágyik. Ezt keresi a munkában, a pihenésben, a szórakozásban. Hajszolja az em- ,ber a nyugalmat, de minél inkább meg akarja szerezni, annál inkább távolodik az tőle. Nyugalom és nyugalom között nagy különbség van. Nem is minden, ami nyugalomnak látszik érdemli meg ezt a nevet. ' lélek elaltatása és eláltatása nem nyugalom. ha sokan annak is vélik. Csak egyetlen egy helyen lehet igazán megtalálni: Jézus Krisztusnál. Igen, me: találni és nem megszerezni. Hiába törekszik utána az ember, hiába akarja a birtokába venni, eredménytelen a küzködés, meri azt igazi mivoltában csupán megkapni lehet. Nem részletajándék ez, hanem Jézus Krisztussal jár együtt. Ha Jézus Krisztus a mienk, akkor Vele együtt a lélek nyugalma is az osztályrészünk. Jézus olyan higgadtsággal nyilatkoztatja ki, hogy aki őhozzá jön, az Vele együtt a lelke nyugalmát is megtalálja. Nem lehet azonban csupán a nyugalomért Hozzá menni, s nem is néhány percnyi udvariassági látogatásra hív ő, hanem ővele való együttélésre, Nála maradásra. Aki szív- vel-lélekkel Vele van, az kapja meg a lelke nyugalmát. Felzaklatott az életünk, telve vagyunk aggódással, remegéssel, az éjjeli álmunkat is elveszi a nyugtalanságunk. Bárhová fordulunk, csalódással jövünk vissza, nem érjük el, ami után vágyakozunk, nincs sehol a kívánt eredmény. Csak egyetlen hely az, ahol megkapjuk azt, amit olyan lázasan keresünk, csak egyetlen élő személyiség az, Aki megadja né- künk, ami után vágyakozunk: Jézusnál van a lélek nyugalma. Jézus maga mondja ezt, tehát bizonyos; Neki igaza van. Bizonyságot tesznek erről mindazok, akik hallgattak hívó szavára: jöjjetek énhozzám. Neked is szól a hívás! Marcsek János. Alap ige: Mindent, amit e:ak cseiekesztek szóval vagy tettel, mindent az Ür Jézus nevében cselekedjetek, hálát adván Istennek és az Atyának Ő általa. Kol. 3, 17. Az apostol intelme szerint az Ür Jézus nevében hálaadásai kezdjük az új munkaévet, hálaadással Istennek a mi Atyánknak rajtunk megújuló nagy kegyelméért, hogy ezekben a páratlanul nehéz időkben, ebben a fölöttünk zajló szörnyű világviharban, mely sokat Szenvedett magyar nemzetünknek az élet-halálharcot jelenti, mégis összegyülekezhettünk új közös munkára tanítók és tanítványok. A hálaadásra indítást különösen átérzem én, aki lelkészi és tanítói szolgálatom utolsó évének kezdetén állok. Fülembe cseng az Ür lesújtóan kemény szava: Ha mindazokat megcselekedtétek, amelyek parancsoltattak néktek, azt mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük. Ó, de hol vagyunk mi attól, hogy mindig mindazt megcselekedtük volna, amit megcselekedni kötelesek voltunk! Itt megszűnik minden dicsekedés. Itt csak a legmélyebb megalázkodásnak van helye. A befutott hosszú pályára visszatekintve csak mélységes alázattal és mélységes hálával vallhatom: Kisebb vagyok Uram, minden te jótéteményednél és minden hűségednél, melyet a te szolgáddal cselekedtél! Csak az Úr kegyelmének egy hosszú életen át ezerszeresen megújuló tapasztalása bátorított fel arra, hogy a mai nap szent, szolgálatát vállaljam s ezen a helyen még egyszer s minden emberi számítás szerint utoljára szóljak hozzátok és tolmácsoljam előttetek Isten szent igéjének üzenetét. Mindent, amit cseiekesztek szóval vagy tettel, mindent az Ür Jézus nevében cselekedjetek, hálát adván Istennek, az Atyának ő általa. Első hallásra észrevesszük, hogy az apostol itt bámulatosan egyszerű formában olyan általános életsza- bályt állít fel, mely az egész életre és Krisztus minden hívére egyaránt érvényes és kötelező. Szó és tett, beszéd és cselekedet mi más, mint személyes közösségi életünknek két legjellemzőbb formája és megnyilatkozása. Mindaz, ami lelkünket eltölti, vagy szóban vagy tettben jut kifejezésre. Egész közösségi életünk a szó és a tett' formájában folyik le Aztán figyeljük meg azt is, hogy az apostol úgy mondja: mindent, amit cseiekesztek szóval vagy tettel... A szó is tehát cselekedet számba megy, még pedig annyival inkább, minél tartalmasabb, minél súlyosabb, minél jelentősebb az a szó, az a beszéd, mely ajkunkat elhagyja, mert annál nagyobb hatással van másakra. Egyetlen szóval, egyetlen meg nem fontolt vagy elhibázott vagy rosszindulatból fakadt szóval tönkre tehetjük embertársunk jólétét, boldogságát, felbonthatjuk hozzánk való viszonyát és egyetlen szóval, a szeretet, a megbocsátás, a részvét, a vigasztalás, a biztatás szavával örömet, boldogságot, fényt, lelki erőt, áldást sugározhatunk embertársunk leikébe, életébe. A szó is tehát a cselekedet erejével érhet fel. Azért szavainkért ép úgy felelősek vagyunk, mint tetteinkért és szavainkra nem ke- Vésbbé kell vigyáznunk, mint elhatározásainkra és tetteinkre. Milyen fontos volna, hogy minden szavunk, cselekedetünk olyan legyen, amilyennek lennie kell! Lehetséges ez? Az apostol azt mondja, hogy mindent, amit csak szólunk vagy teszünk, az Ür Jézus nevében csele- kedjtik, hálát adván Istennek, az Atyának ő általa. Mit jelent az: mindent az Ür Jézus nevében cselekedni? Az Ür Jézus neve minden bizony- nyal Öt magát jelenti. Mindent az Ő nevében szólni és cselekedni tehát annyi, mint őbenne élni, benne élni abban a lelki-szellemi légkörben, melyet ö teremtett meg ebben a világban, élni a Krisztus megvál-
