Harangszó, 1944

1944-10-15 / 42. szám

184. HARANGSZÓ 1944. október 15. Öntudatos, hívő ifjúságra van szükség! — Toborzó. — • Megnyíltak az iskolák kapui. A du­nántúli evangélikus fiúnépfőiskola is készülődik. Sajnos, sok nehézséggel kell megküzdenie. Birkóznia kell a nemtörő­dömséggel. Milyen sokan nem ismerik még a népfőiskola áldott munkáját! Birkóznia kell a napok bizonytalanságá­val is. A mai idők könnyen visszahúzó­dásra kényszerítik az embert. Még ha meglenne is a szándék, könnyen rá­mondja az ember: Isten tudja, mi lesz, legjobb csak itthon maradni. Fontos a mai világban, hogy meg­nyíljék a népfőiskola? Az ember nem sok jót remél. Köny- nyen ráállana, hogy hagyjuk jobb idők­re. Isten tudja, mi lesz. Ügy sem lesz­nek jelentkezők sem. A legtöbben szin­tén ezen a véleményen vannak. Lebeszél­nék még a vezetőket is: ugyan ne eről­tessétek. De lebeszélnék a fiúkat is: el ne menjetek. Különben is biztosra ve­szik: úgy sem sikerül. Mi ennek ellenére is megkezdjük. Az „Isten tudja, mi lesz“, minket nem kár­hoztathat tétlenségre, hanem kell, hogy habozás nélküli bátorságra ' és remény­ségre serkentsen. Csak a Sátán igyek­szik vele bénítani és sajnos sokan észre­vétlenül bedűlnek neki. A népfőiskola munkája ma fonto­sabb, mint bármikor. Minden tétlenség és bátortalanság veszedelmet érlel. Bátorság és tettre- készség felfegyverez, erőt és reménysé­get ad. A romok bénítanak. Az. építés nekilendít. Rajtunk úgyis nagy az el­ernyedés. Nekilendülésre van szükség! Ma különösen szükség van az evan- géliommal és élő hittel felfegyverzett ifjúságra. Könnyen lehetséges, hogy en­nek az ifjúságnak kell átmenteni az egy­házra bízott drága kincset. Ma különösen szükség van erősen álló, öntudatos magyar parasztifjúságra. Mint sokszor, megint csak neki kell a magyar élet utolsó mentsvárának lenni. Ma különösen szükség van és a jövőr ben még inkább szükség lesz, akár­hogyan végződik is a háború, a jól fel­készült, széleslátókörű tanulnivágyó ma­gyar népre. Erre akar felkészíteni a népfőiskola. Amennyire sürget ez a szükség, annyira fontos a népfőiskola munkája a mai vi­lágban. Ezért nem szabád semmi aka­dálytól visszariadni. Nem szabad különö­sen nekünk, akik intézményünkkel együtt Krisztusért járunk követségben evangé­likus ifjúságunk és magyar népünk kö­zött. Evangélikus Testvéreink! Álljatok mellé a népfőiskola munkájának! Akik érzitek a szükséget, ne nyugodjatok, be­széljetek, biztassatok, unszoljatok! Tobo­rozzatok fiúkat a népfőiskolára! Evangélikus ifjúság! Tudatosuljon benned fontos hivatásod! Kövess el min­dent, hogy erre a hivatásra felkészül­hess! Jöjjetek a népfőiskolára! Tudnivalók: A dunántúli evangélikus fiúnépfőis­kola székhelye Gyenesdiáson van (Keszt­hely mellett), az evangélikus Belmissziói Otthon (Kapernaum) épületében. Sokan megfordultak itt és sokan ismerik ezt a hajlékot, mint a lelki áldások és békes­ség házát. Előadóink: az otthon vezető-lelké­sze, a ' keszthelyi gazdasági akadémia' tanárai, egyházunk áldozatkész egyházi és világi munkásai. Nagytiszíelelű Szerkesztő Ür! Vihar van. A legborzasztóbb háború vérzivatara tép, szaggat bennünket. Mi, akiket ma még Isten végtelen kegyel­méből nem ért baj, imádkozó lélekkel és végtelen részvéttel gondolunk azokra a drága magyar és evangélikus testvé- 'reinkre, akiknek otthonát elpusztította a gonosz ellenség, vagy akiknek minde­nüket ott kellett hagyni, hogy a puszta életüket megmentsék. De ez még nem elég. Segíteni kell rajtuk! De hogyan? Pénzbeli adományt könnyű eljuttatni illetékes helyre. Azon­ban sok mindenben hiány van. Termé­szetbeni adomány többet ér. Az adomá­nyok összegyűjtése, kiosztása sok mun­kával jár és