Harangszó, 1944
1944-02-20 / 8. szám
Türelem. „A háborúságban tűrök ... legyetek.“ Róm. 12, 12b. „Háborúság — háború“, — bizonyos, hogy ez a két szó nem azonos jelentésű, de azért a fönti ige joggal alkalmazható a mi időnkre is, ijyen formán: „A háborúban és háborús időkben tűrök legyetek!“ Mert a háborús időkben is a türelem, a bajoknak eltűrése a legfontosabb. Nem úgy áll tehát a dolog, hogy s -toéltoréii&z ^sg-sz4&?-é*ges: pénz, pénz és harmadszor is pénz. Sokkal inkább szükséges a háború győzelmes befejezéséhez is a türelem, türelem és harmadszor is a türelem. Olvastam valahol ezt a mondást: „...Mi bizonyos a győzelemről, ha nem a türelem!?“ Éhez hozzá fűzhetjük, hogy a Krisztus követéséhez elengedhetetlenül szükséges a türelem gyakorlása, hogy a Krisztusban bízókat csodálatos türelemre képesíti a Benne való hit. A türelmetlen, ideges viselkedés ártalmára van mindenkinek, viszont a türelem áldás mindenki számára. A mi időnket — sajnos — minden inkább jellemzi, csak nem ez a türelem. Nemcsak attól irtózik a mai átlagember, ami nagy próbatételt jelent hite és türelme számára, de nem akarja eltűrni még azt sem, ami elemi kötelessége. Pedig ezt követeli nemcsak a közérdek, hanem az Isten is: „A háborúságban tűrök legyetek!“ A keresztyén türelem a Krisztus- hitből táplálkozik. Nem kényszerű beletörődés az valamibe, hanem gyermeki elfogadása Isten szent akaratának abban a meggyőződésben: „Mind jó, amit Isten té- szen...“ Ebből azonban következik, hogy nemcsak az egyeseknek, de magának az Egyháznak is kell magát gyakorolnia ebben a türelemben. A .tűrő Egyház“ bizonyságtételére vár ma a világ. Hirdesse azért az Egyház: „A háborúságban tűrök legyetek!“ De tegye hozzá ezt is: „Azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahoz a dicsőséghez, mely nekünk megjelentetik.“ Róm. 8, 18. Dr. Deák János. 4 A legnagyobb nemzetnevelési vállalkozás. Valami megfelelő címet kellett keresnem a magyar leventeintézményről Írandó soraimhoz. Semmiesetre sem túlzás az, amit találtam, mert mindenkinek, aki tények birtokában következtetni tud, meg kell látnia a leventeintézménynek, a magyar történelemben soha elő nem forduló nemzetnevelési vállalkozásának páratlan nagyságát. A „levente“ szónak sok keserű -AwJáke~-éJ~.«p.é? a7okhap. akit összeomlás utáni időben elinduló leventemozgalomnak első kísérleti alanyai voltak. Az ifjúság neveléséhez mit sem értő, csak halvány katonai emlékkel rendelkező vezetők kezében a levente túltett a katonai újonc kiképzés sokat emlegetett keserű tapasztalatain is. Sok kellemetlen emléknek lett okozója a leventemozgalom hőskora. Csodálkozni azonban nem lehet ezen a tényen azért, mert minden az életben helyet kérő, nagy igényeket magában hordozó mozgalomnak át kell menni gyermekbetegségeken. Idő kell ahhoz, hogy megtalálja módszereit, szavait és eszközeit. Ma már úgy beszélhetünk a leventeintézményről, mint amely megtalálta helyét a magyar életben és határozott, céltudatos munkával igyekszik betölteni hivatását. A leventemozgalomnak új kora az 1939. évvel kezdődik. A törvény intézményt csinált belőle azáltal, hogy lerakta kereteit, meghatározta célját, kijelölte útját. Ettől kezdve a magyar ifjúság egészének törvényes irányítójává és nevelőjévé lett. Ez a négy év, ami már ebben az új formájában mögötte van, minden kételkedőt meggyőzhetett afelől, hogy tényleg a leventeintézmény a legnagyobb nemzeti vállalkozás a magyar jövendő érdekében. Üj embertípus kezd kialakulni általa, amely világosabban látja feladatait és nagyobb adottságokkal rendelkezik az*bk megoldására. Mindenesetre még 20—30 esztendőnek el kell múlnia, amíg e hatalmas és minden ifjúhoz elérő intézmény munkájának eredménye az élet egész területén érvényesül majd. Messze vezetne az intézmény részleges bemutatása. Néhánv íronIrta: Erős Sándor. dolatot azonban mégis le kell rögzítenünk, hogy minden evangélikus ember tudja azt, hogy nem időpazarlás az, ha ifjúságunk leventébe megy, hanem tőkegyűjtés, amelynek kamatait nemcsak a csa- iád, hanem a nemzet, az egyház is elvezni fogja. A leventeintézmény célja, ahogy ezt az 1939. évi II. t.