Harangszó, 1944
1944-02-27 / 9. szám
40 HARANG SZÓ 1944. február 27. amik a népek benső életerejét megdermesztik. A szent Biblia tanítása szerint minden időbeli és örökkévaló romlásnak az Istentől való elszakadás az oka. így áll a dolog, akár egyes emberről, akár egy egész népről van szó. Amikor Isten Lelke kénytelen kivonulni az ember szívéből, akkor a gonosz pusztító ereje keríti azt hatalmába. Az alázat gőgre, a szeretet gyűlöletre változik. A lelkiismeret eltompul s az örökkévaló igazság nem irányítja tovább az élet folyását. Ebben találjuk meg legmélyebben a mostani szerencsétlenségek kiindulását is. Általánossá lett az Istentől való olfordulás, bár egyes országokban oyilvánosabban jelentkezett, mint másokban. Csak az Istenhez való visszatérés és az igazi megtérés az egyedüli kiút ebből a nyomorúságból. Az önzést, fenhéjázást és a magunk igazságában való bizakodást gyökerében kell kiirtani. Egyedül Isten tud kisegíteni a válságból és megszabadítani az egész emberiséget fenyegető pusztulásból. A finn nép mindig megtalálta a szabadulást az Úrban, azért ne késlekedjünk felülről, a világosság Atyjánál keresni a segítséget, ő ad erőt a szabadságunkért és függetlenségünkért vívott harcunkhoz. Egyedül ő lesz a segítségünk a béke napjaiban is, amikor népünk jövendőjét építjük. Nyissuk meg a szívünket Előtte és buzgó imádságban vigyük ügyünket őelé. Nemcsak a mi népünk ügyét, hanem hittel és bizalommal könyörögjünk, hogy az Úr kegyelmével világosítsa meg az emberek szívét mindenfelé és vezesse a világ népeit egymásközötti igazságos békére és Isten tetszése szerinti éleí- folytatásra. A kormány, ősi keresztyén szokás szerint elrendeli, hogy 1944- ben négy egyetemes hála-, bűnbánati- és imanapot kell tartani, éspedig március 5, május 21, július 23 és október 15 vasárnapokon, egyben mellékeli az ezekre a vasárnapokra elrendelt igehirdetési alapigék jegyzékét. A köztársa- ság polgárait felszólítja, hogy vegyenek részt a templomi istentiszteleteken és otthonaikban is mély ed jenek el a keresztyén hit örök igazságai tanulmányozásában. Az összes illetékeseket kötelezi a kormány eme rendelet szabályszerű kihirdetésére és végrehajtása feletti őrködésre. Helsinki, 1943 december 30. Ryti Risto köztársasági elnök Kauppi Kalle közoktatásügyi miniszter. A legtöbb rádiós ísleatíszleletet Svédországból közvetítik. Svédország evangélikus többségű ország. Lakossága csaknem 100%-ig evangélikus. Az országnak majdnem 2 mil- Hó rádióelőfizetője van. Ennek a hatalmas tábornak a múlt évi adatgyűjtés szerint 40%-a hallgatja az istentiszteletet Jellemző és példamutató, hogy Svédországban nemcsak délelőtt közvetítenek istentiszteletet, hanem minden nap kétszer, a reggeli és esti órákban. Ezeket is az előfizetők kb. 25%-a hallgatja. A sajtószolgálat megállapítja, hogy a svéd rádió vezetősége különös gonddal vigyáz arra, hogy necsak a többségben levő evangélikus nemzeti egyház használhassa a rádiót istentiszteleti célra, hanem más kisebb feleke- zetek is, mint pl. a római katolikusok. Hazánkban az 1878. évi boszniai hadjárat keltette életre a Vörös- keresztet. E háborúban megsebesült osztrák katonák gondozását az osztrák Vöröskereszt látta el. Gondoskodni kellett egy hasonló célú magyar intézményről is. Ilyen célú intézmény .először „Központi Segélyző Nőegylet“ címen alakult. Ez egyesület fővédnökségét áldott emlékű Erzsébet királynénk vállalta. Mai nevén a Magyar Vöröskereszt királyi rendeletre 1879-ben alakult. Érdekes megjegyezni, hogy mikor a Magyar Vöröskereszt megalakulása után bejelentette a Genfi Egyezményhez való csatlakozását, kérelmét Genfben először elutasították azzal, hogy egy államban csak egy Vöröskereszt működhetik. Ilyen pedig az osztrák-magyar monarchiában már Bécsben előbb alakult. A