Harangszó, 1944
1944-06-04 / 23. szám
35. évfolyam. 1944. június 4. ------.------------2 3. szám. Főszerkesztő: SZABÓ JÓZSEF JBBBRMPO'W * IHH 1 IMI I —IIIIIIHI w II I "III 1X1 III ■! w Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben Szerkesztő-bizottság elnöksége: D. KAPI BÉLA, D. RAFF AY SÁNDOR, TŰRÓCZY ZOLTÁN, KUTHY DEZSŐ püspökök. Felelős szerkesztő: LUKÁCS ISTVÁN Laptalafdonos: Dunántúli Luther Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Beolvadt lapok: Jöjjetek énhozzám, Falvidéki Luther, Lelki Harmat. Telefon: 17—91. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.526. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Győr, II., Petőfi-tér 1. Hiszek. Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen ki- kutathatatlanok az ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő útai! Római levél 11, 33. Egyáltalában nem véletlen, hogy Szentháromság vasárnapja az egyházi év ünnepes felének utolsó ünnepe. Ez ünnep arra hivatott, hogy visszatekintsen a három ünnepkörre, az Atya szeretetét, a Fiú feltámadását és a Szentlélek kitöltését hirdető karácsony, húsvét és pünkösd ünnepeire. A hívő keresztyén pedig még ennél is továbbmegy. Az apostol idézett szavaival leborul' Szentháromság vasárnapján a háromságos egy Isten előtt. A tudásában bízó és értelmére büszke ember, mint mindig, ezen az ünnepen is elkezd okoskodni. Kezdi feszegetni a Szentháromság titkát. Miért? Előbb meg akarja érteni, hogy el tudja hinni. Többféle magyarázatot ismerünk. 9 Néhányat elsorolunk. Tenyerembe cseppentek három vízcseppet. összemarkolom. A háromból egy lesz. Ez a Szentháromság magyarázata. Egy másik, az elsőnél már komolyabb magyarázat. Az Isten szeretet. A szeretet nem lehet meg tárgy nélkül. Hogy Isten szereteté- nek tárgya legyen, meg kellett osztania magát. így született a Fiú. Hogy a kettő újból egyesüljön, van szükség a Szentlélekre. — Ilyen és ezekhez hasonló magyarázatokkal többször találkozunk. E magyarázatok azonban mind emberi okoskodások. Az emberi elme végességénél mind meg is rekednek'. Pedig Isten gazdagságának mélysége kikutathatatlan. Ali a tanulság mindebből? A Szentháromságot nekünk nem megértenünk és magyaráznunk, hanem hinnünk és imádnunk kell. A hitetlennek hiába magyarázod nemcsak a Szentháromság titkát, hanem magának Istennek létét is. A hívő lélek pedig nem akarja Istent boncoló asztalra teríteni, hanem leborul előtte és imádja. Szentháromság vasárnapján nekünk csak egy imádságunk lehet: az apostoli hitvallás szava: hiszek. Dr. Győrffy Béla. Vallá^íanbQl — Jeles. Irta: Nagy Miklós. Minden ember állandóan ítélet alatt áll! Itt a földön bírói székekkel vagyunk körülvéve. Lám most is! A hirtelen bezárult iskolai évvel a tanáriszobák zárt ajtói mögött megtörtént a döntés. Szent esküvel megkötött lelkiismeret és a magyar ifjúságért önmagát elégető szeretet írást jegyzett a tanulók leckekönyvébe. Több mint' 250 000 magyar diák szorgalmát, tudását, magaviseletét és egyéniségét bírálta meg tanárainak szeme.- Elhangzott az ítélet! Volt, aki lelkendezve, volt, aki szepegve vitte haza megpecsételt „sorsát“. Ilyenkor lehet olvasni kis polgáristákról, akik egy négyes miatt „világgá bujdostak“ s akiket persze már a szomszéd falu határából hazabijtat a kakastollas csendőrjárőr. Ilyenkor lehet hallani szülőkről, akik kéretlen-kelletlen vastag gorombaságokat vágnak a tanárok fejéhez, lehetőleg mégis úgy, hogy az illetékeseknek valamiképpen a fülükbe ne jusson, mert hiszen abból baj is lehetne. íme nemcsak a diák ítéltetik még — törvény elé kerülnek a tanárok is! Azután sok baj szokott lenni ilyenkor az egyes tantárgyakkal is. A titkos és önjelölt közoktatásügyi miniszterek, a hasonsorsúak élénk helyeslése mellett, ilyenkor mondják el prógrammbeszédüket: mit kellene tanítani, — hogyan is kellene tanítani? ... Hanem közöttünk most mégis másról essék szó! Minden leckekönyv legelején ott díszeleg első' tantárgyként: Hit- és erkölcstanból: ? ? ? Ez a legelső „tantárgy“. Azért aztán itt szokott kezdődni a megütközés, meg a botránkozás. Ha „jeles“ a vallástani osztályzat, akkor nyomtalanul, szótalanul még csak át lehet siklani' felette, de ha már csak „jó“, akkor redők- be ugrik a homlok, szúrós tekintetté torzul az arc — s ha „elégséges“, — akkor meg már hók bizonyos, hogy a hitoktató a bűnös. Kemény, megdönthetetlen „igazsá- . gok“ csattannak fel: „Abban sincs szeretet!