Harangszó, 1944
1944-11-26 / 48. szám
Vigyázzatok ! „Figyeljelek, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok mikor jő el az az idő.“ Márk 13, 33. Egyházi esztendőnk utolsó napjait éljük. Az utolsó vasárnap életünk utolsó dolgaira figyelmeztet: a feltámadásra, az ítélet, a kárhozat és örökélet kezdetére. Mindez Krisztus Urunk második eljövetelével veszi kezdetét. Ezért izgalmas a számunkra, hogy mikor jő el az a nap, és mit csináljunk, hogy váratlanul ne találjon. Krisztus három tanácsot ad. 1. Vigyázzatok és ne számítgas- satok. Sokan „egészen biztosra“ kiszámították Krisztus újraeljöve- telét (Bengel 1836-ra, Michel Vilmos, az ádventista 1844 március 21 -re, azután 1845-re, 1912-re stb. tette) és csalódtak, mert világos beszéd ez: „arról a napról és óráról senki sem tud. Sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya“. Számunkra nem is a naptári napon van a hangsúly, hanem azon, hogy milyen kapcsolatban leszünk akkor Jézussal. Az a kérdés, Vele élsz-e, vagy nélküle? Ha Vele, akkor mindegy, hogy mikor jő el. 2. Vigyázzatok és imádkozzatok. (33. vers.) Jézus eljövetelét az Antikrisztus fogja megelőzni. Munkája abban áll, hogy elhitessen i ;nket, hogy ő a Megváltó. Mun- "ká.ia sötétség. A hívőket elálmo- sítja. Babonaság, szellemidézés, hűtlenség, kíváncsiság, félelem jár a lábanyomában. Egyetlen fegyver vele szemben az imádság, de ez elég és biztos fegyver. 3. Vigyázzatok és dolgozzatok. (34. v.) A munka tovaűzi az álmot. Ha virrasztani kell, munkát veszek a kezembe. Ez a keresztyén élet állandó virrasztás, vigyázás, figyelés az Úrra. Ezért adott munkát, hivatást a kezünkbe az Isten. Ő nem a munka nagyságára tekint, hanem csak arra, hogy hűséges légy. Vigyázol-e erre? Utolsó vasárnap tekints vissza az egész egyházi esztendőre. „Emlékezzél meg az Úrnak cselekedetéről“ (77. zsolt. 12). Áldjad az Ö szent nevét és tegyen hűséges vi- gyázóvá, hogy a második eljövetele készen találjon. . Danhauser László. Lehet-e Istennel találkozni a mai eseményekben? A háború lerántja az álarcot az emberről, akiről annyi szépet és jót álmodtak, költöttek, tanítottak. Az egyre,inkább elfajuló hadviselésben az emberi bűn mélysége tárul fel. Kitűnik, hogy a lovagiasság, védtelenek oltalmazása, gyermekek, nők, öregek kímélése, emberiesség hangoztatása csak festék volt az ember arcán, hogy elrejtse, a bűn rút valóságát. Nincsenek a kegyetlen,ség'H: erhöh:-i fjí.. A jelszó ma már szépítés nélkül: minden eszközzel — válogatás nélkül — legyőzni, megtörni, eltiporni, megsemmisíteni az ellenséget. A légiháború szívbemark'oló pusztításai, ellenséges csapatok észbontó kegyetlenkedései nagy tanítást adnak a bűnös emberről. De az elériktáruló gonoszság túlnő az emberen. Itt már nemcsak egyes emberek bűneivel állunk szemben, hanem a világ nagy méregke verőjével: a sátánnal. A pokoli színjáték mögött ő húzza kaján mosolyra mefisztói arcát. Keresztyén embernek az Isten igéje világosan megmutatja, hogy a világ kicsinyei és hatalmasai, tömegek és egyesek csak bábok az ördög kezében. Az ős-ellenség most van elemében: téli álomba merült bűnös ösztönök ébrednek fel a háborúban és eddig háttérbe szorított ördögfiak szabadulnak elő. Garázdálkodásaikat családi otthonok és népek egyaránt sínylik- Hogy a sátán hatalma mennyire nyilvánvaló a háborús világban, a szörnyű események megállíthatatlansága is mutatja. Ki ne szenvedne ma az események terhe és a jövő súlya alatt közel és távol, fent és lent, — de az ördögszekeret megállítani, rohanásának más irányt adni nincsen emberi hatalom.. A sátán kereke elkapta a világot és vonszolja. A mai események szemlélése közben így rémlik fel előttünk az ember romlottsága és az ördög valósága. Dehát hol van az Isten a mában? Háttérbe szorult? Háttérbe vonult? Az emberi történelem most már az ördög játszótere? Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján nyisd fel bibliádat az utolsó könyvnél. Lélegzetünk is eláll, amikor olvassuk a Jelenések sik, veres ló, és aki azon üle, meg- adaték annak, hogy a békességet elvegye a földről és hogy az emberek egymást öljék" (6, 4). Vagy másutt: ,,És adaték a fenevadnaly hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig. Megnyitó azért az ő száját isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét.. . Az is adaték neki, hogy a szem ekeik'. !-aJ.jfkó-A .‘»kei i gyözze Annakokáért imádják őt a főidnek minden lakosai, akiknek neve nincsen beírva az életnek könyvébe“ (13, 5—8). Olvass csak más helyen is a szentírásból az utolsó idők nyomorúságáról és gonoszságáról (pl. Máté 24!) és egyszerre szemben találod magad a mai idők gonoszsága és mélységes nyomorúsága közepette az IstenHéQi írások. nel, aki a történelmet még az ilyen borzalmas eseményekkel is vezeti végső célja felé. Minden, ami ma történik, meg van írva az Isten nagy, világtervében. A hívők tudhatják, hogy Istentől adatott a hatalom mindenkinek és mindenre a háborúban is. Az emberi mmfnttc- - gon át is O szentsége sugárzik felénk és a •■.vad itieST-i-kkué -c/., is az Ó kezének vezetése világit át. A bofzálmul.on a, is ö jón szembú velünk, az ö gyermekeivel, aki így készíti elő a világ összeomlását és a régi föld és régi ég romjaira alá- szálló országát. A mai idők eseményeiben így találkozunk népének felséges jövendőt készítő Istennel. Veöreos Imre. Óf) kegyetlen idők, ót) boldogtalan napok.. . ! Régen is voltak ilyenek. Alvinczi Péter „Magyarország panasza" c. munkájában írja 1620-ban a régi idők szenvedéseiről: Mostan vannak, jaj, azok az idők minekünk, melyekben szent íre- naeus martyr mondása szerint az élők a holtakra és a holtak az élőkre valóban irigykedhetnek az ördögnek emberi nemzetséghez meg- kegyetlenült gonoszságáért és gyű- lölségéért, ki mennyivel közelebb látja érkezni e világ végét és az ítélő bíró Jézus Krisztusnak utolsó eljövetelét, annyival inkább elméjének minden erejét kibocsátja, csak hogy az eget a földdel és a földet az éggel összeelegyithesse, minden fegyelmet, tisztességes erkölcsöt valahogy felháboríthassa. Elhallgatjuk e vérszopő lélek másutt mit cselekedjék; nékünk magyaroknak ahol fáj, ott tapogatjuk. Mely hadakozó nép az ő megnevezett álnok mesterségekkel gonoszban lévén és egyébként is prédát szomjuhozván, lakosok és magyar községek ellen engesztelhetetlenül dühösködött és kegyet- lenkedett. Valamijükhöz térhetett, mindenben prédát tett. Melyből rövid időn (kiváltképpen Erdélyben) oly drágasága támadott az életnek, hogy az akasztott embereket, holt- nyüves ebeknek dögöket megették, ' a titkon megölt emberek húsát disznó, avagy tehénhús közé elegyítvén a mészárszékben árulták és tudatlanságból megették. Dühösködött mopdom, némelyeknek feleségüket, gyermeküket elragadván cs a szemérmetességnek rejtekit szem mellát hatóvá tévén, erőszakkal, némelyeknek hajlékukat és nemes udvarházukat hamuvá tévén, némelyeket fogságba vetvén, némelyeket szörnyű kínnal meggyötörvén, megölvén, 'hogy csak még emlékezni is róla akármely szíves embernek is siralmas lehet. Nem volt itt az erőtlen vénség- nek semmi tekintete, avagy valamely méltóságnak becsülete, nem volt a gyarló asszonyi nemnek semmi kedvezés, a vének együtt az if- jakkal és az ifjak a vénekkel nagy seregként nyavalyásul megöletnek vala. Ott az asszony az ö férjének öléből kiragadtatik vala és az ö szerelmes hitvesének szeme c’ött
