Harangszó, 1944
1944-02-20 / 8. szám
36 HARANG SZÓ 1944. február 20. pedig, akik (teljes szívvel és lélekkel adottságaink alapján a magyarság jövőjét építjük, a legnagyobb reménységgel és bizalommal kell viseltetnünk az intézménnyel szemben. Ezen túl pedig minden erőnkkel támogatnunk kell, hogy célját, a szebb és boldogabb magyar jövendő érdekében minél teljesebben valósíthassa meg. Hisszük, hogy ez a nagy vállalkozás a legnagyobb eredményeket hozza népünk holnapja számára! Örömmel olmisiulf. a „Harangszó“-ban Bácsi Sándor cikkét. Nagy szükség volt erre, minden sorát helyeseljük. Szerintem úgy lehetne gyökeresen megoldani ezt a kérdést, hogy minden mozidarabot a legszigorúbb bírálatnak vetnének alá, s a meg nem felelőt ne engedjék előadni. A bíráló bizottságban egyházi emberek is legyenek, városiak és vidékiek iS. Szerintem nagyon furcsa megengedni olyan darabok előadását, melyek megmételyezik a lelkeket, s aztán ostorozni a közönséget vagy ifjúságot, hogy miért nézi meg. Először is míg nem látta valaki, a címe után nem tudja, milyen s ha már megnézte, késő. A megjelenő mozibírálatnak meg kellene előzni az előadást. Azt mondani sem kell, hogy a falu vezetőségének, a nép nevelőinek milyen segítségére van a mozi. Szép hazánk tájait, a különféle népviseletet, népszokásokat a népdalokkal együtt, népművészetet stb. mind a moziban láthatná és hallhatná az ifjúság. Gondolok az irodalmi és zenei szörnyűségekre is, mivel a népet szórakoztatják. Hála Istennek, a ponyvairodaimat igyekeznek kiszorítani az olcsó kiadású művek, így megvan a mód rá, hogy minél többen hozzájussanak a nemes olvasmányhoz. Nagyon helyes, hogy újabban ismertetik az újonnan megjelent S&HyVÉKtk' s ieifÜVTä'R' Tä“ á“’Tigyéfméf.' (Harangszó Naptár, Ev. Élet.) Zenei téren is vannak bajok. Írja Bácsi Sándor, hogy az értéktelen muzsika „alaposan elintézte a falu magyar fülét“. Szomorú, de így van. Bartók és Kodály még talán idejében fogtak hozzá a veszendő kincsek megmentéséhez. Most még a? van hátra, hogy közkincs- csé legyenek újra ezek a szép népi dallamok, hogy az „elrontott fülek“ újból halljanak s figyeljenek és megszeressék őket. Sokkal jobban kellene terjeszteni ezeket, a nép is hozzájuthasson. Ádám Jenő is tanítja s több művészünk szívesen énekli őket a rádióban. De még kevés helyen énekli az ifjúság. Ott van még a népművészet, népi hímzések. Milyen nehéz eredeti szép mintához jutni, ha valaki kézimunkázni akar. Sokszor megütköztem egyik-másik kézimunkaúj Ságban megjelent hímzésmintán stb Látja az ember itt-ott, hogy nehéz, fá radságos munkával sok anyag felhasz nálásával hímeznek lányok-asszonyok íz léstelen mintákat, mert valamelyik üz letben ezeket mutatták nekik. Minden kinek nem lehet oly fejlett ízlése, hogy meg tudja ítélni, mi az igazán szép, kü lönösen tervezni, rajzolni kevesen tud nak, rábízza tehát magát másra, az üz letre stb. Szomorú, hogy a nép sok helyen elhagyja az ősi szép kézimunkát, népviseletét meg felcseréli ízléstelen vásári holmival. Mindezeket azért mondom el, mert a népért, úgy érzem, a vezetőség a felelős, fáj is mindig, ha a népet, ifjúságot, asszonyokat okozzák valamiért s éppen ezért úgy érzem, hogy a legszigorúbb ellenőrzésre van szükség nemcsak a színház-mozinál, irodalom és zenénél, hanem kívánatosnak tartanám még a kézimunka újságok, üzletek, elönyomdák ellenőrzését is. Ne lehessen ízléstelen dolgokat kapni, ne „magyaros“, hanem magyar mintákat tartsanak. Jó lenne mindezekre az illetékesek figyelmét felhívni. Baráth Józsefné. Szórványokból. Minden lehetséges a hívőnek. Munkácaon Túróczy püspök felavatta a Kárpátaljai Missziói Kürzet parochláját és gyülekezeti házát. Tavasz óta szorgos építőmunka folyt a munkácsi kicsiny templom mögött. Előbb csak utcagyerekek állták körül kíváncsian a szekereket, amint lerakták a súlyos termésköveket. Később, amikor már az alapzatot ásták, megálltak a város polgárai is, hogy