Harangszó, 1944
1944-07-02 / 27. szám
HARANG SZÓ 1944. július 2, 122. nem „csak“' a rádobott földtömb bezúzta. A sz'ép sétányon járni nem lehet a kidöntött fák, a letépett és rádobált dúslombú gályák miatt. Elhangzóit az Iye: „bíinöK bocs&natara". Piinkösd másodnapján városunk kórházának egyik termében kicsiny közösség' alakult — írja egy lelkészjelölt Nagyváradról. Úrvacsorát vettek. Testi és lelki szenvedések között, fehér ágyak mellett is elhangzott az ige: „bűnök bocsánatára“. Üj élet kezdődhetett. Abban, akiben Krisztus munkálkodik. Megújított életet vártak ők is, Isten kegyelmét, teremtett világának minden alkotását gyönyörködő szemmel néző új életet. Közben az egyik meggyógyult, a másik bennmaradt a kórházban. Aztán történt, hogy bombáztak. A kórházat is. Az a terem nincs már meg. Aki akkor az Ür testét és vérét magához vette, az sem él már. Azok közül, akik a kórházban vol- ' tak, az egyik, hisszük, elkészülve mehetett haza, a másik hálatelt szívvel jött el Isten hajlékába, az épen maradt nagyváradi evangélikus 'templomba. Valahol egy házat telitalálat ért. A romok között emberek dolgoznak. Aztán jön egy nő kerékpáron. Leszáll és beáll dolgozni. Egy embert akarnak megmenteni. Középiskolai tanárnő volt. Másik helyen zokogó asszonyt vezet valaki, gon- *doskodik róla megtudtam, hogy azelőtt sohasem látta. De nemcsak az ember szenved .. Egy tyúkot ásnak ki a romok alól. Két napig volt ott. Semmi baja. Épen maradt gerenda végén egy macska. Mozogni alig tud, száját tátja és nyávogni szeretne, de nem bír. Mondják az emberek, hogy légnyomást kapott. A fák leveleiktől, virágaiktól megfosztva állanak. Csak néhány gally. De hisszük, hogy jövőre újra rügyezni fognak. Mi is kivesszük részünket a megsegítésbe)/, gyógyításból is. Meg-1 mutat juk, hogy él bennünk az egy-| más terhét hordozó szeretet. Jún.8 Miért nem tari&ziauk eddig; is ennyire össze? Templomunk a sértetlen városrészben áll — írja a szolnoki lelkész. Két felnőtt s egy csecsemő halottunk van, több kedves család elvesztette házát s ingóságait. Ezen túl a gyülekezet nem szenvedett. Sokkal erősebben érinti a gyülekezeti életet a nagyfokú kiköltözködés: sokan tanyákra járnak aludni és ünnepelni; aki teheti vidékre költözködik. Lassan kevesebben leszünk a templomban, mint egy szórványistentiszteleterr. Mégis, azt hiszem, mindezek ellenére, nemcsak kárunkra, de mindenekfelett hasznunkra is van Isten próbatétele. Támadás után feljövök az óvóhelyről a családommal; megállapítom, hogy környékünk és templomunk ép, s gondolataim a bombázott városrész evangélikus csalá- dai felé szállanak. Egyelőre tilos a óra múlva azért bejutok valahogyan s legalább a közelebb lakókról értesüléseket szerzek. Porosán, .malterosan, cserepek között, de megvannak s az átélt rémület mellett arcukon mintha az ajándékba kapott élet gyermekes megköny- nyebbülése is ott lenne: hála Istennek, csakhogy így vagyunk. Visszatérek az irodába s most már a helyzet ismeretében kiírom a törzs-- könyvből az összes veszélyben volt területen lakó családokat. Elindulok. Itt törmelékek egy tölcsér mélyén, de nem volt senki otthon; romok, de a szomszéd óvóhelyen voltak; amott beszakadt a pince, de épen kijött az egész család; emitt a tetőcserepeket siratják csupán ... De míg ezeket megállapítjuk, s örömmel szorítjuk meg egymás kezét, önkénytelenül is azt érezzük: miért nem tartoztunk eddig is ennyire össze; miért vagyunk a , jó napokban közömbösebbek egymás iránt? S a szemek valaBombák pusztítása a temetőben. »Békélj meg a te atyádfiával!