végleges felvétel csak a két állam viszonyának megértetése után történt meg. A Magyar Vöröskereszt fejlődésének első állomása az Erzsébet kórház megépítése volt 1884-ben. Ez az .akkori igényeknek minden tekintetben megfelelő, hatalmas felszereléssel ellátott mintakórház hamarosan látogató és találkozó helyévé lett a külföldi küldöttségeknek és tanulmányozó látogatóknak. Időközben a Vöröskereszt eszméi megragadták a magyar társadalom szívét. Megmozdultak a vármegyék, városok és falvak. Az ország minden részében egymásután alakultak a fiókegyesületek. A múlt évszázad végén a Magyar Vöröskereszt -már tekintélyes- t# mogatásban részesíthette külföldi testvérintézményeit. Az 1914-ben kitört világháború a Magyar Vöröskeresztnek is tűz- próbájává lett. Örömmel és büszkén állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Vöröskereszt megállta a próbát. Néhány adatot említünk meg az első világháborúból. Megismerjük ezekből a Magyar Vöröskereszt munkakörét és ható sugarát. A Magyar Vöröskereszt az első világháborúban 1922 kórházat állított fel 116.000 ággyal, 1400 hivatásos és 10.000 önkéntes ápolónővel. Munkássága kiterjedt a sebe- sültszállításra, gyógyításra, üdültetésre, gyorssegélyre, hadifoglyaink, internáltjaink s a menekültek gyámolítására, hozzátartozók gondozására, levelezések elintézésére stb. Igaz, hogy mire az első világháború befejeződött, a Magyar Vöröskereszt anyagi ereje is teljesen kimerült. Elvérzett a haza oltárán. Anyagiak híján büszkeségét, az Erzsébet kórházat is bérbe kellett adnia. Egy ilyen, Isten leikével telített intézmény sorsa azonban nem múlhatik anyagiakon. Mint a hamvából új életre kelő főnix-madár állott a Magyar Vöröskereszt újból munkába a mostani világháború elején és végzi azóta magasztos feladatát megszakítás nélkül. Ha egyetlen pillantást vetünk a Magyar Vörös- kereszt 1944. évi évkönyvére és a sok szép felvétel között szerényen meghúzódó tudósításokra, a csodálkozás tör elő lelkűnkből: miből és hogyan tudja a Magyar Vörös- kereszt ezt a hatalmas szolgálatot teljesíteni? Mit tett eddig a mostani háborúban? 34 kórházat állított fel 12.000 ággyal. — 6 Pullmann rendszerű és 3 szabványos kórházvonatot rendezett be. — Egy sebesültszállító repülőgépet bocsátott a magyar honvédség rendelkezésére. — 18 mentőkocsit állított az egészségügy szolgálatába. —- Üdítő , állomásokat tart fenn. — Katonáinknak téli meleg holmit készíttet. — Eddig 650.000 szeretetcsomagot küldött a harctéren küzdő honvé- deinknek. — önkéntes véradókat tart nyilván. —. Sebesültjeink részére vérátömlesztésre szárított vért szállít. — Katonai tudósító irodát tart fenn. — Hadifogolysegítő és tudakozó hivatala van. Ez 1940-ben több, mint négymillió ügyet intézett el. — Hivatásos és önkéntes ápolónőket képez, stb. A Magyar Vöröskereszt nemcsak katonáinknak, hanem a társadalomnak is szolgál. Hogyan? Kórházakat, egészségügyi intézményeket, üdülőházakat tart. — Betegápolási tanfolyamokat rendez. Eddig 1552 tanfolyamán 59.000 egyén tanulta meg . a szakszerű betegápolást. — Leventéket tanít meg az első segélynyújtásra. — Légoltalmi szolgálatot végez. — Országúti segítő- és mentőállomásokat rendez be. — Légi mentő és vízbőlmentő munkát folytat. •—*- Polgári tudósító irodájában az elszakadt és kivándorolt családtagok levelezését bonyolítja le. — Ifjúsági Vöröskereszt csoportokat szervez. — Hadiárvákat üdültet, stb. Mindezt miből és hogyan? — kérdezzük ismét. Bizonyosra vehetjük, hogy nem emberi erőlködésből, hanem Isten kegyelméből. Bizonyosra vehetjük, hogy megalakulása óta sok kéz kulcsolód- hatott imára és sok áldás szállhatott Istenhez a Magyar Vöröskeresztért és névtelen hőseiért: orvosaiért, ápolóiért, tisztviselőiért. Ezekután kérdezzük meg magunktól: mit tehetünk mi a Magyar