-c. ximondja: valláserkölcsi alapon nyugvó katonás, hazafias nevelés. Ez a mondat az a fundamentum, ~amelyré~az'"inffz- " mény egész tevékenységét felépítette. De itt mutatkozik meg az a különbség is, ami a más külföldi ifjúsági mozgalmaktól elválasztja. Nem politikai és nem világnézeti alapon, hanem pozitív keresztyén alapon végzi munkáját. És ebben a vonatkozásban van minden biztosíték arra nézve, hogy a leventeintézmény minden politikai és világnézeti változást kibír s valóban olyan munkát végezhet, amelynek eredménye bensőségesebb és tartó- sabb családi életben, tettekben megmutatkozó, áldozatokat vállalni tudó hazafiságban, komolyabb és hűségesebb egyháztagságban mutatkozik meg. Istent, a vallást nem hagyja ki tehát munkájából a leventeintézmény. A vallás és az erkölcs erőinek minél akadálytalanabb érvényesítésével igyekszik elérni feladatát. Ezt a tényt nem szabad lebecsülnünk. Tényleg megáll az a vélemény, hogy a magyarság boldogulása és boldogabb élete igen nagy százalékban attól függ, hogy mennyire tudja a leventeintézmény vállalt feladatát teljesíteni. Annak igazolására, hogy a leventeintézmény a keresztyén alapot nemcsak díszül használja, hanem egészen komolyan törekszik arra, hogy elvei tényleg érvényesüljenek is, — álljon itt néhány tény. Elrendeli az idézett törvény végrehajtási utasítása, hogy 1. a levente köteles vasár- és ünnepnapokon vallásfelekezetének isten- tiszteletén résztvenni, 2. minden esztendőben húsvét előtt csendes óra tartását rendeli el. (Az elmúlt évben közel egymillió ifjú vett részt ezeken az alkalmakon.) 3. A leventeintézmény legfelsőbb vezetőségében megszervezte a ,.Le!készi Alcsoport“-ot, amelynek 2 római katolikus, 1 görög katolikus, 1 református és 1 evangélikus lelkész tagja van. Ennek a szervnek kötelessége gondoskodni a valláserkölcsi elvek érvényesítéséről az egész intézményben és az ellenőrzést e tekintetben gyakorolni. 4. Megszervezte az ú. n. polgári leventelelkészségeket azáltal, hogy a leventeparancsnokságok mellé a keresztyén egyházak hivatalos képviselőt kúi'anétteK a vaiia\'€rk\}Jcsí nevelés végrehajtása céljából. 5. Kiadta a „Leventeifjúság lelki gondozása“ és „Segédlet a leventeifjúság valláserkölcsi neveléséhez“ című kiadványokat, amelyek elvi és gyakorlati szempontból szolgálják a leventeintézmény keresztyén vallásos és erkölcsi törekvéseit. Természetes az ezek után, hogy az összes keresztyén egyházak, így a mi evangélikus egyházunk is* minden erkölcsi támogatást megadnak a leventeintézménynek, hogy minél teljesebben végezhesse szolgálatát a magyarság érdekében. Természes az, hogy az egész élet területén mutatkozó, új életformát jelentő eredménye még mindig bimbóban van. Hiszen munkája eredményének teljes kibontakozásához időre van szüksége. Az ilyen nagy igényekkel fellépő berendezkedésnek sok ellenállást kell legyőznie a felnőtt társadalomban és az ifjúság oldaláról is. Annyit azonban el lehet ma már mondani, hogy a sokrétű, az ifjúság testi, szellemi és lelki fejlődését őszintéit szolgáló intézmény már meghódította az ifjúságnak és felnőtt társadalomnak legnagyobb részét Természetesen vannak még fogyatékosságok. A jól elgondolt tervek megvalósulásának sok akadályá van. Egy ilyen nagy akadály a vezető-kérdés megoldásának a természetében rejlik. Sok idő kell ahhoz, amíg a minden tekintetben megfelelő, feladatát fölényesen megoldani tudó vezetői kar állhat az intézmény rendelkezésére. De idő kérdése ez is. Az elmondottak alapján méa nem is kell tárgyilagosnak lenni annak megállapításához, hogy a leventeintézmény a lehetőségek teljességét hordozza magában nemzetünk bnjnnni.it illetően. NekiinÜ Laptala jdenos: Daaántáli Lather SsóvetaéJ. Mefjcleaik aiiadea vasáram?. Beolvadt lapok: JftfJetek éahozzáas, Felvidéki Latker, Lelki Harmat. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben Főszerkesztő: SZABÓ JÓZSEF Felelős szerkesztő: LUKACS ISTVÁN Szerkesztftség és kiadóhivatal: Gyór, II., Petőfi-tér 1. Telefon: 17—91. Pestatakarékpénztári csekkszámla: 30.526. 35. évfolyam. 1944. február 20. 8. szám.
