Harangszó, 1944
1944-06-04 / 23. szám
104. HARANG SZÓ 1944. június 4. Nehéz időben megnövekszik egyházunk munkája és íelelőssége — olvassuk Kapi püspök körlevelében. — Ennek a munkának nagyrésze gyülekezeteinkben folyik, ahol Isten igéje erőt ad a mindennapi élet névtelen hőseinek, férfiak és nők között új embereket formál, kötelességtudatra indít és önfeláldozó szolgálatra képesít. A lélekerősítés munkája mellett a segítő szeretet feladatai is megsokasodnak. Bom- batámadásokkal sújtott székesfővárosunk és városaink rombadön- tött házai, az elpusztított otthonok és a kenyérkereső nélkül maradt, koldussá vált családok esdek- lése kiált felénk. Kötelességvállalásban, segítő szeretetben, lelki megértésben eggyé kell válnia az egész nemzetnek. Illeszkedjünk bele mindnyáján a minden erőt követelő és felajánló nemzeti munkába. Vállaljuk a reánk eső szolgálatot, áldozatot és felelősséget. Ehhez adjon erőt nékünk az élő Krisztus. Egymásért teljesíiünU szolgálatot. Vitéz Jaross Andor belügyminiszter a magyar élet egyik rákfenéjére mutatott, amikor így szólt: „Minden hivatali íróasztal mellé új légkör költözködjék be. Nem akarom többé azt látni, hogy félve tipegő, alázattal görnyedő kisemberek zarándokoljanak a városba és úgy érezzék magukat, mintha egy idegen légkörbe, egy idegen világba jönnének. Mindenkinek, aki a hivatalos hatalmat gyakorolja és aki tulajdonképen a nemzetnek a szolgája — ahogy fnagamat is csak a nemzet szolgájának tekintem — tudnia keli azt, hogy egymásért teljesítünk szolgálatot.^ • A Magyar Könyvnap ok, melyek a magyar íróknak és az egész magyar társadalomnak összefogását je. lentik a magyar könyv és kultúra fejlesztése érdekében, a fővárosban június 1—2—3., vidéken június 5—6—7-én lesznek. Elindul d magyar könyv a falui felé . . . — A sttproni licisták könyvnapi vándcr- útja Kemenesalján és Rábaközben. — Egyházunk legősibb középiskolájának: a soproni líceumnak ebben az iskolai évben igen korán bezárultak a kapui és a diákok nagy része elhagyta Sopront: hazahívta őket a dunántúli falu. Mert ennek az ősi, nagymultú iskolának legtöbb diákja századok óta a dunántúli, különösen Rábaköz és Kemenesalja falv álból indult el az ősi Alma Mater vonzására Sopron felé... A korán bezárult tanév nem je lent a licistáknak tétlenséget, hanem csak újfajta munkát és meglátott magyar feladatokat. A líceumnak van egy kötelező, élő hagyománya : evangélikus népünk szolgálata, a lelki közösség megteremtése a diákság és a falu népe között, a magyar kultúra szenvedélyes szeretele és szétsugározta- tása a falvak felé. Ebben a nemzedékben most föltámadt a 16. századi evangélikus magyarság hitének és művelődésének világító ereje és ez hajtja a cselekvésre és népi szolgálatra őket. Azt hirdetik: a könyvnap ne csak a városé legyen, hanem elsősorban a falué. A falu népében' kell roppant éhséget támasztani a magyar könyv után. A magyar könyvön át népünk legnagyobb szellemei szólhatnak hozzá juk, a könyvbe van bejárva múltúnk, szenvedéseink és harcaink emléke, kultúránk világitó szellemi kincsei, álmok és látomások a magyar jövőről: a könyvben benne kavarog az egész magyar élet. Mennyi jó magyar könyv jelent meg az utolsó húsz évben és ezeket a könyveket a falu népe alig ismeri. A licisták most elindulnak. Egy parasztszekeret megraknak jó könyvekkel Petőfitől Erdélyi Józsefig és elindulnak a falvak felé. Celldömölkről indulnak június hó 2-án. Ezen a napon a celldömölki és környékbeli ifjúság