Harangszó, 1944
1944-10-15 / 42. szám
Elszenvedvén egymást. Kol. 3, 13. Azt mindenki tudja tapasztalatból, milyen nehéz az emberekkel együtt élni; milyen sokszor kell nyelni és milyen gyakran kell meg- bántásokat hordozni. Ha egy társaságban elkezdenék annak az elbeszélését, mennyi hántást kellett mindenkinek elszenvednie, vége-hossza nem volna az elbeszélésnek, mert mindenki tudna temérdek példát arról, milyen csúnyán, vagy legalább méltatlanul bántak el vele az emberek. Általános az a tapasztalat, hogy nagyon gonoszok az emberek. Megerősítjük, hogy ez így is van! Ez azonban csak az egyik oldala az emberi gonoszságnak. Van ennek másik oldala is. Nagyon érdekes ez a másik oldal. Jó volna végighallgatnunk, amikor mások rólunk beszélnek. Vége-hossza nem volna annak sem, ha alkalmuk volna az embereknek, akikkel együtt élünk, vagy csak érintkezünk, a mi titkos jelenlétünkben elmondani mindazt, amivel mi megbántottuk őket és megkeresítet- tük az életüket. Akkor — talán — rádöbbennénk arra, milyen gonoszok az emberek, velünk együtt. Bizonyos, hogy ez is így van! Nehéz másokkal kijönnünk, de nehéz ám másoknak is kijönniük velünk! Ez a teljes igazság. A kéresztyénség tisztában van ezzel és az élettapasztalathoz igazodva adja nekünk a tanítást: nem kellemes az emberekkel együtt élni. de mégis el kell szenvednünk egymást. El kell szenvednünk a hántásokat, a meg- és leszóláso- kat, a kárörömöt, az anyagi, erkölcsi és lelki megtépázásokat. Mi csak szenvedjük el a mások rossz természetének minden megnyilvánulását, de vigyázzunk, hogy gonoszért gonosszal ne fizessünk. Csupán keresztyén szeretettel tudunk türelmet gyakorolni és elszenvedni egymást, de megtanuljuk magunkat fegyelmezni is. Nagy szükségünk van mind a kettőre! Marcsek János. Van valami kemény határozottság ebben a bibliai szóban: Mindvégig! Krisztus parancsa zúg benne, aki az ő nevéért vállalt küzdelemben megállást követel tanítványaitól. Az Ő igazságáért szenvedniük kell. Vállalniok kell a feléjük áramló gyűlöletet. Hajléktalanság lesz a sorsuk. Koldusszegénység kíséri őket szakadékos útjukon. (Hagyottság sötét éjszakaiában járnak. Testüket az igazságtalan^ ság saskeselyui tépdesik. Sokszor kifosztott, vérrel borított, elgyötört, elbukó hősökhöz lesznek hasonlókká. De Krisztus parancsa és biztatása földindulásnál, égzengésnél hatalmasabban harsog feléjük: „Aki mindvégig megáll, az meg- tartatik!“ Parancs ez a szó és biztatás. Parancs: Állj meg mindvégig! Biztatás: Megtartatsz! A háború rettenetes megpróbáltatásai között ajkunkra merjük venni Jézus szavát: Állj meg mindvégig! Hiszen nemzetünk nem hódító, hanem védelmi háborúban áll. Mi nem követeljük a másét, csupán a magunkét védjük. Egy hant idegen földet sem akarunk, de ragaszkodunk ősi jussunkhoz. Nem kívánunk hatalmat, gazdagságot, növekedő befolyást, csupán az élethez való jogunkról nem vagyunk hajlandók lemondani. Vádaskodó, gyűlölködő, ellenünk törő népek között nyugodt lelkiismerettel valljuk az egész világ színe előtt: mi a magyar történelmi igazságért harcolunk. Azért vérzünk, küzdünk és áldozunk, hogy megtartsuk életünket, hogy legyen ezen a földön Magyar- ország. A szabad, önálló, független magyar nemzetért folyik a harc. Küzdünk, hogy a magyar állam kebelében, keresztyén, nemzeti közösségben boldogan éljenek a családok és biztos kenyerüket megtalálják a becsületes munkás emberek. Isten által adott drága kincsért folyik tehát a nehéz harc: a nemzet életéért, a magyar földért, a magyar jövendőért! Harcolunk a magyar tűzhelyért és a magyar föld keresztyén oltáraiért. Ez a harc igazán jog és kötelesség egyszerre. Parancsul hangzik A harcban megállás sokféleképpen történik. Mindenki a maga helyén