vájjon ki tud építtetni a mai nehéz időkben. Napról-napra gyorsan haladt a munka. A gyülekezet lelkésze: Józsa Márton elmondta nekünk, hogy maga is csodálattal nézte, mint válnak valóra egymásután az álmai. Előbb csak azért imádkoztak, hogy egy kis földszintes, féloldalas épületet tető alá tudjanak hozni, csak úgy nyers falakkal. Az álmok aztán vakoláshoz, ajtó-ablakokhoz, padlózathoz fűződtek, s íme a tervek bővültek. Emeletessé nőttek a falak s a szekerek egyre hordták az épületanyagot. Egyre magasabbra emelték az állványokat s egyre feljebb húzták a maiteres vedreket. Hogyne, hiszen a hit emelte a falakat s Isten nem engedte, hogy megszégyenüljenek. Amikor most febr. 2-án Túróczy Zoltán tiszakerületi püspök ünnepélyesen felavatta s átadta szolgálatának az épületet, a kárpátaljai misszió három várme- gyényi területéről összesereglett hívek csodálattal szemlélték, mint lett az első igénytelen kis tervekből emeletes gyülekezeti ház lelkészlakással, gyülekezeti teremmel, vendégszobákkal s rieljesT berendez " zéssel. A zsúfolásig megtelt gyülekezeti teremben valamennyien éreztük, hogy letagadhatatlan bizonyítékát kaptuk Istentől ezen igének: minden lehetséges a hívőnek. (Márk 9, 23.) Túróczy püspök beszélt erről az igéről. Sokan vélekedtek úgy — mondotta —, hogy lehetetlen a parochiaépítés. Komoly megfontolás alapján mondták, hiszen sem anyag, sem pénz nem volt s az írás is azt mondja, hogy aki tornyot akar építeni, végezzen előbb számadást. Két ember volt a gyülekezetben, akik mindent erre az igére tudtak bízni: a lelkész és a felügyelő. Nekifogtak, mint fecske a fészekrakásnak. Irreális, fedezettel nem rendelkező számításokkal, de tudva, hogy van gondviselő Atya. Az anyagot is letette Isten valahol Kárpátalján, szerteszórva. Csak össze kell gyűjteni. így szedtek ők össze mindent a maguk kezével, szinte darabonként. Ezért ez a ház hitből épült. De .a hitért épült. Bizonyságául a szavát tartó Istennek, hogy az emberek hite erősödjék. A mai időkre szóló bizonyítékul. Amikor bombaszőnyegek alatt városrészek omlanak össze szerte a világon, Isten a hitért építtetni tud. Jövőjét az biztosítja, ha hű marad hivatásához. Hiába van minden vagyona egy gyülekezetnek, ha hite elfogyott. A felavató istentisztelet után díszközgyűlés keretében Molnár József felügyelő számolt be az építkezésről. Szavain keresztül a számok bizonyságtétele csendült meg. A munkácsi gyülekezet számára évtizedekre visszamenő vágyainak beteljesülése ez a nap — kezdte beszámolóját. Az építkezésben azzal a 20.000 P-vel indultak, melyet telekeladás folytán kaptak. Amikor megkezdődtek a munkálatok, kár- pátaljaszerte megindult a hívek adakozása. Buzgó támogatók akadtak s néhány hónap alatt 85.000 P-t adtak ki a munkálatokra s ma 200.000 P-t érő emeletes épület bizonyítja, hogy minden lehetséges a hívőnek. Hosszú névsorban állíthatnánk össze a támogatókat, egyeseket és közületeket. Hadd nevezzünk meg néhányat a legjelentősebben támogatók közül. Tomcsányi V. Pál, Molnár József, Katapán Ottó, Kul- mann Károly, dr. Schnitz Sándor, Légy csendes szívvel! Ha nemes vágyad, emberi erőd a gond bástyáján majd kudarcot vall, ha otthonodban, szobád csendjében, imádság közben, a sors rádrivall: légy csendes szívvel! Ha kiscsaládod tűzhelye körül sok apró ajak repül a csókéF ... s te mosolyogva, könnyezve látod, hogy hitvesednél kicsi a kenyér: légy csendes szívvel! Ha templomodból, az Clr házából egy testvér eltűnt, s nagyon hiányzik. és te jól tudod, hogy a bűntanyán, a sátán mellett vígan kártyázik: légy csendes szívvel! Ha körülötted minden rombadőt, s bölcsőktől indul a bús gyászmenet és a halálnak zord csataterén özvegy kísér majd új özvegyeket: légy csendes szívvel! A porból újra szilárd anyag lesz, apró kövekből hatalmas templom. Romokon egyszer új élet fakad, ha az Ür mondja: ébredj, akarom! Légy csendes szívvel! Halk imádkozó, tiéd a holnap: ország, hatalom, örök dicsőség. Kereszthordozó hű vitézeit a próbák után megáldja az Ég! Légy csendes szívvel! Gerencsér József. A Harangszó a betegek között. Nagytiszteletű Szerkesztő Űr! A Harangszó közel fél esztendeje végzi már építő munkáját betegeink között.