országos megszervezése időbe kerül. Minden kicsi hely nem is kapcsolódik bele. A gyors segítségnyúj­tásra van egy elgondolásom, azt hiszem, sokaknál megértésre talál. Minden lelkészi hivatal a nőegyleti tagok segítségével számon tartja gyüle­kezete bombakárosultjait'és az ott tar­tózkodó menekülteket. Bizonyára azt is jól tudja, mennyiben szorulnak meg­segítésre. Aki pedig úgy'érzi, hogy ad­nia kell, mert Isten kegyelméből van még miből adni (Főleg a falusiakra gondolok, akiknél a kamrában most is' akad néhány üveg lekvár, üveggel együtt, amit nélkülözhetnek, vagy ha kell, lemondanak róla. Azonkívül, hála a jó Istennek, falun sok minden van még: gyümölcs, tojás, egy levágott csir­ke is jut olykor.), az ír egy megcímzett válaszos levelezőlapot a Harangszó szer­kesztőségének, vagy esetleg egy városi lelkészi hivatalnak és kéri egy megsegí­tésre szoruló család címét, akinek egy olyan csomagot összeállít és elküld, akár vasúton, akár postán, mintha városban élő testvérének küldene abból, amit Istentől kapott. Szóval egy családot test­vérévé fogad az Úrban. Postán egyelőre Tanulóink: evangélikus paraszt fiúk, kik megújult életre, látni és tanulni vágynak, 17—25 éves korig. Tandíj nincs. Egész évre 200 P el­látási díjat kell fizetni. Ebben benne vaa minden. A pénz nem lehet akadály! Szegény fiúkat segélyben részesítünk. Jelentkezéskor ezt is írjuk meg. El kell hozni egész időre a liszt-, zsír- és Cu­kor fejadagot. A tanév november 15-én kezdődik (ha a mezőgazdasági munkával meg­késnénk, december 1-én). Tart március végéig. Részletesebb tájékoztatással a népfő­iskola vezetősége szolgál, Gyenesdiás, Belmissziói Otthon, Kapernaum, Zala m. csak 10 kg-ot lehet feladni. De szabad és lehet több csomagot is küldeni. Hogy csomagoló eszközben se legyen hiány, a csomagba beletesz egy saját címére megírt szállítólevelet a kosár vagy láda visszaküldésére, ami portósan feladható, hogy semmi kiadása ne legyen rá an­nak, aki kapja. A lelkészi hivatalnak csupán annyi dolga lesz, hogy ráír egy címet a válasz­lapra. Az is jó lenne, ha még közölné a családtagok számát és néhány szóval ismertetné, hogy miből van legnagyobb hiánya az illető családnak. Szeretettel, jóakarattal és találékony­sággal sok mindent tudunk így adni. És az adomány gyorsan, egyszerűen eljut ahhoz, akinek küldjük. Még a testvéri szeretet melegét is meg lehet rajta érezni! > Nagyon kérem a Nagytiszteletű Szer­kesztő Urat, nevem említése nélkül, e néhány sort kedves lapunkban, a Harang- szó-ban közölni szíveskedjék. Evangélikus testvéreimet pedig arra kérem, hogy szívleljék meg az apostol intését: Annakokáért, míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltké­pen pedig a mi hitünk cselédeivel. (Gál. 6, 10.) Belezna, 1944. •október 4. Hittestvéri köszöntéssel: Aláírás. U. i.: A válaszlapot én máris küldöm és kérem egy győri család címét ráíirni szíveskedjék. Ha lemetszik szárnyaimat, térdeimen fogok járni, ha le­vágják lábaimat, hason fogok csúszni, csakhogy szolgálhas­sak hazámnak. Széchenyi. Hogyan segítsük menekült testvéreinket ? — Levél. — 100.000 pengős adomány. Egy névtelen budapesti építő­mester százezer pengős csekket juttatott el vitéz Lakatos Géza mi­niszterelnök kezeihez azzal, hogy az összeg felével támogatást nyújt­sanak a legendás harcok után hősi halált halt Koszeghy Barnabás fő­hadnagy és a parancsnoksága alatt küzdött, hősi halált halt páncéltörő tüzérek hátramar adott ainak. Hu­szonötezer pengő a Magyar Vö­röskereszt, szintén huszonötezer pengő pedig az erdélyi menekültek támogatására szolgál. A budapesti építőmester ezenkívül harmincezer pengőt fordít saját hadiüzemének keretében hadbavonult