« (Folytatás.) — Látod-e, János... — A pap remegő kezének hüvelyk- és mutatóujját tartotta kinyújtva. — Ez a két ujj tehet bizonyságot. Ezek tartották Krisztus szent testét és nyújtották feléd. A te- ajkad pedig elfogadta azt. És ugyanezzel az ajakkal szólítgattad a sötétség hatalmát és átkoztad felebarátodat. Hát azt gondolod, keresztyén emberhez méltó az ilyen eljárás? Igen, vagy nem? — Nem, nagytiszteletű úr! — Én- is így tudtam, János. Akkor tehát egy véleményen vagyunk. — Kezét még mindig kinyújtva tartotta. — Most pedig, János, nem vonom vissza a kezemet mindaddig, amíg melletted nem tehet bizonyságot. János újra érdeklődve nézett föl. — Megígérsz-e nekem két dolgot, János? — Mi legyen az, nagytiszteletű úr? — Az első ez: Ezután egyetlen este sem alszol el anélkül, hogy ne kérnél Istentől bűnbocsánatot és erőt, hogy jobb keresztyén lehess. — Hát ha valamelyik este elfelejtem, nagytiszteletű úr? — Ügy ehelyett másnap reggel imádkozol. Rendben van? — Rendben, nagytiszteletű úr. — János a kezét nyújtotta. — Megállj! Még valami szükséges hozzá, hogy öreg kezem melletted tehessen bizonyságot. Megígéred-e, hogy Dániellel kezet fogsz, ha beszéltem veil, jeléül annak, hogy csúnyán viselkedtél és elfelejtetek mindent, ami történt? — Ezt megígérem, nagytiszbeLetű úr. Kezet ráztak. Az öreg pap kezét még egy pillanatra fölemelte. — Ezzel a csúf eszközzel keresztel- ietett meg téged az Isten, János. És nyujtatta neked a -szentségeket. Most Isten ugyanezt a fáradt vén kezet használta fel arra, hogy szövetséget kössön boldogságodra és üdvösségedre. Vigyázz hát, hogy ezt a szövetséget megtartsd. Isten áldjon meg. Most elmehetsz ... Károly-Ágost^jöjjön be — kiáltotta ki az ajtón — és adjatok nekem egy bibliát! Károly-Ágost lépett be, magával hozta Dániel barna, borjúbőrkötéses bibliáját is. Mikor Fridtfeldt becsukta az ajtót, így elmélkedett magában: ha az istentelen embert úgy kezeli, mint valami keresztyén embert, ugyan hogy bánik majd a hívőkkel? — Fridtfeldt, légy szíves, keresd ki a bibliából János mennyei jelenéseit... az utolsó előtti fejezetet... azt hiszem, a 8. verset... lám csak ... úgy ni __ most ted d le a szentírást Károly-Ágost elé az asztalra. Károly-Ágóst, tedd rá az ujjadat a nyolcadik versre. Látod, hol van? — Látom, nagytiszteletű úr — szólt csodálkozva Károly-Ágost —, itt van a lap alján. — Helyes ... Most válaszolj a következő kérdésemre Károly-Ágost: Tudtad-e, hogy a tehén beteg volt, amikor Dánielnek eladtad? Ne válaszolj mindjárt. Előbb olvasd el, mi az a bibliai ige, amelyen rajta tartod az ujjadat. Károly-Ágost a biblia fölé hajolt és betűzve olvasta a következőket: „A gyáváknak pedig és.a hitetleneknek és utá-, latosaknak és gyilkosoknak és paráznáknak és bűbájosoknak és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.“ — Helyes... most tehát láthatod, milyen társaságban köt ki a hazug ember: a hitetlenek, a gyilkosok, a paráznák, a bálványimádók között. Abban a tóban, melyben tűz és kénkő ég. Most tehát, gondold meg és úgy válaszolj nekem: Tudtad-e, hogy a tehén beteg? Károly-Ágost egészen magába roskadt és még kisebb lett. Fekete szakálla alapszínével ellentétben arcbőre egészen sárgás-halvány volt. — Tudtam — súgta., — Hála legyen ezért Istennek — szólt a pap. — így van a lelkednek reménysége. Most tehát tisztázzuk ezt a kérdést: mi lesz az, amit mindenekelőtt tenni fogsz? — Bocsánatért esdeklek Istenhez — súgta Károly-Ágost, fel sem nézve. t— Jól van. És aztán? — Mintha házi kihallgatás alkalmával kérdezné a pap. — Visszaadom a pénzt. — Kitűnő. Hát aztán? Az útolsó lépésre nehezen szánta rá magát Károly-^gost. Valósággal verejtékezett bele. Nem is tudta kimondani. — Úgy látszik, segítenem kell, bár magad is megmondhattad volna. Dánieltől bocsánatot kell kérned. Kész vagy-e erre? — I... i... igen... — remegett egész testében Károly-Ágost. Fridtfeldt Végtelen részvétet érzett irányában. Ez valóban bűnbánat volt. — Isten áldjon meg téged, Károly- Ágost-, most örülnek a menny angyalai, mert hazatalált egy