- örömmel látom és figyelem, hogy milyen kedves vendég azok számára, akiknek elhelyezem a kórterem asztalán. Ezt az éhséget tapasztalni valóban öröm. — Abból a csekély összegből, amely a múlt év szeptembere óta az offertóriumokból összegyűlt, 10 P-t juttattam a Harangszó Szerkesztőségének. Ez a fillérekből kikerekedett ösz- szeg nem nagy, de mégis a legnagyobb azok között, amelyek hasonló céllal szétosztásra kerültek. Amikor hálás köszönetemet fejezem ki az eddigi küldeményekért, ugyanakkor biztosítom a Nagytiszteletű Szerkesztő Urat, hogy a lapokat nem küldték hiába. S egyszersmind kérem is, hogy szíves és nagylelkű támogatásukkal továbbra is legyenek segítségemre. Újvidék, 1944. I. 20. Szolgatársi szíves üdvözlettel: Sárkány András ev. tábori lelkész. vitéz Őry Ferenc. Isten kezében engedelmes eszközök voltak ők, hogy a hit gyümölcse erősítse s összefogja Kárpátalja evangélikus szórványnépét. Külön meg kell említenünk Józsa Márton m. s. lelkészt, akiről a legjellemzőbb, hogy mindenütt lehetett vele találkozni Kárpátalján. De üresen sohasem találkoztam vele. Hol egy kiló szeg volt a táskájában, hol egy kályhacső a hóna alatt, hol egy téglakiutalás a zsebében. így hordta a szalmaszálakat a gyülekezet fészkéhez. Isten pedig Kelet-Kárpátalja evangélikus szórványnépe között szállást talált magának. Koren Emil. Díakomssza-felvétei. Mindig sok a tennivaló az egyházban. Most a háborús viszonyok közt különösen sok. Megnőtt a • nyomorúság s ez a szeretet szolgálatát várja. Isten keresi azokat, akik készek erre a szeretetszolgálatra. A győri Evangélikus Diakonissza Anyaház minden évben egyszer megnyitja kapuját azok előtt, akik az Űr szolgálatának akarják szentelni életüket. k makonissza-növendékek közé felvehetők 20—30 éves hajadenok és gyermektelen özvegyek. A felvételért folyamodni kell. A kérvény március 15-ig küldendő be Címzendő az Anyaházhoz és mellékletei a Awve¥Rtr7<JlR:~'a“r a lüiyafnoäö äftal TIT önéletrajz, b) keresztlevél, c) a szülők, vagy a gyám beleegyező nyilatkozata, d) az utolsó iskolai bizonyítvány, e) let m készi bizonyítvány (külön zárt borítékban), f) orvosi bizonyítvány az illetőnek testi épségéről és egészségéről. Az ösz- szes iratok egyházi belkezelésre bélyegmentesek. A folyamodványokat a diakonisszaválasztmány bírálja felül s a jelentkezők április 1-ig kapnak értesítést. A tanfolyam teljesen ingyenes, csupán a ruházkodásról köteles az illető maga gondoskodni. Lakásuk az Anyaházban van. A tanfolyam bevégzése és a próbaidő eltelte után egy, esetleg két év múlva történik meg a nővérré való felvétel, mely mindig külön elbírálás tárgyát képezi. Közelebbi felvilágosítást szívesen ad az érdeklődőknek Lukács István lelkész, a Diakonissza Anyaház igazgatója. (Győr, II., Ráth Mátyás-tér I., II.) A HarangsxóaaSc új elöfixetöket gyűjtöttek : Blatniczky Jenő Cinkota 6, Tóth Sándor Mezőlak 2, Tét I, Tolnai Ferenc Nagy- veleg 1, Tanítói Hivatal Nagygeresd 1, Tanítói Hivatal Jákta 1, Reichert János Kötcse 1, id. Loós József Nagykanizsa 1, Buthi Dénes Enying 2, Göcze András Kemcnesmagasi 1, Szalay Sándor Farad 1. Domer István Sopronnémeti 2, Oberndorf Henrik Váralja 1, Szekeres Sándor Bönyrétalap 1, Lelkészt Hivatal Pécs 1, Svendor Zsigmond Zaleűstvánd 1, Pálmai József Dad 1, Lelkészi Hivatal Debrecen 1, Mikó Józsefné Soltvadkert 1, Pálfi Mihály Beled 1, Cséri Lajos Dombóvár 4, Kovács Gyula Budapest 2, Nagy Sándor Ajka 1, Borsai György lrsa 1, Horváth Dezső Kővágóőrs 1, Mód László Tét 1, Szenes István Újpest 1, Lie. Fizély Ödön Somorja 1, Belopo- toczky Lajos Balassagyarmat 1, Oberndorf Elek Mohács 3, Kertész Lajosné Rákospalota 1, Balikó József Liszó 1.