munkásai családjainak támogatására. A mi­niszterelnökhöz intézett levelében annak a reményének ad kifejezést, hogy mélységesen átérzett és haza- szeretettől fütött áldozatának sok követője lesz. — íme az áldozatos szeretet szép példája! Az ismeret­lenségben maradó magyar ember szívének ebben az áldozatos szere- tetben történt megdobbanása le­gyen ma minden magyar számára követendő példa. Lássa meg min­denki, hogy ezt a szenvedésteljes magyar élétet, melyben egyre nő a nyomorúság, nem lehet áldozat- vállalás nélkül élni. Testvéreink jajkiáltásának a szívünkig kell érni. Nyissa meg mindenki a szívét és ereje, tehetsége szerint árassza ki a, bajbajutottak felé áldozatos sze- retetét. Tábori lelKésxeinkei s mindazokat, akiknek csoportosan küldjük a harctérre a Harangszót, szeretettel kérjük, akár cím-, akár példány szám-változást azonnal je­lentsék egy lapon, hogy tudjuk, hova és hány példányban küldjük lapunkat. Leszerelt lelkésztestvére­ket külön is kérjük, leszerelésükről értesítsenek, mert a lapkötegek kézbesíthetetlenség folytán sokszor visszajönnek. Megsz61alnak a kövek.*) — Elbeszélés. — írta: Makkai Sándor. Ameddig a szemed ellát a. templom dombjáról, minden a földesúré volt. A faluban mindenki az ő cselédje. Mind az ő kenyerén éltek. Alig érdemes a Szóra az a néhány holdacska, amit az eklézsia mondhatott a magáénak, meg az a hat kis földecske, amit hat paraszt- qsalád szerzett magának. De ezek is, így-úgy, a földesúr ajándékából vagy az ősei adományaképen keletkeztek. A föl­desúr jószívű, hevesvérű, gondatlan, igazi magyar volt. Persze tönkrement a vé­gén. A saját hibáin kívül nagy világ­rengető események is közbejátszottak erre. A föld kicsúszott a lába alól s ő búcsút mondott a földnek. Elment. Üj, furcsa világ köszöntött be a faluba. A földeket felosztották. Megszűnt a domi­nium. De más dolog is következett. Az eklézsia egyszerié a halál i partjára ju­tott. Mert az eklézsia tulajdonképpen a cselédekből és azok gyermekeiből állott. Rég: cselédség volt ez, a földesúr ősei telepítették az őseiket ide. Nyelvben, vallásban egy kis szigetet alkottak és nemzedékről-nemzedékre cselédkedtek és dicsérték az Istent a domb tetején álló öreg templomban. Most pedig ezek a cselédek, akik az „úr dolgából“ éltek, föld nélkül, tehát kenyér nélkül marad­tak. ők nem kaptak az osztozkodásból. Mehettek a világnak. Mentek is. Minden vasárnap újabb és újabb családok bú- csúzkodtak a templom előtt, prédikáció után. *) Mutatvány Szíj Rezső szerkesz­tésében megjelent „Egy marék búza“ c. elbeszélés- gyűjteményből. A könyvet mindenkinek figyelmébe ajánljuk. A fiatal tiszteletes úr és az öreg templom vasárnapról-vasárnapra láthat­ták, mint apad el a gyülekezet, mint az elfolyó vér a halálos sebekkel ütött testből. — Maholnap nincs kinek prédikál­nom! — mondta sóhajtva a tiszteletes úr a feleségének. A templom nem tudott szólani. De gondolkozott. Nagyon szo­morú gondolatai voltak. A falain repe­dések cikáztak végig a gondolatai ter­hétől és mohos fedélzete keservesen meg-megroppant. Én azt gondolom, jobb hogy nem tudott beszélni. Ki tudná el­bírni egy ilyem öreg templom gondo­latait? Végre egy vasárnapon az utolsó cse­léd is búcsút mondott a templom előtt, öreg, családtalan ember volt, elszegő­dött valaminek egy másik, még álló szigetre. A tiszteletes úr és a hat paraszt em­ber, akiknek volt földecskéjük, nagy- búsan egyedül maradtak. Mikor ezek is hazafelé szállingóztak, a tiszteletes úr visszamarasztotta Jánost, a kúrátort. János valami negyven-negyvenöt éves, értelmes, komoly ember vólt, írástudó mind a két értelemben, mert tudott be­tűt vetni és a Bibliában is jártas volt. Sokáig állt a