Harangszó, 1944
1944-09-10 / 37. szám
164.' HARANGSZÓ 1944. szeptember 10. A miniszterelnök rádiószózata a magvar nemzethez. Vitéz Lakatos Géza miniszterelnök f. hó 1-én rádióbeszédet mondott. Szólt a mai idők nehézségéiről. A nehézségek — mondotta — csak arra valók, hogy azokat áthidaljuk. Szólt azután határaink megvédéséről, Erdély fenyegetett helyzetéről. „Minden meg fog történni — éjt és napot egybevető munkával, katonai és polgári vonalon egyaránt, — hogy a még rendelkezésre álló erőket ott és úgy vessük be, hogy megvédhessük határainkat." Hivatkozott a német segítségre, majd igy folytatta: — Még az Osztrák-Magyar Monarchia idején megszoktuk a jár- szalagon való vezetést, majd később a trianoni, szomorú időszak alatt, a revízió jelszava mögé bújva, álomképekbe ringattuk magunkat. Azután jöttek a mostani háború ragyogó német győzelmei, amikor is a közvélemény abban bízott, hogy ,,a németek mindent elintéznek". Ennek az egyoldalúan káros felfogásnak most egyszer s mindenkorra meg kell szűnnie, mert magunkban is kell bíznunk. — Részleges visszavonulások, az ország egyik-másik határsáv iának ideiglenes feladása még nem rendítheti meg egy élni akaró nemzet lelkét. .— A harcot megvívjuk, végső erőfeszítéssel, mindenre elszántan, a magyar haza szent földjének megvédéséért, önfeláldozóan és példaadással! Létünkről vagy nemlétünkről van szó. Ez pedig minden áldozatot megér! Az ország belső rendjének minden körülmények között való fenntartását hangsúlyozva rámutatott a zsidókérdésnek a kötött megállapodás értelmében történő végleges elintézésére. Szólt azokról az intézkedésekről, melyek a lelkiismeretlen vagyongyűjtésre, a fekete piacra, a tétlen kényelemre, munkakerülésre, hangos mulatozásra lesújtanak. Katonáink hősi példájára mutatva a legnagyobb áldozathozatalra hívta fel a nemzetet. — Hazaárulást követ el az, aki ezt a tiszteletreméltó áldozatot leEgy ezredlelkész naplójából. in. Támpontok között. Kellemetlenül erős szélben szótlanul ballagunk egymás után a vasúti töltés mellett. Elől mennek legényeink a tábori lelkészi felszereléssel, azután mi ketten katolikus kollégámmal. Vállunkon orosz automatapuska, német géppisztoly. Már hetek óta járjuk több mint száz kilométeren fekvő támpontjainkat. Mostani menetcélunk a kb. négy km-re levő .,17. c." támpont. Elgondolkozva lépegetünk egymás után. A nyomasztóan egyhangú vidék semmi látnivalóval nem szolgál. A töltés mindkét oldalán mocsár és mocsár, amelyet csak nagyritkán szakít meg egy eltévedt földút, vagy egy erdőként ittfelejtett szomorú bozótos. Most éppen egy ilyen kis erdő mellé érünk. Jobboldalra van tőlünk 2—300 méterre. Szinte végiglátni felette, olyan alacsony, csene- vész. Nem veszélyes, gondoljuk magunkban,hiszen lehetetlen benne a mozgás, hogy észre ne venné az ember. Nyugodtan menetelünk tehát, hogy a távolban' már látható támpontot minél előbb elérjük. Örömperc ugyanis, mindannyiunk számára, ha egy támponthoz megérkezünk. Legényeink is mintha sokkal jobb hangulatban lennének, mint előbb. — Hirtelen végeszakad azonban adókedvnek, mikor az ártalmatlannak hitt bozótosból mély dörrenés, majd éles, kellemetlenül ható recsegéssorozat hallatszik. Puska, géppisztoly. Zizegve repkednek a mérges acéldarazsak. Az első felettünk füttyent el, a következő pillanatban pár métefre porzik a föld. Nem valószínű, hogy puszta vezényszóra "olyan hirtelen fedeztük volna magunkat mind a négyen, kicsinyéivé azt állítja, hogy csak annak kell magát a fegyveres kötelezettségnek alávetnie, aki nem tudta magát ez alól kivonni. Ez egyrészt nem igaz, másrészt bűnös méreghintés. Intézményesen gondoskodni fogunk arról, hogy ez a felfogás máról-holnapra megváltozzék. Rámutatott .végül arra, hogy fontos intézkedéseket fog a kormány a termelés fokozása érdekében is tenni. — Az önfeláldozó munkát a termelés terére is ki akarjuk terjeszteni. A kényeskedésnek vége! Régi megállapítás, hogy minden ember annyit ér, amennyit a köznek áldoz. Ez ma fokozott mértékben áll fenn. Őszinte s nagy igazságokat hangsúlyozó beszédét így fejezte be a miniszterelnök: — Szilárd meggyőződésem. — s ezt a dicsőséges magyar történelemből merítem —, hogy különösen a 'harc terén, de itthon is, a lelkes, áldozatkész szellem kialakítása igenis lehetséges s az még mindig nem késett el. De ezt akarnunk kell s akkor e téren csodákat Mannerheim tábornagy a finn államelnök. Mellette Ryti volt elnök. mint most. Pillanatok alatt a töltés baloldalán voltunk. Az a jó, hogy hátunk mögött sima mocsár van — gondolom magamban — sírna jégtükör. Nem lenne valami kellemes érzés onnan is tüzet kapni egy erdőből. Egy lövedék a sínen, gurulatot kap s ijesztő fütyüléssel kanyarodik el ismeretlen irányban. Villanásszerűen jutnak eszembe nem egyszer hallott kijelentések, kérdések. < — Nektek tábori lelkészeknek bizonyára nyugalmas helyetek van ott is s nem is kerülhettek veszélyes helyzetbe. — Előfordult már az, hogy lőttek reátok s egyáltalában hallottál már puska, dörrenést? Hát igen, így fest a valóságban a mi tökéletesen nyugalmas beosztásunk, — fut át az agyamon, amint ott fekszünk a töltés mellett, a jeges földön. Lelkészi munka a fronton. Mennyire nem tudják sokan még elképzelni sem a tábori lelkész harctéri szolgálatát. Ügy gondolják, abban áll az csupán, hogy vasárnaponként a parancsnokság székhelyén istentiszteletet tart s elvégzi azt a szomorú kötelességét, mely elé a háborús helyzet olyan fájdalmasan gyakran-állítja.-S mivel mindez egy helyen történik, beosztása kényelmes, nyugalmas, veszélytelen'. Tényleg vannak lelkészek (kórházban', egészségügyi oszlopnál), akik helyhez kötöttek, kényelemről és veszélynélküliségről azonban náluk sem lehet szó. Hogy pedig a csapatnál, nevezetesen ezrednél 'Szolgáló lelkészek mennyire távolesnek ettől, az természetszerűleg következik már abból is, hogy az ezredlelkész legelemibb kötelessége csapatának időnként vMó végiglátogatása. Mindenütt meg kell jelenni Istett igéjével, ahol ezművelhetünk! Elhatározásunk ■ az, hogy elszánt akarattal bebizonyítsuk a magyarság küldetését, amelyben rendületlenül hiszek. Ezeréves fennállásunkat nem tartom véletlennek, legkevésbbé mélységes hódolattal körülvett Főméltóságú Urunk elhivatottságát. ■— A jobb jövőbe vetett reményünk, minden téren való áldozatos munkásságunk meg kell, hogy 'hozza az igazság győzelmét! Tudom jól, hogy addig még igen A Magyar Értesítő jelenti Balassagyarmatról: Pénteken reggel iktatták a dunáninneni evangélikus egyházkerület felügyelői tisztségébe a legutóbb megválasztott vitéz jószási Purgly Lajos földbirtokos, Johannita-rendi lovagot, aki eddig a nógrádi egyházmegyének volt felügyelő-elnöke. A balassagyarmati templomban, az ünnepélyes beiktatáson jelen volt az egyházi vezetőférfiak élén Radvánszky Albert báró egyetemes-egyházi felügyelő, koronaőr is, a honvédség, az egyház és a közigazgatás képviselőivel. Az új felügyelő tiszttársaival együtt előbb úrvacsorát vett. Vitéz Purgly Lajos egyházkerületi- felügyelői székfoglalójában- köszönetét mondva a bizalomért, hangsúlyozta, hogy elődei — akik között nemrégen Sztra- nyavszky Sándor is ott volt — bizonyították: a keresztyén egyházi érdekek azonosak a keresztyén nemzeti érdekekkel s a felebaráti szeretet és tisztelet az egyházaktól nyeri azt az alapot, amelyen az egészséges társadalom felépül. Az új egyházfelügyelő bizalommal tekint a világi és egyházi hatóságok munkája elé és kér minden keresztyént s magyart, mélyítse ezt a viszonyt minden erővel s így a keresztyén egyházak közötti fokozott megértést is. A legtetje- sebb egyetértésre sohasem volt akkora szükség, mint ma, az egész magyar nem-, zet s a keresztyénség egyetemének érdekében. A megértés és segítés elvét kívánjuk gyakorolni az államhatalommal szemben és ugyanezt kérjük viszonzásul. A magyar közigazgatás nem nélkülözheti a keresztyén egyházak alkotó és lélek- nemesítő közreműködését! A keresztyén egyházak kéz a kézben kell, hogy haladjanak s igy szolgálják Istent és az embert: ezt kívánja tőlünk a boldogabb jövő és a harcban, küzdelemben mindinkább jobbra vágyó emberiség. Reményem — úgymond — nem Csökken: lesz még keresztyén megértés és a világ keresztyénéinek közös munkáján felépülő új világ! Dolgoznunk kell a világ megbékélésén. Hódoló tisztelettel tekintsünk Kormányzónk Öfőméltósága felé s redének egységei kihelyezésen vannak, út- és vasútmenti támpontokon, területen, falvakban, városokban egyaránt. Járni kell tehát azon a részen is, ahol talán naponkénti a robbantás s nem ritka a meglepetésszerű gyilkos tűzrajtaütés. Részt kell venni vállalkozásokon, melyeken az ezred résztvesz. Esőben, sárban, hóban: sokszor hetekig tartó menetelések során éppen úgy kell vállalni a nap mint nap új helyen való beszállásolás fáradalmait, ismeretlen és ismerős kellemetlenségeit, mint az ezred bármelyik más tagjának. Röviden, nagy általánosságban jellemezve, ilyen az ezredlelké- szek munkája. Meglehetősen nehéz, nem egyszer veszélyes, de mindenekfelett szép s tapasztalatokban, áldásban mérhetetlenül gazdag. Ilyen támpontlátogató körúton voltunk akkor is, mikor a kis erdőből tüzet kaptunk. Nem sokáig tart azonban az egész. Lassan elcsendesedik minden. Csakhamar megtudjuk, miért. A „17. c.“ támpont parancsnoka járőrt küldött elénk s a partizánok, meglátva őket, feltűnő sietséggel visszavonultak. Ügy megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Hiszen ilyen s ehhez hasonló kis lövöldözést már nem egyszer volt alkalmim;* átélni. A támponton örömmel fogadnak bennünket. Vágyódtak már istentiszteleti közösség után. Mélységes hit és templomi áhítat ragyog az arcokon, mikor az egyszerű, emeletes faágyakkal megrakott legénységi szobában felcsendül az ének: „Ha Istenein velem van, Ki lehet ellenem? ...“ Kiss le nő tart. tábori lelkész, Győrság. nehéz út előtt állunk, talán göröngyösebb ez az út, mint valaha a magyar történelem folyamán, de életbenmaradásunk érdekében mindent meg kell tennünk, hogy a küszöbön álló nehéz harcot eredményesen vívjuk meg. — Ehhez kérem a ■magyarok Istenének segítségét és minden jószándékú magyar testvéremnek támogatását, hogy friss élettel teljék meg a nemzeti fohász igéje: „Halegyen az ő áldozatos élete példa minden jó magyar ember előtt. Oltalmazza , Istenünk minden veszélyben, legyen továbbra is a magyar nemzet atyja! Súlyos létharcunkban könyörögjünk Isten kegyelméért! Hőseinkre kegyelettel gondolunk; a magyar történelem elválaszthatatlan a hősöktől és emléküktől... Vitéz Purgly Lajos a szigorú önbírálat, a fegyelmezettség és ä bajtársias érzés kötelességét emelte ki, szólt az ifjúságnevelés kérdéseiről, s megállapította: az evangélikus egyház sohasem kívánta a másét, szentnek tartja a magántulajdont és védelmezi. Megbecsülő szavakkal fordult elnöktársa, Kuthy Dezső püspök felé: minden akadályt elhárítani kíván útjából, hogy alkotóerejét és ragyogó képességeit a legnagyobb mértékben a közért gyümölcsöz te thesse. Az új felügyelő-elnök fejtegetéseit osztatlan tetszés kísérte. A rendkívüli viszonyok miatt elmaradtak az ilyenkor szokásos üdvözlések. Kuthy Dezső püspök-elnök első hivatalos jelentése, a háborúról részletesebben szólván, ezt a megállapítást tette: az egyházat, mint anyát önvád gyötri, hogy tanítása és példája nem volt elég átütő-erejű . .. „Wittenbergre talán éppen protestánsok és Rómára talán katolikusok zúdítanak bombazáport“. Közel két évezrednek kellett elmúlnia, amíg a keresztyénség tapogatózva visszatalált isteni alapítójának békeprogramjához. Hitéletünk is á háború bélyegét viseli: a szirénazúgás túlharsogja a harangszőt. A háború anyagi és lelki pusztításainak enyhítése érdekében — folytatta az evangélikus püspök — tudunk a pápa erőfeszítéseiről, Newyork érsekének utazásai 'is bizonnyal e cél szolgálatában álltak s ismeretes egyes protestáns egyházi férfiaknak a polgári lakosság bombázása elleni állásfoglalása is. Az egyházak Svájcban székelő „ökumenikus Tanács“- ának fáradozásai nem kapnak olyan nyilvánosságot, mint amazok, de ágért e munka igazolni fogja az utókor előtt a világ protestáns egyházainak szerepét ezekben a sorsdöntő időkben. A hazai protestáns egyházak lelkiismerete is megmozdul s megtették azt, ami módjukban állt és el is érték, ami a.z adott helyzetben elérhető volt... (MIL) Értesítés a hittankönyvekről. Egyetemes egyházunk kiadásában az alábbi hittankönyvek vannak nyomás alatt nyomdánkban és lesznek kaphatók könyvkereskedésünkben: KEMÉNY LAJOS: Bibliai történetek elemi isk. 1—II. o. számára. KEMÉNY LAJOS: Bibliai történetek elemi isk. Ili—IV. o. számára. KAPI BÉLA: Egyetemes és magyar prot. egyháztörténet. Egyháztörténeti olvasmányok elemi isk. V—VI. o. számára. SOKORAY—ZACHER—URBAN: Hit és élet, elemi isk. VII—VIII. o. számára. MÓRÓCZ SÁNDOR: Az egyház története, középisk. III. o. számára. KEMÉNY PÉTER: ’Én evangélikus vagyok, középisk. IV. o. számára. SÓLYOM—WICZIÁN: Az egyház története, középisk. V. o. számára. SÓLYOM—WICZIÁN: Az egyház története, középisk. VI. o. számára. GROÓ GYULA: A Szentírás, középisk. VII. o. számára. A könyvek árát később közöljük. Akit érdekel, szíveskedjék a Harangszó hetilapunkat' figyelni! Vitéz Purgly Lajost beiktatták a dunáninneni evang. egyházkerület új felügyelőjévé.