“ — „Gyűlöli a fiamat!“ — „Elvadítja egyházától, vallásától!“ „Templomba se járok többet!“ ... Sőt a múlt télen még a harctérről is kaptam levelet egy „elégséges“ miatt s a levélből aláhúzottan meredt rám a fenyegető kérdés: „Hát ezért küzdünk mi a keresztyén papok országáért!?“... k No, tudom ám, hogy ezt a sok fenyegetést nem szabad olyan halálos komolyan venni. Hol a hideg, hol a meleg kiszívja az emberekből elhirtelenkedett felbuzdulásaikat.. Annyi azonban bizonyos, hogy hiba van a vallástani osztályzatok megítélése körül! „ Sok evangélikus szülő azt szeretné, ha „az az átkos protekció“ érvényesülhetne legalább a vallás- tanr osztályozásnál. A kúrátor fia, a presbiterek gyermekei, a hűséges íemplombajárók fiai és leányai, „a nagy egyháziadót fizetők“ tudásra szomjas gyermekei — mi mást kaphatnának vallástanból, mint „jelest“ — szüleik érdemére való méltányos tekintetből?... S ha nem azt kapnak, akkor nyomatékosan hangzanak az ismert fenyegetések! Sok szülő leikébe belerozsdásodott az a felfogás, hogy vallástanból, ha csak valamit is tud a növendék, akkor már „jeles“ dukál neki, ha semmit sem tud, a kettest akkor is meg kell neki adni. Meg kell neki adni csupa szeretetből, s sze- retetből hazudjunk is, ha kell. Mondjuk rá csupa szeretetből a fehérre azt, hogy fekete, a nemtudásra mondjuk rá, hogy egyenesen nagyszerű, meglepő és elragadó — tudás! Mások meg lebecsülik a vallástant. Amolyan potya-tantárgynak minősítik. A hittant a szépírás tudományával akarnák egy színvonalra hozni. Ilyenkor a haragos apa így dorgálja fiát: „Még vallástanból sem tudtál jelest szerezni, hiszen annak tanulás nélkül is a kisujjadban kellene lenni!... Szégyen, gyalázat!“ ... A hitoktató-lelkész meg esküt tesz, hogy tiszte teljesítésében sem ígéret, sem fenyegetés, sem semmiféle emberi tekintély által magát megakadályozni nem engedi. Isten őtet úgy segítse! Hogyan lehetne ennyi kívánságnak eleget tenni?... Jól jegyezzék hát meg a szülők, hogy a vallástani osztályzat a diák tanulását, a diák tudását minősíti és nem a szülők egyháziasságát, vagy a gyülekezetnek tett szolgálatát. Egynázunk jövendője érdekében kötelességünk lelkiismerttc» es igazságos osztályozással serkenteni tanítványainkat, hogy a vallástant is legalább olyan szorgalommal tanulják, mint a „világi“ tantárgyakat. Ha vallástanból mindenki jelest kaphat tudás nélkül is, szorgalmas tanulás nélkül is —, mire való akkor egyáltalában vallásórát tartani, leckét feladni és az elvégzett munkát ellenőrizni?. A vallástan pedig ne csak’ a bizonyítvány .rubrikái között legyen a legelső, hanem mindig, mindenkor, akkor is, amikor tanulni kell. Még így, milyen gyorsan lekopnak hitigazságaink tanítványaink leikéről! Mi lenne, ha a püspöki egyházlátogatások során — amint azt Svédországban teszik — a felnőtteket nyilvánosan kikérdeznék a Kiskátéból!? Sok szülő, aki hangoskodva jeleseket követel vallástanból a fiának, vagy a leányának, egy árva szót sem tudna mondani evangélikus keresztyénségünk úrvacsoratanából! Középiskolás fiaim tanáraitól ezt szoktam kérni: Tanítsátok meg fiaimat lelkiismeretien, becsülettel dolgozni. S ha az ilyen munkából elégséges jön ki, apai szívvel tudok örülni annak is. Fiaimnak mindig drágább útravaló egy becsületes elégséges, mint egy csalással szerzett,, vagy protekciós — jeles! Mert az iskola csak előkészít az életre! Vallástanból is a nagy vizsgát az élő Isten színe előtt életküzdelmek közepette teszik le növendékeink. És az a döntő, hogy ezt a vizsgát jelesen állják meg! •