bevonásával megrendezik a magyar könyv ünnepét. Egy előadás fog elhangzani „Magyar könyv és a magyar falu“ címmel, Vörösmarty és Erdélyi versek hangzanak el és népdal kórus is lesz. Az előadás 'szünet jé- ben elsősorban a népi szellemű könyveket fogják terjeszteni. Ez az előadás sok kemenesaljai és rábaközi faluban meg fog ismétlődni Nagysimonyitól Beledig és Bükig* A régi vándorprédikátor, nyomdával a vállán, vándorolt. Az ő nyomában indul el a soproni diák, könyvekkel a hátizsákjában. Elviszik a faluba a könyvekkel együtt fiatal hitüket is, mert érzik, hogy meg kell törni végre a lemondás, az egyke, a közönyösség, a hitetlenség őskígyófejét. A magyar ifjúság lelki ébredését hirdetik és szolgálni akarják nagy tör- ténelpii értékeink és népi hagyományaink. életre támasztását a jobb életre régen szomjuhozó falusi nép lelkében... Csaba József. Bibliát, vallásos olvasmányokat kérnek honvédeink. Naponként jönnek kérőlevelek és lapok szerkesztőségünkbe, melyeken derék katonáink kérnek olvasnivalókat. A Harangsző ezeket a kéréseket azonnal teljesíti, lapunkat megindítja és rendszeresen küldi,, hogy katonáinknak legyen hétről-hétre építő olvasmányuk. Ezenkívül Bibliákat, énekeskönyveket, imádságoskönyveket és más vallásos olvasmányokat is küld időnként a harctérre. Hogy ezt a szolgálatot megszakítás nélkül végezhesse, katonáinkat az igények szerint megfeielő példányszámban könyvekkel elláthassa, kérjük olvaHadak útján az olvasó honvéd. Irta: Maróti János ho. prot. vez. lelkész. Elindult a katonavonat. A hadosztály hadrakelt. A hosszú út elején a 119. zsoltár 9. verse zsongott a fülemben: „Mi módon őrizheti meg az ifjú az ő út’ját, ha nem a te beszédednek megtartása által?“ E sorok hatása alatt állva, többször végigjártam a kocsikat, hogy meggyőződjem arról, mivel tölti el a legénység és a tisztikar azt a drága időt, amelyet Isten nem hiába adott nekünk embereknek, katonáknak. Mert időnk az bőven volt. Mindnyájan időmilliomosok voltunk. Szinte órákig kellett gondolkoznunk azon, hogy a következő órákban mivel üssük agyon a lassan múló órákat. A szemle eredményeképen egészen változatos kép tárult elém. Az egyik kocsiban több kupacban nagy kártyacsaták csattognak. A másikban a melegítő kályha füstjét átkozzák s azon törik fejüket, milyen módon és művelettel lehetne úgy fordítani a kályha csövét, hogy az ne befelé a saját kocsiba, hanem a szomszédékéba ontsa nem éppen kellemes füstjét. Vannak, akik tisztálkodnak és nagy igyekezettel próbálnak a fehérnép szerepkörében különbeknek bizonyulni a feleségnél, édesanyánál vagy testvérnél. De reménytelenül. Semmiképpen sem sikerül úgy a fnosás, mint az otthoniaknak. Egy csomó ember zöldszínű lappal a térdén vagy ládáján, ceruzáját kóstolgatva vagy harapdálva, félórákat gondolkodik azon az egy-két szón, amit aztán végtelen nagy ujjon- gással és gyorsasággal vet papírra. Utána megint • jó óra gondolkodási szünet. Hiába, nem lehet mindent megírni. Egy pár kocsi lakója nagyokat alszik, hogy kipihenje az őrség vagy az elmúlt éjszakai pihenés és egész napi lustálkodás fáradalmait. Ezek között vannak örök mesélők, akik sohase fogynak ki a beszédből. Még éjjel is folytatják horkolás formájában a szórakoztatását a többieknek. E kocsik élete - csupa vidámság, csupa szórakozás. Az álmukban beszélők vagy horkolók szórakoztatják az aludni akarókat. Az ezek miatt aludni nem tudók meg azon tanakodnak és vitatkoznak, mi módon lehetne kitelepíteni ezeket a lakókat a