Vöröskeresztért? Két szó a felelet: imádkozz és áldozz érte! Ne felejtsük el, hogy a Vörös- kereszt felekezeteken és nemzeteken felülemelkedő irgalmas sama- ritánus, aki nem azt kérdezi, milyen vallási! és nemzetiségű vagy, hanem, hogy hol és mi fáj? Minden háborúnak, a mostaninak is vége lesz, de a Vöröskereszt eszméjének élni kell tovább és emlékeztetni mindenkit arra a keresztre, amelyen Krisztus drága vére hullott érettünk. Ez volt az első véres vöröskereszt. Ennek tövéből sarjad az irgalom és új élet. Dr. Győrffy Béla. KI TUD RÓLA? Lehotkai Béla honvéd tábori posta száma Z 496, utolsó levelét január 7-éa írta. Azóta a hadigondozó hivatal eltűntnek nyilvánította. Aki tud róla, értesítse érte aggódó feleségét és kisleányát Ipolypásztó, Hont vra. Hazafelé. Irta: Sághy Jené. — Sokkal büszkébb vagyok annál, hogysem olyan szekér után fussak, amelyik talán fel sem vesz. Az elébb azt mondtam, olyan lány még nem született a világra, aki túladna rajtam. Igaz, mert effajta lányoknak nem adok alkalmat arra, hogy kiadják az utamat. Nem járok utánuk. Megvagyok én így szépen, legé- nyesen. Nem pörlekedik velem az asszony és éjjel nem zavar föl álmomból a gyereksírás. Csak rosz- szabb dolgom ne legyen, mint amilyen most van! De hagyjuk már ezt! Beszéljünk valami okosabb dologról; arról, hogy hány órakor találkozunk holnap a Hattyúban. István felkészülten várta ezt a kérdést. Habozás nélkül válaszolt, mint aki gyorsan túl akar lenni valami kellemetlenségen: — Nem megyek el a kocsmába! — Micsoda? — rökönyödött meg Rácz József és önkéntelenül rövidebbre fogta a lovak gyeplőszárát. — Nem jössz el a kocsmába? Aztán miért nem? Hiszen az előbb mondtad, hogy a poharazást most már megengedheted magadnak, mivel meglehetősen megerősödtél! — Erővel bírnám. Abban nincs- hiba. Más okom van. — Mi? — Hiábavaló dolognak tartom az ilyen szórakozást! — Puff neki! Mi ütött beléd? — kérdezte a legény egészen feléje fordulva. — Semmi! Azazhogy kezd benőni a fejemlágya. Meg aztán keresztyének is volnánk és az nincsen megírva a Bibliában sehol, hogy a vasárnapot kocsmában kell megünnepelni, de az igen, hogy a részegség: bűn. — Ugyan! Jó keresztyének vagyunk mi még attól a kis iddogálástól. Elmegyünk mi a templomba is. Hanem te, pajtás igen kifacsart, nyakatekert módon gondolkozol. Megártott a frontszolgálat, meg a sebesülésed, úgy látszik. Hát ha nem jössz, nem jössz! Nem erőltetlek. Azt szokták mondani ilyenkor és én is azt mondom most: „Nem erőszak a pecsenyeevés.“ István örült, hogy a másik nem erőltette. Válaszolnia sem kellett, mert a szekér odaért krumpliföldjük végébe. Leszállt a szekérről és elköszönt régi cimborájától. Rácz Józsi a lovak közé csapott és nem állhatta meg, hogy hátra ne kiáltson: — Még megérem, hogy valamelyik vasárnap majd téged látlak papunk helyett a szószéken! István válasz nélkül hagyta ezt a gúnyolódást is. A krumpliföld felé fordult és az ott dolgozó embereket nézte. Apja hajladozott ottan a föld közepe táján, meg Nani néni és. az őrzőgyerek, aki a sürgős munka s a már felszántott tarlók miatt mostanában nem hajtotta ki a teheneket, hanem a mezei munkában segített. Szorgalmasan húzkodta ki a gyerek a többé-kevésbbé zörgősre aszott krumpliszárat és csomókba rakta. “Bálint Sándor a krumplit forgatta ki vasvillával a földből. A kifordított, kihányt krumplit kis kosarakba szedték és a kosarakból zsákokba töltötték. Jónéhány teli zsák nyújtózkodott hosszan a krumpliföldön erre is, arra is. — A legény szótlanul nézelődött. Apja egyszer az út felé fordult és meglátta fiát. Megismerte azonnal, pedig elég messze volt. Felemelte karját és odakiáltott neki: — Mi újság? Talán valami baj van? — Nincsen semmi! — kiáltott vissza a fiú. — Miért nem jössz ide? — Megyek! — hangzott a válasz.
