Harangszó, 1944

1944-06-04 / 23. szám

104. HARANG SZÓ 1944. június 4. Nehéz időben megnövekszik egyházunk munkája és íelelőssége — olvassuk Kapi püspök körlevelében. — Ennek a munkának nagyrésze gyülekezeteinkben folyik, ahol Isten igéje erőt ad a mindennapi élet névtelen hőseinek, férfiak és nők között új embereket formál, köte­lességtudatra indít és önfeláldozó szolgálatra képesít. A lélekerősítés munkája mellett a segítő szeretet feladatai is megsokasodnak. Bom- batámadásokkal sújtott székesfő­városunk és városaink rombadön- tött házai, az elpusztított ottho­nok és a kenyérkereső nélkül ma­radt, koldussá vált családok esdek- lése kiált felénk. Kötelességválla­lásban, segítő szeretetben, lelki megértésben eggyé kell válnia az egész nemzetnek. Illeszkedjünk bele mindnyáján a minden erőt köve­telő és felajánló nemzeti munkába. Vállaljuk a reánk eső szolgálatot, áldozatot és felelősséget. Ehhez adjon erőt nékünk az élő Krisztus. Egymásért teljesíiünU szolgálatot. Vitéz Jaross Andor belügymi­niszter a magyar élet egyik rák­fenéjére mutatott, amikor így szólt: „Minden hivatali íróasztal mellé új légkör költözködjék be. Nem akarom többé azt látni, hogy félve tipegő, alázattal görnyedő kisemberek zarándokoljanak a vá­rosba és úgy érezzék magukat, mintha egy idegen légkörbe, egy idegen világba jönnének. Minden­kinek, aki a hivatalos hatalmat gyakorolja és aki tulajdonképen a nemzetnek a szolgája — ahogy fnagamat is csak a nemzet szolgá­jának tekintem — tudnia keli azt, hogy egymásért teljesítünk szol­gálatot.^ • A Magyar Könyvnap ok, melyek a magyar íróknak és az egész magyar társadalomnak összefogását je. lentik a magyar könyv és kultúra fej­lesztése érdekében, a fővárosban június 1—2—3., vidéken június 5—6—7-én lesz­nek. Elindul d magyar könyv a falui felé . . . — A sttproni licisták könyvnapi vándcr- útja Kemenesalján és Rábaközben. — Egyházunk legősibb középisko­lájának: a soproni líceumnak eb­ben az iskolai évben igen korán bezárultak a kapui és a diákok nagy része elhagyta Sopront: ha­zahívta őket a dunántúli falu. Mert ennek az ősi, nagymultú is­kolának legtöbb diákja századok óta a dunántúli, különösen Rába­köz és Kemenesalja falv álból indult el az ősi Alma Mater vonzására Sopron felé... A korán bezárult tanév nem je lent a licistáknak tétlenséget, ha­nem csak újfajta munkát és meg­látott magyar feladatokat. A líce­umnak van egy kötelező, élő ha­gyománya : evangélikus népünk szolgálata, a lelki közösség meg­teremtése a diákság és a falu népe között, a magyar kultúra szenve­délyes szeretele és szétsugározta- tása a falvak felé. Ebben a nemze­dékben most föltámadt a 16. szá­zadi evangélikus magyarság hité­nek és művelődésének világító ereje és ez hajtja a cselekvésre és népi szolgálatra őket. Azt hirdetik: a könyvnap ne csak a városé le­gyen, hanem elsősorban a falué. A falu népében' kell roppant éhséget támasztani a magyar könyv után. A magyar könyvön át népünk leg­nagyobb szellemei szólhatnak hoz­zá juk, a könyvbe van bejárva múl­túnk, szenvedéseink és harcaink emléke, kultúránk világitó szellemi kincsei, álmok és látomások a ma­gyar jövőről: a könyvben benne kavarog az egész magyar élet. Mennyi jó magyar könyv jelent meg az utolsó húsz évben és eze­ket a könyveket a falu népe alig ismeri. A licisták most elindulnak. Egy parasztszekeret megraknak jó könyvekkel Petőfitől Erdélyi Jó­zsefig és elindulnak a falvak felé. Celldömölkről indulnak június hó 2-án. Ezen a napon a celldömölki és környékbeli ifjúság bevonásával