eltévedt kis .testvé- íük. Eredj hát haza a pénzért, közben beszélek Dániellel. Az ajtó kinyílt, majd megint becsukódott. Dániel sápadtan, zánkózottan állt a szoba közepén. Arcáról letörölte a vért, — Téged ugyan csúnyán becsaptak, Dániel — szólt az öreg pap. Majd szünetét tartott. — Minden elrendeződik majd. Dániel megfepődve nézett fel. — Károly-Ágost mindjárt itt lesz és visszaadja a pénzedet. Most ment érte. Dániel arca szemmel láthatólag felhogy azt mondják: ezentúl mindig; testvérek akarunk maradni... Rettenetes árat kell fizetni érte, de többet imádkozunk, s talán közelebb kerül látogatásokon és testvéri kézfogáson keresztül lelkész és gyülekezet, mint máskor. S a sok ijedtségszülte imádságból Isten kegyelméből Igéjének meghallgatása, megtérés és engedelmes élet is lehet... Érzem, hogy sokkal többet kellene tennünk. Egész életünknek cselekvőbb, szolgálóbb életté kellene válnia. így kell imádkoznunk: Jövel Szentlélek Isten. Cselekedő, hogy e keserves idők, amelyek e világ bűne és a mi bűneink miatt reánk szakadtak, ébresszenek fel s hozzák el az igaz megtérés idejét hozzánk. A többit akkor nyugodtan reábízhatjuk az Orra. As otthon drága útra valója. Ylönen Reino finn lelkéss érdekes találkosása elhurcolt gyermekekkel. Ylönen Reino, kinek írásait többször közölte már a Harangszó, a Református Híradó szerkesztőjéhez írt levelében tanulságos beszámolót küld, melyből az alábbiakat közöljük: ' Nemrégen hazaérkeztem a hosz- szú útról Fehéroroszországból. Ott jártam az inkeri finn gyermekeket ' felkeresni. Az út nagyon veszélyes volt, mert sok partizán volt arra, Végre megérkeztem egy kis városba, ahol először nem tudtak senr- mit . sem a finn gyermekekről. Végre találkoztam egy orosz emberrel és kaptam egy orosz névsort, melyben kétszáz név volt. Abban találtam 10 finn nevet. De. hol vannak ezek a gyermekek? Mesz- ^sze-messze falukban, ahova lehetetlen volt elmenni. Mit csináljak? Végre találkoztam egy görögkeleti lelkésszel, aki megígérte, hogy a gyermekeket felkeresi. Elment, de partizánok miatt nem találkozott a gyermekekkel. Isten azonban megsegített bennünket. Egy harci csoport elpusztított egy éjjel egy nagy partizántábort és azderült. — Kezet is nyújt majd neked annak jeléül, hogy bocsánatodat kéri. Elfogadod-e kezét és a pénzt és elfelejtesz-e mindent? — Szívesen! — szólt Dániel. — Ezt nem is álmodta volna. — így tehát tisztáztuk ezt a kérdést és te megkapod a jussodat. Ez helyesen is van így. De van még valaki, aki téged csúnyán becsapott. És ebben az esetben sokkal nagyobb összegről van szó. Ezt a kérdést is tisztázni kell, hogy itt se károsodjál. Dániel értetlenül nézett fel. — Látöd-e, Dániel, hétfőn nagy tanácskozás volt a mennyekben, éppen olyan módon, amint azt Jób könyvében olvassuk. A jó Isten azt mondotta: a vádló az utóbbi időben annyi panaszt emelt egyik ödesjői szolgám ellen, Kogv próbára kell őt tennem, hadd lássam meg, mennyi igazság van abban a vádban, hogy ő a pénz bolondja; vastag takarékkönyv után vágyódik és minél több hízott állatot szeretne istállójában !áF ni... Erre Isten eléje küldött egy szegény zsellért, aki egy kis takarmányt akart vásárolni tőle. Isten így szólt angyalaihoz: Most majd megláthatjátok, hogy az én szolgám becsületes és hűséges. Olcsón odaadja szegény társának a takarmányt. Azonban a vádoló is útjára indult és még idejében ért el Vánne- bergába, belépett a házba, leült, az ablaknál és ezt súgta: Ne légy qstoba, Dániel! Ha nem tud takarmányt venni, ak=- koriéi kell adnia a tehenét és nem minden nap lehet ilyen tehenet ezért az árért kapni ... Nagy várakozás támadt a mennyben és minden angyal kíváncsi volt, hogy a vánnebergi Dánielt be tudja-e csapni legnagyobb ellensége . .. Nos, Dániel, hogyan is volt ez a dolog? Be engedted csapni magad?