szakaszból vagy kocsiból. Egy-egy jó ötletet percekig tartó kacagás koronáz meg. így a legtöbb honvéd. De imitt-amott nagy csend honol a kocsikban. Mintha mindenütt alvás Jenne. Vájjon mi az oka e rettentő nagy csendnek? Bekukkantok. Könyv, újság vagy. folyóirat van a kezekben. Olvas a társaság elmélyedve. Vájjon minek az olvasásával töltik az időt? Az olvasmány, könyv, folyóirat sokféle. Talál az ember egy- és félpengős regényeket. Vannak, akik a 20 filléreseket szorongatják a kezükben és közük azt, hogy eddig 4 oldalon már vagy 60 halottal találkoztak. Vannak, kik a Színházi Magazin, Délibáb és egyéb nem kívánatos sajtótermékekre pazarolják Istentől ajándékképpen kapott idejüket. Kérdésemre, miért ilyeneket olyasnak, a felelet nagyon rövid. „Mert nincs más.“ Ha volna más és jobb, azt olvasnánk el, mert itt nagyon sok időnk van az olvasásra. Egész nagy az oly katonáknak a száma, akik ä gördülő vonatban jó könyveket, folyóiratokat és újságokat olvasnak. Az elinduláskor a Vöröskereszt ajándék- könyveket és folyóiratokat adott minden honvédünknek. Ezek között volt- sok selejtes, nem kívánatos és erősen romboló irat, olvasmány is. Ezeket jó lett volna kifelejteni. De hála Istennek, sokkal nagyobb számban volt jó könyv és folyóirat is. A Nemzeti Könyvtár kiadványai egész nagy számban forogtak a kezekben. Egyházi folyóiratok közül a Szív újság r. kath. folyóirat forgott legjobban közkézen. Sajnos, sem református, sem evangélikus folyóiratot sem találtam katonáink kezében a frontra induló vonaton. Pedig a Vöröskereszt szívesen osztotta volna ki ezeket is. Milyen jó volna, ha egyházi Japjaink ellátnák a Vöröskeresztet újságokkal, hogy a frontra induló‘katonavonatok protestáns tagjai is elmélyedhessenek a hosszú utazás alatt, s a drága idejüket az Ür beszédével való foglalkozással tölthessék el. így őrizgessék az Ür útján való járásukat. De menjünk csak további Az egyik fülkében az autós ábc-t forgatja a magastermetű tisztjelölt. A másik had- apródőrmester jogot tanul s minden idejét a jegyzete mellett tölti el. Az egyik komoly arcú honvédünk kezében énekeskönyvet forgat s egy-egy ismert éneknél megáll és elolvassa. Kérdem tőle, szokott-e Bibliát olvasni? ÖttlioH igen, de itt nem — feleli. Nincs csak eg>A Bibliánk s azt otthon hagytam a családnak. Megígérem néki, mihelyt lesz több Bibliám, adok néki. Előre is megköszöni. Elgondolkozom utána. Milyen jó volna, ha legalább Üjtestámentumot is kapna a Vöröskereszt s azt is mindjárt az állomásokon kioszthatná a katonák között. — Szemlém vége felé egy fülkébe való bekukkantásöm után majdnem földbegyökerezett a lábam a csodálkozástól. Utána mindjárt szinte fel- újjongtam örömömben, miután meggyőződtem a látomás valódiságáról. Az egyik baj társ Bibliát olvas a reggeli órákban. Mikor befejezi, lehajtja összekulcsolt kezére a fejét és elmélyülve imádkozik, önkéntelenül én is imára kulcsolom kezem. Ima végeztével belépek hozzá és megismerkedünk. Kérdésemre elmondja, hogy rendszeres bibliaolvasó s elsőnek tette be ládájába a Bibliáját, mint az élet legerősebb fegyverét, mint olyan ajándékot, amely megőrzi az embert a veszedelmek és kísértések között is az ekéstől. — Kifejezte a vágyát, hogy ezentúl ne külön, hanem együtt olvassuk az Igét, amikor erre alkalmunk van. így is tettünk és így épültünk egymás hite által az utazás tartama alatt. Ez volt az egyetlen nagy élményem az utazás alatt, mely igen nagy örömöt szerzett. Találtam egy embert, aki az