megrendezik a magyar könyv ün­nepét. Egy előadás fog elhangzani „Magyar könyv és a magyar falu“ címmel, Vörösmarty és Erdélyi versek hangzanak el és népdal kórus is lesz. Az előadás 'szünet jé- ben elsősorban a népi szellemű könyveket fogják terjeszteni. Ez az előadás sok kemenesaljai és rábaközi faluban meg fog ismét­lődni Nagysimonyitól Beledig és Bükig* A régi vándorprédikátor, nyomdával a vállán, vándorolt. Az ő nyomában indul el a soproni diák, könyvekkel a hátizsákjában. Elviszik a faluba a könyvekkel együtt fiatal hitüket is, mert érzik, hogy meg kell törni végre a le­mondás, az egyke, a közönyösség, a hitetlenség őskígyófejét. A ma­gyar ifjúság lelki ébredését hirde­tik és szolgálni akarják nagy tör- ténelpii értékeink és népi hagyo­mányaink. életre támasztását a jobb életre régen szomjuhozó fa­lusi nép lelkében... Csaba József. Bibliát, vallásos olvasmányo­kat kérnek honvédeink. Naponként jönnek kérőlevelek és lapok szerkesztőségünkbe, me­lyeken derék katonáink kérnek olvasnivalókat. A Harangsző eze­ket a kéréseket azonnal teljesíti, lapunkat megindítja és rendszere­sen küldi,, hogy katonáinknak le­gyen hétről-hétre építő olvasmá­nyuk. Ezenkívül Bibliákat, énekes­könyveket, imádságoskönyveket és más vallásos olvasmányokat is küld időnként a harctérre. Hogy ezt a szolgálatot megszakítás nélkül vé­gezhesse, katonáinkat az igények szerint megfeielő példányszámban könyvekkel elláthassa, kérjük olva­Hadak útján az olvasó honvéd. Irta: Maróti János ho. prot. vez. lelkész. Elindult a katonavonat. A hadosztály hadrakelt. A hosszú út elején a 119. zsol­tár 9. verse zsongott a fülemben: „Mi módon őrizheti meg az ifjú az ő út’ját, ha nem a te beszédednek megtartása ál­tal?“ E sorok hatása alatt állva, több­ször végigjártam a kocsikat, hogy meg­győződjem arról, mivel tölti el a legény­ség és a tisztikar azt a drága időt, ame­lyet Isten nem hiába adott nekünk embe­reknek, katonáknak. Mert időnk az bő­ven volt. Mindnyájan időmilliomosok vol­tunk. Szinte órákig kellett gondolkoz­nunk azon, hogy a következő órákban mivel üssük agyon a lassan múló órákat. A szemle eredményeképen egészen változatos kép tárult elém. Az egyik kocsiban több kupacban nagy kártya­csaták csattognak. A másikban a mele­gítő kályha füstjét átkozzák s azon tö­rik fejüket, milyen módon és művelettel lehetne úgy fordítani a kályha csövét, hogy az ne befelé a saját kocsiba, ha­nem a szomszédékéba ontsa nem éppen kellemes füstjét. Vannak, akik tisztál­kodnak és nagy igyekezettel próbálnak a fehérnép szerepkörében különbeknek bizonyulni a feleségnél, édesanyánál vagy testvérnél. De reménytelenül. Semmikép­pen sem sikerül úgy a fnosás, mint az otthoniaknak. Egy csomó ember zöld­színű lappal a térdén vagy ládáján, ce­ruzáját kóstolgatva vagy harapdálva, fél­órákat gondolkodik azon az egy-két szón, amit aztán végtelen nagy ujjon- gással és gyorsasággal vet papírra. Utá­na megint • jó óra gondolkodási szünet. Hiába, nem lehet mindent megírni. Egy pár kocsi lakója nagyokat alszik, hogy kipihenje az őrség vagy az elmúlt éjsza­kai pihenés és egész napi lustálkodás fáradalmait. Ezek között vannak örök mesélők, akik sohase fogynak ki a be­szédből. Még éjjel is folytatják horkolás formájában a szórakoztatását a többiek­nek. E kocsik élete - csupa vidámság, csupa szórakozás. Az álmukban beszé­lők vagy horkolók szórakoztatják az aludni akarókat. Az ezek miatt aludni nem tudók meg azon tanakodnak és vitatkoznak, mi módon lehetne kitelepí­teni ezeket a lakókat a szakaszból vagy kocsiból. Egy-egy jó ötletet percekig tartó kacagás koronáz meg. így a legtöbb honvéd. De imitt-amott nagy csend honol a kocsikban. Mintha mindenütt alvás Jenne. Vájjon mi az oka e rettentő nagy csendnek? Bekukkantok. Könyv, újság vagy. folyóirat van a ke­zekben. Olvas a társaság elmélyedve. Vájjon minek az olvasásával töltik az időt? Az olvasmány, könyv, folyóirat sokféle. Talál az ember egy- és félpen­gős regényeket. Vannak, akik a 20 fillé­reseket szorongatják a kezükben és köz­ük azt, hogy eddig 4 oldalon már vagy 60 halottal találkoztak. Vannak, kik a Színházi Magazin, Délibáb és egyéb nem kívánatos sajtótermékekre pazarolják Istentől ajándékképpen kapott idejüket. Kérdésemre, miért ilyeneket olyasnak, a felelet nagyon rövid. „Mert nincs más.“ Ha volna más és jobb, azt olvasnánk el, mert itt nagyon sok időnk van az olva­sásra. Egész nagy az oly katonáknak a szá­ma, akik ä gördülő vonatban jó könyve­ket, folyóiratokat és újságokat olvasnak. Az elinduláskor a Vöröskereszt ajándék- könyveket és folyóiratokat adott minden honvédünknek. Ezek között volt- sok selejtes, nem kívánatos és erősen rom­boló irat, olvasmány is. Ezeket jó lett volna kifelejteni. De hála Istennek, sok­kal nagyobb számban volt jó könyv és folyóirat is. A Nemzeti Könyvtár kiad­ványai egész nagy számban forogtak a kezekben. Egyházi folyóiratok közül a Szív újság r. kath. folyóirat forgott leg­jobban közkézen. Sajnos, sem reformá­tus, sem evangélikus folyóiratot sem ta­láltam katonáink kezében a frontra in­duló vonaton. Pedig a Vöröskereszt szí­vesen osztotta volna ki ezeket is. Milyen jó volna, ha egyházi Japjaink ellátnák a Vöröskeresztet újságokkal, hogy a frontra induló‘katonavonatok protestáns tagjai is elmélyedhessenek a hosszú uta­zás alatt, s a drága idejüket az Ür beszé­dével való foglalkozással tölthessék el. így őrizgessék az Ür útján való járá­sukat. De menjünk csak további Az egyik fülkében az autós ábc-t forgatja a magastermetű tisztjelölt. A másik had- apródőrmester jogot tanul s minden ide­jét a jegyzete mellett tölti el. Az egyik komoly arcú honvédünk kezében éne­keskönyvet forgat s egy-egy ismert éneknél megáll és elolvassa. Kérdem tőle, szokott-e Bibliát olvasni? ÖttlioH igen, de itt nem — feleli. Nincs csak eg>A Bibliánk s azt otthon hagytam a családnak. Megígérem néki, mihelyt lesz több Bibliám, adok néki. Előre is meg­köszöni. Elgondolkozom utána. Milyen jó volna, ha legalább Üjtestámentumot is kapna a Vöröskereszt s azt is mind­járt az állomásokon kioszthatná a kato­nák között. — Szemlém vége felé egy fülkébe való bekukkantásöm után majd­nem földbegyökerezett a lábam a cso­dálkozástól. Utána mindjárt szinte fel- újjongtam örömömben, miután meggyő­ződtem a látomás valódiságáról. Az egyik baj társ Bibliát olvas a reggeli órákban. Mikor befejezi, lehajtja össze­kulcsolt kezére a fejét és elmélyülve imádkozik, önkéntelenül én is imára kulcsolom kezem. Ima végeztével belé­pek hozzá és megismerkedünk. Kérdé­semre elmondja, hogy rendszeres biblia­olvasó s elsőnek tette be ládájába a Bib­liáját, mint az élet legerősebb fegyverét, mint olyan ajándékot, amely megőrzi az embert a veszedelmek és kísértések kö­zött is az ekéstől. — Kifejezte a vá­gyát, hogy ezentúl ne külön, hanem együtt olvassuk az Igét, amikor erre al­kalmunk van. így is tettünk és így épül­tünk egymás hite által az utazás tar­tama alatt. Ez volt az egyetlen nagy élményem az utazás alatt, mely igen nagy örömöt szerzett. Találtam egy embert, aki az

Next

/
Thumbnails
Contents