teljesítse kötelességét a nemzettel szemben. Honvédségünk testéből élő falat épít a hegyszorosok sziklafolyosóján. Szembe veti magát az ellenség dübörgő tankseregével, süvítő aknatámadásával, száz halált hozó repülőivel. Ne kíméld hát te se magadat! Ne rejtőzködj hazug, önző, mentesítő ürügyek firnyékába. Csak a hitvám alkudja el kötelességének ötven, vagy nyolcvan százalékát! Munkáld földedet becsületes szorgalommal! Becsülj meg minden tenyérnyi helyet. Termelj! Gyüjtsd az életet a nemzet életének fenntartására. Korbácsold ki lelkedből, házadból, községedből a feketepiac kúfársá- gát. Állj meg mindvégig iparosi és kereskedői foglalkozásodban. Lehetséges, hogy anyaghiány miatt nehezek a külső viszonyok. Lelketszédítő kísértések miatt pedig veszedelmesek a belső körülmények. A hazug önérdeknek és kapzsi nyereségvágynak ma gazdag virágzása van. De csak a becsület, a tisztesség, a lélek kárán és mindig a nemzet károsodásán. Tisztviselők, szellemi munkások agyuk megfeszítésével, idejük ki- uzsorázásával, erkölcsi értékeik teljességével álljanak a nemzet mellett. Hívő, önfeláldozó, erkölcsös szolgálattal lehet megmenteni a nemzetet. Ezen a darabka földön minden embernek mindvégig meg kell állnia a helyét. Hazaszeretettel, szolgálattal, a történelmi múlt megbecsülésével, a nemzet küldetéstudatának megőrzésével, hittel, bizalommal, munkával, imádsággal teljesítenie kell a kemény parancsot: Állj meg a nemzet mellett mindvégig! A mindvégig szó időt jelez. Félbehagyás, törés, szünetelés nélkül kell megállnunk. A küzdelem befejezéséig ki kell tartanunk. Tűzön, vízen, szenvedésen, nyomorúságon át —- mindvégig! A kötelességnek ez az értelmezése ma megtelik véres valóságokkal. A Kárpátok szétszórt hágóin ellenséges hadsereg próbálkozik. A volt szövetséges szószegő árulásával megnyílt kapun ellenség árasainkat ostromolja, falvaink népét pusztítja. Erdély drága aranyékszerének igazgyöngyeit durva erőszakkal szeretnék kitördelni és kinyújtják zsákmányoló kezüket hazánk büszke kincsei felé. Országsainkon menekülő családok serege sötétedik. Hajléktalan székelyek, üszkös tűzhelyek szétszórt népe keres védelmező fedelet, téli gúnyát és napi kenyeret. Az erdélyi rrfondó-hegyek ma újra ;zen- nek s a lárma tüze 'tkiált a Tisza-tájra, Dunántúlra, Felvidékre: védelmezzük a magyar határt, a magyar földet együttes erővel, teljesítsük segítő kötelességünket egy szívvel, álljatok meg mind, mindvégig! A mindvégig megállásnak van ígérete. „Aki mindvégig megáll, az megtartatik!“ Az ígéret tehát: a megtartás. A mindvégig megálló nemzet megsemmisíti a viszálykodást, kiirtja leikéből a kishitűséget. Megtagadja az önzést, megöli a pártoskodást, a társadalmi ellentétet, a felekezeti gyűlölködést. A mindvégig megálló nemzet megtartást remélhet, mert testi és lelki erőivel a nemzetet szolgálja, a nemzet egységét építi, Istentől kér erőt és bízik a-nemzet életjogában és Istentől kapott történelmi hivatásában. Mostani nehéz élet-halál harcunkban drága erősítés rejlik ebben az ígéretben. Ragadjuk meg, erősödjünk belőle és erősítsük vele a csüggedők lelkét. De sohase felejtsük, hogy a „megtartás“ mindig Istenre mutat. Nem kötődik csupán külső eredményekhez és diadalokhoz, hanem a történelem Urába, az élő Istenbe veti rendíthetetlen reménységét. Sötét éjszakák felhőtakaróján átvilágít. Minden megpróbáltatásban hisz a nemzet történelmi küldetésében és igazságában, mert jól tudja, hogy a történelmi igazságban Isten igazsága, a nemzet történelmi küldetésében Isten örök akarata rejlik. Magyar nemzetünk számára így válik paranccsá és ígéretté Krisztus szava: ,,Aki mindvégig megáll, az megtartatik!“ Értsük meg, mit mond nekünk ma ez a szó: „Mindvégig! ‘
