Harangszó, 1944
1944-09-10 / 37. szám
Útravaló. Az Úr megőriz téged; minden gonosztól megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a le ki- és bemeneteledet... 121. Zsolt. 7—8. Szeptember a diákok hónapja. Mint vándormadarakat a távoli világrészek kéklő ege, úgy vonzza őket is minden szeptemberben az osztály termek hűvös levegője. Nem net a vonzást tudomásul nem venni, neki ellenállni. Életért indul a harc ott is, itt is. Mégis vannak idők, történelmi sorsfordulók, melyekben félelmetesen nagy az elindulás kockázata. Mintha gyenge fecskefiókákat hajítanának ki fagyos őszi zivatarba. Elérik-e a kitűzött célt? Visszatalálnak-e ismét a hazai eresz alá? Ezekhez hasonló kérdések nyugtalanítanak ma millió szülői szívet. Emberileg csak egy lehet a válasz: igen, ha jól felszerelve, kellő útravalóval ellátva indulnak meg. Folyik is szülői otthonokban mindenfelé az útravaló készítése. Mindez azonban nem elég! A ruha alatt megbetegedhetik a test, a legíze- sebb étel táplálása mellett is elkal- lódhatik a lélek. Biztosabb útra- valóra is van szükség. Ezt ajánlom én minden szülőnek a fent leírt jeligében. Régen az apák, ha gyermekük nagy útra indult, búcsúzásnál fejére tették kezüket és megáldották. Ne maradjon ez el ma sem. Az édesanyák minden ruhadarabba bevarrják az intézeti számot, vagy ismertetőjelet. Ne felejtsék el ezt az igét is, bibliai jelzőnek, vagy falimondásnak kihimezve, gyermeküknek átadni. Három csodálatos ígéret van benne: a) az Ür őriz meg téged; b) lelkedet is megőrzi az Úr; c> nemcsak elindulásodra, hanem hazatérésedre is Ő vigyáz. Kell-e ennél áldottabb útravaló? Lesz-e a szülőnek, gyermeknek oka a nyugtalankodásra, ha ezekre az ígéretekre gondol szüntelen? Nem! Az elindulást és hazatérést elválasztó félelmetes felleget áthidalja akkor az isteni ígéretek szivárványhídja. Olyan jó lesz időről-időre megtapasztalni: „Az Ür az én hű pásztorom...“ (Zsolt. 23.) Dombi László. ■Szétszórt nyáj vagyunk. Igaz, mindig is az voltunk. Egyházunk szórványegyház, sorsunk szórványsors voít sok helyen. Nem annyira mennyiséggel, mint inkább minőséggel tűnt ki népünk. Egyházunk életterületén hiányzik a nagy tömeg. Vannak itt-ott helyek, ahol a számbeli fölényt is tudjuk biztosítani, de általában híveink az ország területén szétszórtan, élnek. Sokan távol vannak gyülekezettől, templomtól, még az iskolától is. Nem egyszer csak nagy utánjárással lehet megtalálni őket. Akiket megkeres az egyház, azokat összegyűjti, gyülekezethez köti, akihez nem ér el a keze, azt a múltból, az otthonból hozott lelki örökség tartja meg, vagy ha ez nincs, elkallódik s idegen tömegbe felszívódik. Bizony szétszórt nyáj vagyunk. Ezt a szétszórtságot most ebben a körülöttünk zúgó viharban még jobban kell éreznünk és egészen újszerűén kell tapasztalnunk. Akik eddig együtt, tömegben voltak, azoknak is meg kell érezni, máról- holnapra hogy szétszóródnak. A világot rázó vihar sok helyen szétszórja a gyülekezetét. Rendszerint városokban légitámadások során mind többen lesznek, akiket kibombáztak, vagy akik támadástól félnek, s így vidékre menekülnek. Csak be kell menni egy-egy városi gyülekezet templomába az istentiszteletre, hogy . meglássa az ember, hogy megfogyott a gyülekezet, milyen sokan hiányoznak. Hol vannak? Szétszóródtak. Kit erre, kit arra kergettek a viharszelek . . . Még akik helyben maradtak, azok is szétszóródnak. Az egyéni élet növekvő nagy gondjai elfoglaljak az embereket. Sok embert távoltart, különösen míg zavarhatta az istentiszteletet, a gyakori riasztás. Az ettől való félelem, vagy távollévő családtagok vasárnaponkénti felkeresése nem egyszer még a rendszeres templomba. járókat is távoltartja az istentisztelettől. Nemcsak a gyülekezet szóródik szét, hanem vele együtt az iskola is. Itt van szeptember, az iskolák Irta : Lukács István. kapunyitásának a hónapja. Máskor tömegesén jöttek faluról yárosra a kisebb-nagyobb diákgyerekek, ma alig lehet észrevenni, hogy a beiratások megkezdődtek. Olyan bizonytalan a helyzet, hogy még az elemi iskolák is csak falun tudják a tanítást megkezdeni, ha nem katona a tanító. Városi'iskolák nyája nagyobbrészt szétszóródott. Pl. Győrben az ddigi 500-as létsz mellett alig iratkozott be kétszá. / gyermek az elemi iskolába. A többi szétszóródott. Szétszóródott sok helyen a csatád is. Az édesapa munkahelyén van, a családtagok, feleség, gyermekek vidéken. Sok családból katona a családfő, az apa, a gyermek. Sok heTyen hiányzik azoknak a meghitt együttléte, akik együvé tartoznak. Sok ember számára nincs igazi otthon. Nem érzi a melegét. Szétszóródott a család. Még itt is érezni, hogy szétszórt nyáj vagyunk. Szétszórt a nagy vihar. Sokan elkerültek a közösségből, távol vannak az egyháztól, gyülekezettől, templomtól, iskolától, otthontól! Szétszórt nyáj vagyunk. Nem elég ezt azonban így tudomásul venni, vagy megállapítani és a nehézségét, a veszedelmét meglátni. Tovább kell nézni. Bármenynyire is szétszórt nyáj vagyunk, de nyáj vagyunk. S ebben olyasmit kell észrevenni, amivel ennek a vihar által támasztott élethelyzetnek a nehézségeit le lehet győzni és a veszedelemnek elejét lehet venni. Mert nyáj vagyunk, azt jelenti és kell hogy jelentse mindenki számára, hogy megvan a közösségi tudatunk. Az, hogy összetartozunk, hogy egy nagy közösségnek a tagjai vagyunk. Lélekben mindig odatartozónak kell magunkat érezni. Számít ránk a család, a gyülekezet, az egyház, a nemzet közössége. Ezt egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk. Mert nyáj vagyunk, azt is jelenti ez, hogy van pásztorunk, a Krisztus, aki utánunk jön, szétszórtságunkban megkeres, nevünkön szólít és magához hív. Akárhol vagyunk, rá kell figyelnünk, hívó szavára feléje kell indulnunk és.- bozzáérkezve mellette kell / * maradnunk. Meghalljuk-e szavát, mellyel lelki édesanyánknak, az egyházunknak ajakán át szól és hív magához? Csak Krisztus mellett lehet a nagy viharban megmaradni! Mert nyáj vagyunk, ez azt is jelenti, hogy van — éppen szétszórtságunkból folyó — sürgős és sok feladatunk. íme néhány, amit ebben a hely_ X.J. . A i tt far niitil* • Ha eikerültel gyülekezetedből, ne felejtsd el gyülekezeted lelkészét értesíteni arról, hogy hol ■vagy. Keresd fel annak a gyülekezetnek a lelkészét, ahova kerültél. Keresd fel a templomot, látogasd az istentiszteletet, élj az úrvacsorával. Élj lelkiéletet. Ha nincs a közelben templom, menj el a távolba. Ha lehetetlen, keresd meg hittestvéreidet. Tartsatok háziáhítatot. Szétszórt hívek részére kiadtunk és lapunk május 28-i számában közöltünk ilyen célból utasítást és rendet. Ha nincsenek hittestvéreid s teljesen egyedül vagy, naponként magad csendesedj el Bibliád fölé hajolva Isten előtt. Távollévő szeretteiddel így naponként találkozhatsz Istennél. Minden körülmények között olvass'egyházi lapot. írd meg címedet, hogy utánad küldhessük a Harangszót és elláthassunk más olvasmányokkal. Gyermekeidet Írasd be az ottani iskolába. Otthon magad külön is foglalkozz velük, hogy a tanulásban előbbrejussanak. Olyan feladatok ezek, amiket minden evangélikusnak kell vállalni és a szétszórtságban különösen meg kell valósítani. Nem lehet a nagy viharban egyedül megállni. Nem lehet a lelki édesanya, az egyház közösségéből kiszakadni. Főként nem lehet az Istenhez való közösséget mellőzni. A viharban meg kell egymást keresni, szorosan kell egymás kezét fogni, az egyház, a nemzet testéhez hozzá kell egészen simulni. Mindenekfelett és előtt az Isten kezét kell megragadni. Csak együtt, csak Istennel tudunk megállni és erősen állni.