tiszteletes úr a temp­lom előtt, a dombon és a tekintete messze elkalandozott hegyek-völgyek felett. Végtére köhentett - egyet, hogy szóljon már. A tiszteletes úr összerezzent, aztán kezét a kúrátor vállára téve, megszólalt: — János, maga becsületes, igaz ba­rátom volt és hű szolgája az eklézsiá­nak. Látja, hogy itt vége mindennek. Hát gondoltam, megmondom magának, mit határoztam. Jobb lesz maguknak is, ha én is elmegyek innen. Az öreg templom gerendázatán és falain nyöszörgő ropogás futott végig. A templom figyelt és gondolkozott. A tiszteletes úr folytatta: — Hat család, aki maga is alig él, papot nem tarthat többé. Eddig úgy- ahogy az uradalom tartott el engem. Sovány kenyér volt, nem panaszlom, szívesen ettem, hogy összetartsam a nyájat. De most már vége. Mióta az uradalom megszűnt, csak nyomorgok. A kis papi földet meg nem tudom hasz­nálni, mert nincs hozzá marhám, fel­szerelésem. Feleségem van, gyermekeim vannak. El kell mennem. — Mi többet nem kapunk pásztort! — szólt csendesen a kúrátor, a távolba meredve. — Hozzácsatolják valamelyik anya­egyházhoz és beszolgáló lelkészt kap­nak. — Ritkán látjuk mi azt. Tudom mi az, tiszteletes úr. Benövi a fű a temp­lom küszöbét. A kocsma küszöbe meg elkopik a csizmáinktól. Ez az, ha meg­szűnik az anyaegyház. — Nem járták a templomot eddig se — válaszolt a tiszteletes úr. — Ha rit­kábban hallják a hívó harangot, szíve­sebben jönnek. A kúrátor a templom felé fordult. Levette a kalapját. Nézte, nézte az el- feketíilt falakat, az öreg tornyot, a mo­hos fedelet. — Ez a templom összedől, ha nem lesz papja — mondotta meggyőződés­sel. — A ház is, ha nincs állandó gon­dozója, magában összedűl lassankint. Nem bír üresen állni. A templom se. Mert ha kevesen is jöttek, de jöttek. Aztán a templom tudja, hogy vannak, akik hozzá tartoznak. Aztán az embe­rek, ha nem is jönnek, de tudják, hogy van templom és pap. Higyje meg, tisz­teletes úr, az a nagy dolog, hogy van templom és pap. Az emberek rosszak és sűrűn járják a kocsmát. De néha a to­ronyra néznek és szemüket a torony az égre emeli. Mutatja, hogy van Isten. Hallják a harangot ési eszükbe jut az imádság. Tudják, hogy a tiszteletes úr imádkozik a templomban és ez jó! esik nekik. Megkérdik, miről beszélt a pap? És örömmel bólogatnak rá, mert igaz. Mert kell a népnek a pap, meg a temp­lom. Higyje meg, kell. Nem olyan rossz a nép, ha jó papja van. De még egy öklömnyi pap is jobb a semminél. Pász­tor nélkül elvész a nyáj. Még van egy kis nyája, tiszteletes úr. — Mind igaz, János. De hát nem tu­dok itt megélni. A kúrátor magába mélyedt. Erősen töprengett. Le is ült a templom küszö­bére. Nagyon meggondolkozott. Hosszú percek múlva megszólalt: •— Gondótam volna valamit, tisztele­tes úr. Csak paraszti ésszel gondótam, de szívesen. Hat ember nem tarthat pa­pot, igaz. Urat nem tarthat, habár ille­nék, hogy úri módon tartsa a nép a papot. De ha tiszteletes úr is akarná, lehetne valahogy. Dolgozzunk együtt, A papi földet, meg az én földemet vegyük egybe. Legyünk egy család. Hiszen csa­ládja a papnak a nygja. Én adok mar­hát és szerszámot a munkába, meg a családomat. Négy fiam, két leányom van, meg a feleségem is jódógú. A tisztele­tes úr tanuljon meg velem dolgozni, meg a gyermekei is, meg a felesége. Amit az Isten ad, legyen közös. Aztáta a gyermekek összeházasodnak majd, gyermekeik lesznek és mindig lesz ek­lézsia. Egy fiút mindig papnak adunk és mindig lesz pap. A többi öt családot is összetartjuk és testvérek leszünk. Nem veszünk el. Megmaradunk. A tiszteletes úr szombaton nem fog dógozni, hogy készülhessen a prédikációra. No, jó lesz? (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents