Harangszó, 1944
1944-07-02 / 27. szám
Pótlékok, Kívánta megtölteni gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek és senki sem ád vala néki. Lukács 15, 16. Jézus példázata a tékozló fiúról örök igazságot hirdet. Közösségi életünknek is izeni, egyéni lelkiismeretűnket is meggyőzi arról, hogy aki elszakad Istentől, annak az élete hamis pótlékok hajszolásába piísztÖt bele. A tékozló fiúnak nem kellett az atyai ház lelki törvénye. Szükségszerűen szorult rá tehát saját maga által alkotott életszabályokra, amelyek sokkal rosszabbaknak bizonyultak az atyai akaratnál. Isten elmellőzött törvényénél mindig rosz- szabb az emberalkotta törvény. Nem kellett neki az otthon sze- retete. Lelke azonban nem élhetett szeretet nélkül. Azt hitte, vágyát kielégíti a cimborák fogadkozása és a futó szerelmi hangulat. Ebből is keserű szájízzel ábrándult ki. Aki Isten szeretetétől szakítja el magát, azt semmiféle emberi szeretet pótléka meg nem elégítheti. Nem ízlett neki az otthon munkája. Eljött aztán az idő, — amikor mindenét eltékozolta —, hogy bizalmát a hivatásba vetette. Munkára vágyott. Azt hitte, emberi méltósága megőrzésével állhat talpra. Aki megölte magában az Isten által parancsolt hivatás hangját, az kapkodó munkájában mindig értéktelen szolgálatot végez. Végül megelégedett volna az otthon kenyerét pótló moslékkal is. Torkát fojtogató könnyek közt eszmél rá arra, hogy a kíméletlen élet még ezt a hitvány pótlékot is megtagadja tőle. Pótlékokon elerőtlenedett lelkűnknek Isten asztalához kell vjsz- sza,jutnia, hányódó, nyomorgó lelkűnknek az Ő atyai házába kell visszatalálnia. Menjünk vissza hozzá mindannyian! WolfLajos. írtak: Dr. Schlili Gyula. Mezőre hív a nyári nagy munka, az aratás. Életet jelent s ezért fontos, fentről jön s azért szent. Isten megnyitja kezét s mi feléje nyúlunk. Ebben rejlik az örök kapcsolat közte és köztünk. Semmi véletlen nem változtathatja meg ezt a tényt, s nem áll hatalmában a legvadabb földi hatalomnak sem, hogy. megs.'iúi.tesse Isten és ember, Atya és gyermek örökké egymáshoz vannak kötve. Ő hatalmas és gazdag, az ember gyönge és szegény. Rá vagyunk utalva s mindenünket csak néki köszönhetjük. Különösen most érezzük mélységesen ezt az igazságot, mikor az érett búzatáblákat szemléljük. Most aratáskor. Istennek felénk nyújtott teli keze az aratás, melyből vehet az ember. Kenyeret, gazdagságot, életet. Hogyan fogsz a munkához? Áhítattal és imával. Szántófölded hullámzó gabonatengerével Isten csodája. Az évenként visszatérő kenyércsoda. Ami néhány hónapon át a csendes barázdákban ment végbtf az Isten hatalmának munkája s irgalmas szeretetének. titkos háztartása. Marokravaló vetőmaggal évre szóló kenyeret adott családodnak. Isten kegyelmének csodája. A világ bölcsesége mást mond neked. Az aratás pusztán szorgalmad eredménye s ügyességednek megvalósulása. Önteltséggel töltenek el ezek a gondolatok -s forradalmi erővel tépik szét a szálakat, melyek Istenhez kötnek. Értelmes lényed természetes gyümölcsének tartod az aratást s könnyelműen, hideg, néma lélekkel indulsz munkádba. Állj meg ember, egy pillanatra szántófölded előtt! Nézz rajta 'végig s kissé gondolkodjál el fölötte. Megszentelt föld, ami előtted fekszik. Atyáid v.erejtéke áztatta, kik előtted művelték. Barázdáiban pedig édesanyád imái pihennek és könnyei, melyeket nehéz munkái között te érted ontott. Rögeiben n1eg Isten megtartó szeretetének hatalma él. Állj meg! Fojtsd magadba bűnös érzéseidet s lépj imádkozva földedre. Istennel fogj kádhoz, őrá emeld szen]£d/*n szándékaidnak, céljaidnak s eredményeidnek Ő az ura. Nélküle semmik vagyunk és semmink nem lehet. Minden, minden az Ő nagy jóságának adománya. Mondd, minden gőgös aggodalmaskodásoddal is mit lendítettél az aratás sikerén? Csak annyit, amennyit Isten az érdekedben jó- iak talált. Se \ többet, sem kevesebbet. Éppen csak annyit, im az üdvösségedet szolgálja. Amit ’ ten ad, hálásan kell fogadnunk. Legyen az szűk aratás, legyen az szegénység, avagy akár az éhínség réme, alázattal hajolj meg Isten intézkedése előtt, mert a kezéből vett nyomorúság is megszentelt magaslat, honnan meglátod az eget. Már kaszákkal állunk a gabona- diilők előtt és még sem mondhatjuk a miénknek. Még ezer és ezer veszély fenyegeti s egy Isten kegyelme nélküli pillanat mindent tönkre tehet. Érzed ezt és tudod. A felhő áldást önthet magából, de ugyancsak a pusztítás ítéletét is. Isten kezében a napsugár életet és halált' jelenthet egyaránt. Az Ű akarata szerint alakulnak a világ történései. Kábultan állasz velük szemben és lelked gyökeréig megrettensz az ilyen történések légkörében felismert tehetetlenséged előtt. » Egyszerre vágyódó félelemmel emeled fel szemed. Istenhez, ki egyedül segít s megmenthet tpged. Ez a vágyódó félelem, mely a leg- odaadóbb istenbízásban nyilvánul,, mint az írás mondja, az életböl- cseség kezdete. (111. Zsolt. 10. v.) Ez a bölcseség nem téved, mikor útirányaid felett dönt és mindig úgy cselekszik, hogy soha ne csalatkozzál fáradozásaid eredményében. F.zz'él a "szent áhítattal indulj most is munkába s készítsd elő imával kaszádat az aratáshoz. Nem tisztán a tiéd, ami előtted fekszik. Isten még sok éhezőnek asztalt: akar vele teríteni. Aratáskor különösképpen a mennyei Atya szolgálatában állunk. Éhez mérten kell munkához fognunk s> azt elvégeznünk. Istennel! S akkor a rendek úgy fekszenek kaszád alatt eléd, mint az özvegyek és árvák imájának arany sorai: Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme. S akkor a kévékből összerakott keresztek, mint ujjak az ég felé mutatnak s mondják: Krisztusban van egyedül szabadulásunk, élet és diadal! Képek a bombázott városokból. A templomba menekültünk és imádkoztunk — írja a miskolci lelkész. .. . Egy pár percig tart a várakozó csend ... Távolról motorzúgás, mely folyton erősbödik annyira, hogy szinte re- megteti az ablakokat. Most robbanás hangzik itt is, ott is. Nem tudjuk, hogy ellenség pusztító bombáitól ered-e, vagy a mi légvédelmünktől. Aztán hamarosan megtudtuk. Itt zúgtak szívállító dübörgéssel a tornyunk felett. Nem láttuk, nem számolhattuk, csak a sűrű becsapódást, robbanást hallgattuk — a templomban, mert oda menekültünk, oda futott, aki tehette a házunk előtti piacról. Lefeküdtünk a padozatra és — imádkoztunk. vMjnóerjki. Itt nem volt különbség. Y I,*U1 * ; - AUA1 a szeretteikért aggódó szívek sírnak fel az Úrhoz: „Tarts meg, mert elveszünk.“ A támadás rövid ideig tartott. Percekig. De milyen eredménnyel! ... Egyházunk központi épületén csupán az ablakok Zúzódtak — ki. Szomorú látványt mutat a szép temetőnk. Messzeföldön hires gesztenyefás bejárata a halál pusztító nyomait tárja elénk. Hatalmas, évszázados fák gyökerestől kitépve és átdobva a másik oldalra... Embernagyságú földtömbök, melleket a bombatölcsérekből vetett ki a robbanás... Sírkődarabok, melyekről nem tudni: melyik sírról kerültek oda!... Jaj, ha ezek a mázsás, súlyos kövek embereket találnak! Szép, stílusos ravatalozónk kapuját a légnyomás bedön- tötte, tetőzetét nem a bomba, ha-
